Ugrás a tartalomra
rólunk és tőlünk Hazai
2017. június 21. 9:15
Budapest

Nyolcszáz éve érkeztek az első ferencesek a Szentföldre – interjú Várnai Jakab szerzetessel

Nyolcszáz éve érkeztek az első ferencesek a Szentföldre. Ebből az alkalomból beszélgetett a Magyar Kurír Várnai Jakab ferencessel, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektorával, akinek a „800 éve a Szentföldön” című tanulmánya a közeljövőben jelenik meg a főiskola és a L’ Harmattan Kiadó gondozásában.

– Milyen történelmi körülmények között jelentek meg a ferencesek a Szentföldön?

– A rend életében az 1217-es esztendő mérföldkő. Az alig néhány évvel korábban, Assisi Szent Ferenc által létrehozott rend fejlődése robbanásszerű volt, több ezren követték Ferencet, alapjaiban megújítva a szerzetesség fogalmát. A rend missziós lendülete kiárad, elsősorban Itália, Franciaország és a német területek irányába. Ferenc és követői azonban nagyon fontosnak tartják, hogy a Szentföldön élők is megismerkedjenek az evangéliumnak ezzel a radikális életre váltásával. Az 1217-es ferences nagykáptalanon a rendet tizenegy tartományra osztották fel, ekkor jött létre a Szentföldi Provincia, amelyet Siria, Romania vagy Ultramarina névvel is illetnek. Minisztere Cortonai Illés testvér lett, a rend későbbi generálisa, kiemelkedő képességű, de ellentmondásos személyiség. 1217 végén, az ötödik keresztes hadjárat keretében érkeztek Akkó (Acri) kikötővárosba az első ferencesek. A Szentföldi Provincia felölelte a Földközi-tenger délkeleti partvidékét Egyiptomtól Görögországig, így természetesen magában foglalta Krisztus Urunk életének helyszíneit és az üdvtörténelem egész földjét. Ezért tekintettek a Szentföldi Provinciára úgy, mint a rend díszére és mint olyan területre, amely a rend által alapított missziók „gyöngyszeme” az egész világon. Ez a szóhasználat máig érvényben van a rendben. A történelmi összefüggés tehát az ötödik keresztes hadjárat, melyet még II. Ince pápa szervezett meg, de 1206. július 16-án Perugiában bekövetkezett halála miatt már nem érte meg kivitelezését. Halála után két nappal megválasztották utódját, III. Honoriuszt, aki továbbvitte a hadjárat szervezését. II. András magyar király is részt vett benne, serege 1217. augusztus 23-án Spalatóból indult el. Komolyabb eredményt azonban nem tudott elérni, mert betegsége miatt 1218 elején visszatért Magyarországra.

A Katolikus Egyház nem szégyell keresztes hadjáratról beszélni, mert ez nem a mohóság kifejezése, hanem hitbeli ragaszkodás Jézus Krisztus szülőföldjéhez, és ez indítja el a ferenceseket is, ezért maradnak ott akkor is, amikor már semmiféle remény nincs a kereszténység hatalomra kerülésére a Szentföldön. Egyes vélemények szerint a muszlimok engedékenyebbek lettek, amikor látták, hogy hatalmuk megtartását nem fenyegeti semmi – úgy gondolták, az a néhány ferences nyugodtan imádkozgathat a Szent Sír-bazilikában... Ez azért kicsit romantikus elképzelés, mert éppen elég megpróbáltatásnak voltak kitéve, de abban az értelemben igaz, hogy a ferences jelenlét nem függvénye annak, hogy a nyugati hatalmak uralják-e a Szentföldet.

– 1217-ben a Szentföld már lassan hatszáz éve muszlim uralom alatt volt. Milyen volt a keresztények helyzete?

