Ugrás a tartalomra
beszámoló Nemzetközi
2016. december 2. 9:00
Róma

A Pápai Ház szónokának 1. adventi prédikációja a Szentlélekről

December másodikán pénteken délelőtt kilenc órakor tartotta meg Raniero Cantalamessa kapucinus atya első adventi beszédét az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában, Ferenc pápa és a római kúria tagjai jelenlétében. A kúria bíborosai, püspökei és papjai mellett jelen voltak a szerzetesrendek legfőbb elöljárói és helyettesei is. A szónok e mostani sorozatában a Szentlélekről elmélkedik „Igyuk a Lélek józan mámorát” címmel, mely valójában Szent Ambrus püspök hajnali himnuszának egyik sora.

„A II. Vatikáni Zsinat 50 évvel ezelőtti bezárásának megünneplésével véget ért a zsinat utáni időszak első szakasza és most nyílik a következő. Ha az első fázist a zsinat „befogadása” jellemezte, akkor az újat a kiegészítés és az integrálás jellemzi, más szóval újra kell olvasnunk a zsinatot a megtermett gyümölcsei fényénél” – kezdte a kapucinus atya határozott és világos gondolattal a beszédét, melynek a „zsinat utáni időszak újdonsága” címet adta.

A zsinat utáni időszak legfőbb újdonsága az egyház teológiájában és életében egy pontos névvel írható le: a Szentlélek. A zsinat noha nem mellőzte a Lélek műveit, de arról szinte mindig csak futólag beszélt, anélkül, hogy központi szerepét kiemelte volna. A szónok sokatmondóan utalt a Yves Congar neves zsinati teológusra, aki a Szentlélek zsinati értelmezéséről egy erős képet használt, mondván, a «zsinat beszélt róla több helyütt is a szövegekben, ahogy porcukrot hintünk a süteményre, de ami nem válik igazában a tészta részévé».  

Az enyhülés azonban megkezdődött és Szent XXIII. János pápa megsejtése, hogy a „zsinat az egyház számára egy új Pünkösd”, valójában az a zsinat után tudott megvalósulni. A következő évben ünnepeljük a katolikus egyházban a karizmatikus mozgalom elindulásának 50. évfordulóját. A Szentlélek és a karizmák ébredésének az egyházban ez az egyik legfontosabb jele, hiszen a zsinat előkészítette számára a talajt. XVI. Benedek pápa 2012-ben megállapította: „A zsinat-utáni korszak történetét nézve lehet felismerni az igazi megújulás dinamikáját, mely sokszor az élettel teli mozgalmak váratlan formáiban jelent meg és amely érinthetővé tette az egyház kimeríthetetlen életképességét."

Ezzel egyidejűleg a Szentlélek megtapasztalása az egyház életében ösztönzőleg hatott a teológiai reflexióra is. Megsokszorozódtak a Lélekről szóló tanulmányok: Congar, Rahner, Mühlen, von Balthasar katolikus oldalról, míg a lutheránus Moltmann és Welker írtak jelentős műveket. Az egyházi tanítóhivatal részéről II. János Pál pápa „Dominum et vivificantem” k. enciklikája 1982-ben jelzi ezt a megújult Lélekre-figyelést.

Cantalamessa atya utalt Karl Barth református teológusra, aki pályája vége felé tett egy provokáló és egyszerre önkritikus megjegyzést, mely a jövőbe tekintve egy másféle teológiát sejtett meg, mégpedig a harmadik fejezetét. Érdekes módon ugyanezt jelezte előre a jezsuita Karl Rahner is. Az említett harmadik fejezet természetesen a Hiszekegy harmadik fejezetére utal, mely az Atya és a Fiú után a Szentlélekről szól. A szónok pontosított, hogy itt nem a hagyományos teológia helyettesítéséről van szó, hanem annak segítéséről és megerősítéséről. Ez abból indul ki, hogy a Szentlélek nemcsak tárgya a teológiának, hanem a pneumatológia, vagyis a Lélekről szóló tanítás  az az atmoszféra, légkör, melyben az egyház az életét és benne a teológiai kutatást folytatja. 

Az új teológiai tájékozódást nemcsak dogmatikai, hanem történelmi szempontok is igazolják. Ehhez pedig meg kell vizsgálni, hogy a 381-es nícea-konstantinápolyi hitvallás hogyan született, vagyis fordítva kell olvasni, a végétől az elejééig, hátulról és alulról indulva. A hitvallás ugyanis a fogalmi tisztázás végső fázisát tükrözi, ahová a megfontolások jutottak, de nem számol magával a folyamattal.  

A Hiszekegy jelenleg az Atya és teremtő Istenből indul ki, halad a Fiú és az ő megváltó műve felé, és így érkezik az egyház életében tevékeny Szentlélekhez. A hit útja valójában a fordított utat követi: a kiindulás a Szentlélek pünkösdi megtapasztalása, mely arra vezette az egyházat, hogy felfedezte, ki is valójában Jézus Krisztus és mi is az ő tanítása. Aztán főként Pállal és Jánossal Jézustól továbbindulva elérkezik az ő Atyjáig. A Pápai Ház szónoka Nagy Szent Vazult idézte példaképpen, aki ezt tanította: „Isten megismerésének az útja az egyetlen Lélekből ered, az egyetlen Fiún át egészen az egyetlen Atyáig; megfordítva, természetes jóság, megszentelődés a természet szerint, eredés az Atyától, az Egyszülött által, egészen a Lélekig. Ez tükröződik a Veni Sancte himnuszunkban is: „Általad tudjuk az Atyát, és ismerjük - adjad - a Fiút; és ki kettejüknek Lelke vagy, tebenned higgyünk végtelen! Ámen!”

Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a Hiszekegy nem jó, hogy nem tökéletes, vagy hogy meg kell változtatni. A Hiszekegy nem tud más lenni, mint ami most. De az olvasási módját meg  tudjuk változtatni. Vehetjük azt úgy, ahogy van, vagy pedig mi is végigjárjuk az utat. Olyan ez, mintha mi magunk mennénk föl a Sínai-hegyre, vagy pedig elfogadnánk annak a beszámolóját, aki már megjárta azt.

Beszéde zárórészében Cantalmessa atya az említett harmadik fejezet rövid értelmezését adta. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és az Életadónkban. A Hiszekegy Ura maga Jézus Krisztus, az itt szereplő szó, Úr, nem semleges nemben és névelő nélkül, valójában a Szentlélek isteni természetére utal. A Szentlélek, amikor az Istennel személyes kapcsolatba kerülünk, azért tud bennünket megszentelni, mert ő maga is Isten.  A Szentlélek eredéséről szólva visszautalt a nagyböjti beszédére, melyben éppen ezt fejtegette, majd beszédét azzal zárta, hogy a Hiszekegyünket folyamatosan kell kiegészíteni azokkal a felismerésekkel, melyekre éppen a Lélek vezet el bennünket, a Jézustól kapott ígéret  jegyében: Ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája
1052 Budapest, Piarista köz 1.

(Bejárat a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola felől, 4. emelet)
 

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkársági asszisztens: Pető Éva RSCJ

telefon: (+36 1) 315 1452 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Dr. Deák Viktória Hedvig

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferencája (FSZK)

elnöke: Labancz Zsolt 

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41