– A virágzó bizánci egyházi életre a 614-es perzsa pusztítás döntő csapást mért, és bár abból felépülni látszott, 638-ban vége szakadt: a Szentföld muszlim kézre került. 1019-ben al-Hakim kalifa parancsára szinte minden templomot leromboltak a Szentföldön. A Szent Város sorsa a következő évszázadokban Kairótól, Damaszkusztól, Bagdadtól és Konstantinápolytól függött. Jeruzsálemben kezdettől fogva jelen volt minden keresztény náció, nyelv és rítus. 1054-ben az egyházszakadással az itt élő rítusokból „felekezetek” lettek, bár a szakadás csak lassan vált igazán meghatározóvá. Amikor 1099-ben a keresztes sereg elfoglalja Jeruzsálemet, éppen üres a pátriárkai szék: 1084-ben Simeon pátriárka elmenekült, nem sokkal később meghalt. A görög pátriárka vagyona latin kézre került. A latin patriarkátus fokozatosan épült ki, püspökségeket hoztak létre. 1149-ben elkészült a Szent Sír-bazilika újjáépítése, a felszentelést pontosan az 50. évfordulóra, július 15-ére tették. 1187-ig folyamatos volt a keresztesek uralma, ekkor, a hattíni csata után viszont Szaladin elfoglalta Jeruzsálemet. A keresztény jelképeket megsemmisítette, de a Szent Sír-bazilikát nem rombolta le, csak három napra bezárta. 1192-től beszélünk II. Latin Császárságról, de ennek székhelye már nem Jeruzsálem volt, hanem Akkó. A ferencesek 1217-es megjelenésekor volt keresztes jelenét a Szentföldön, de Jeruzsálem muszlim kézen volt. A keresztények helyzete olyan volt, amilyen egy muszlim többségű birodalomban lehetett. Ezt nem lehet a tolerancia csúcspontjaként beállítani. Az kétségtelen, hogy nem hányták őket kardélre, eltekintve bizonyos konfliktusoktól. Arra, hogy egy muszlim birodalomban milyen volt a keresztények helyzete, támpontul szolgál az Oszmán Birodalom százötven éves magyarországi uralma, amikor a templomokat csak a török hatóságok engedélyével lehetett renoválni.

– Ilyen körülmények között hogyan tudtak a ferencesek evangelizálni a Szentföldön?

– Áttérítésről természetesen szó sem lehetett, hiszen az azonnali fejvesztéssel járt. Az evangelizálásnak egészen különleges formája a jelenlét Krisztus életének szent helyein, és a zarándokok segítése. Pécsváradi Gábor, a magyarországi ferences rendtartomány főnöke, miután leköszönt tisztségéről, 1517-ben a Szentföldre utazott és három évet ott töltött. Ő részletesen leírja magyarra is lefordított könyvében, hogyan éltek ott a testvérek. Többek között megállapítja, hogy „a hitetlenek részéről igen gyakran és fölötte igen nagy sanyargattatásoknak vannak kitéve, részben saját személyükben, részben pedig az élethez szükséges dolgokban. Amikor pedig megpróbáltatás éri őket, Krisztus nevének és a hitnek megvallásával önként és derűsen vállalják, olykor még a halált is; de a személyüknek megvetését és a gyűlöletét is.” Ha pedig a testvéreket elűznék, „a hívők közül senki sem látogatná a Szentföldet, minthogy Jeruzsálemben nem találnának más szállást, ahol meghúzhatnák magukat. A római egyházhoz tartozó hívek mind a testvérek kolostorába térnek szállásra. A barátok pedig gondjukat viselik, és nekik a szent helyeket mutogatják.” A ferencesek biztosították a latin kereszténység, a latin liturgia jelenlétét a Szentföldön, a Szent Sír-bazilikában. Kezdetekben elsősorban a nyugati országok kereskedői keresték fel a szentföldi ferenceseket. Letelepedésük után először a betlehemi plébánia körül alakult ki latin rítusú közösség, később más helyeken is, sokszor a görög ortodox vallásúak tértek át.

– Az igaz, hogy amikor 1219-ben Assisi Szent Ferenc találkozott a Szentföldön Szaladin egyiptomi szultánnal, majdnem megtérítette őt?

– A találkozás ténye igaz, hiszen a ferences rendi életrajzok mellett hat, renden kívüli beszámoló is említést tesz erről. Az viszont, hogy Ferenc majdnem megtérítette a szultánt, nem igazolható. Az tény, hogy Pelagius bíboros, pápai legátus azzal engedte át Ferencet a szultánhoz, hogy ez az ő felelőssége, nem ért vele egyet.

– Hogyan alakult a ferencesek jelenléte az évszázadok során a Szentföldön?

– Ez érdekes dolog, mert ha azt mondjuk, hogy ferencesek jelenléte a Szentföldön, általában mindenki a Ferences Kusztódiára gondol, amit 1342-ben hozott létre VI. Kelemen pápa. Ekkor már ötven éve megszűnt a keresztes királyság, 1291-ben Akkó elestével vége a történetnek. A ferencesek Ciprusra menekültek, innen jöttek aztán vissza. VI. Kelemen bullája húsz főben határozza meg a testvérek számát, ez nagyjából így oszlott meg: nyolcan-tízen a Cenákulumban, ketten a Szent Sírnál (havi váltással), hatan vagy többen Betlehemben. Ez alapján 1347-ben Betlehemben, 1392-ben a Getszemáni közelében lévő „Mária sírja” szent helyen, 1485-ben pedig Ain Karemben, Keresztelő Szent János születésének helyszínén telepedtek le, később Názáretben, a 19. században pedig nagyon sok helyen.

– S mi a helyzet napjainkban?

– A mai helyzet függvényében úgy érdemes visszatekinteni az elmúlt nyolcszáz évre, hogy a latin hierarchia megszűnése után hatszáz éven keresztül az ordinárius, a latin egyház képviselője a szentföldi keresztes kusztos volt, egészen pontosan 1847-ig, amikor visszaállítják a Jeruzsálemi Latin Patriarkátust. A nem katolikus ottani közösségek, görögök, örmények olykor még ma is a ferenceseket tekintik a latin egyház hivatalos képviselőinek. A ferenceseknek ma is nagyon erős jelenlétük, kapcsolatrendszerük van a Szentföldön, amit a latin patriarkátussal és a Szentszékkel egyeztetve működtetnek. A nyolcszáz évre visszatekintve nagyon fontos megemlíteni a mintegy kétezer szentföldi vértanút. Mi, magyarok tudjuk, hogy mit jelent a százötven éves oszmán uralom, hogyan működik egy birodalom. A Szentföldön a ferenceseknek ugyancsak egy muszlim birodalom égisze alatt kellett tevékenykedniük, fennmaradniuk, zarándokokat segíteniük. Még a 19. századbeli zarándokok visszaemlékezései is arról szólnak, hogy Jeruzsálemben janicsárok kísérték őket mindenhová. Ők pénz ellenében vigyáztak arra, hogy a saját törzseik ne támadják meg a zarándokokat. Súlyos fenyegetettséget jelentett évszázadokon keresztül a pestis is, amely a 14. századtól kezdve gyakran pusztított. Ilyenkor a ferencesek egyrészt visszahúzódtak, hogy védjék magukat, másrészt még inkább kimentek, hogy segítsenek az embereknek, szentségileg és orvosilag is. Ha egyikük elkapta a betegséget, társa állt a helyére. Az évszázadok során több ezer ferences halt meg a Szentföldön a járványban.

– Hány ferences él ma a Szentföldön?

– A Kusztódia létszáma jelenleg 270, világszerte 57 helyen működik.

– Mennyire vannak kitéve üldözéseknek, vagy mivel kevesen vannak, viszonylagos biztonságban élhetnek?

– A szentföldi kusztos a negyvenes években bizalmatlan volt az izraeli hatalommal szemben és nagyon féltette a szent helyeket, ugyanakkor ma inkább az az általános vélemény, hogy a zsidó állam fennhatósága nagyobb garanciát jelent a szent helyek látogatására, mert megnövekedett a muszlim szélsőségesektől való félelem. Ez az igazi fenyegetés. Nem beszélhetünk üldözésekről, de az igaz, hogy egy olyan ország területén élnek, amelyre két másik is teljes egészében igényt tart. Ebben a helyzetben a palesztin keresztényeknek különösen nehéz a helyzetük, kiszorulnak a társadalom peremére.

– A ferencesek alapításuk kezdetétől fogva nemcsak imádkoztak, hanem kimentek az emberek közé, hirdették az evangéliumot, segítették a társadalom elesettjeit, kitaszítottjait. Miként valósítják ezt meg napjainkban a szentföldi keresztények?

– Van tizennégy iskolájuk, ami elég szép szám, ráadásul szó van arról, hogy újabb iskolákat vegyenek át. Alapvető törekvés, hogy az ott tanulók minél alaposabb műveltségre tegyenek szert. Továbbra is végeznek szociális tevékenységet, szeretetszolgálatot, gyakran a plébániákhoz kapcsolódóan. Ennek nagyon sok formája van. Betlehemben például van egy olasz fiatalember, aki feleségül vett egy palesztin hölgyet, letelepedett, megtanult arabul. A plébánián dolgozik, megszervezi a karitászt, a különböző programokat. Kézműveseket segít, a betlehemi iskolákban megindította a vendéglátóipari képzést.

– Assisi Szent Ferenc egyike a legszelídebb szenteknek, többször is kérte az Urat, hogy tegye őt a béke eszközévé. Miként lehetséges ezt ma megvalósítani a folyamatos terrorfenyegetettségben élő Szentföldön, a háború sújtotta Közel-Keleten?

– Valószínűleg hiányérzetük lesz azoknak, akik a békemozgalmat vagy a nyugati békekezdeményezéseket várják el a szentföldi ferencesektől. Ők nem fognak békegyűléseket rendezni. Hidakat verni emberek között nagyon sok személyes kapcsolaton, kétoldalú nyitottságon keresztül lehet. Egyrészt igyekeznek megérteni az államalkotó nép- és vallás jogos törekvéseit, azonosulni azzal, amivel lehet, másrészt segíteni a palesztinokat, hiszen a keresztények nagy része közülük kerül ki. A szentföldi ferencesek által fenntartott iskolákban kiemelten hangsúlyozzák a béke fontosságát, hirdetik azt a keresztény elvet, hogy erőszakkal nem lehet megoldani semmiféle problémát. A kereszténység semmilyen körülmények között nem lehet a terror eszköze. Megismertetik a tanulókat más vallásokkal is, és személyes kapcsolatokra törekszenek a különböző etnikumokhoz tartozó emberekkel. Egy konkrét példa, hogy működik ez a gyakorlatban: a Szent Sír-bazilikának volt egy kiváló orgonistája, Armando Pierucci, aki azért, hogy legyen kántorutánpótlás, elindított egy zeneiskolát. Jártak oda palesztinok, arab gyerekek, keresztények és muszlimok, még zsidók is. A zenetanárok között pedig különösen meghatározó volt a zsidó jelenlét, rendkívül sok tehetséges zenész van közöttük. Ma már ez a kezdeményezés, a Magnificat zeneiskola szimbóluma annak, miként lehetséges békében élni és együttműködni a különböző nép- és vallási csoporthoz tartozó személyeknek. A zene valóban képes eltüntetni azokat az ellentéteket, melyek egymásnak feszítik az embereket.

A ferencesek szentföldi jelenlétének nyolcszázadik évfordulójára emlékező főrendezvény Jeruzsálemben lesz október 15–17-én. Római vendégek mellett ott lesz a rendi főelöljáró is. A rendezvény kiemelt eseményei: szentmise, konferencia, kiállítás, Terra Sancta Organ Festival (www.tsorganfestival.org). Az orgonakoncert előadója Kovács Róbert, a Bécsi Filharmonikusok orgonistája lesz. Az emlékbizottság vezetője Narcyz Klimas lengyel ferences, történész, a Kusztódia levéltárosa.

November 18-án, szombaton a Sapientia Főiskola őszi tanulmányi napjának témája szintén a Szentföld lesz, jeruzsálemi előadókkal.

Fotó: Lambert Attila

Forrás: Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája
1052 Budapest, Piarista köz 1.

(Bejárat a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola felől, 4. emelet)
 

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkársági asszisztens: Pető Éva RSCJ

telefon: (+36 1) 315 1452 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Dr. Deák Viktória Hedvig

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferencája (FSZK)

elnöke: Labancz Zsolt 

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41