Augusztus 19-22-ig tartott a Kisebb Testvérek Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartományának nyári továbbképzője és nagy találkozója. A négynapos rendezvény célja az volt, hogy a részt vevő ferencesek közösen mélyítsék el hivatásukat, és új lendületet találjanak szolgálatukhoz korunk kihívásai közepette.
„Küldetésünk – prófétai jelenlét – közösségi út” – ez volt a mottója az erdélyi ferences rend nyári továbbképzőjének és nagytalálkozójának. A mottó keretbe foglalta a négy nap imádságait, előadásait és testvéri együttlétét.
A nyitónap moderátora Gérecz Imre pannonhalmi bencés szerzetes volt, aki előadásában a szerzetesi élet lényegére mutatott rá: az egyszerűségre, az imádságra és a közösség megtartó erejére. Kiemelte, hogy a közösség nem elméleti ideál, hanem konkrét emberek egymás iránti elfogadása és szolgáló szeretete, amelyben minden testvér pótolhatatlan.
A második napon Penu Szilárd, a csíksomlyói ferences világi rend miniszterhelyettese ismertette a ferences rend 2025-ös gyékényesi káptalanján megfogalmazott irányvonalakat. Az erdélyi rendtartomány testvérei ezeket közösen értelmezték saját helyzetükre vetítve. A nap fő témái a karizma megtestesülése, az evangélium testvéri szellemben való megélése, illetve a küldetésre adott válaszok voltak.
A harmadik nap moderátora Portik-Lukács Lóránd erdélyi ferences szerzetes a közösségi élethez és a házfőnöki szolgálathoz adott gyakorlati útmutatásokat. A plenáris előadásokat kiscsoportos beszélgetések és műhelymunkák egészítették ki, amelyek lehetőséget nyújtottak a személyes tapasztalatok és gondolatok megosztására.
A találkozó kiemelkedő eseménye volt szerdán, az államalapító Szent István király ünnepén bemutatott esti szentmise, amelyen Tölgyesi Kristóf, rendi nevén Teofil megújította szerzetesi fogadalmát. Az ünnepi szentmisét Urbán Erik tartományfőnök mutatta be. Prédikációjában Szent István örökségéről beszélt, illetve arról, hogy miként lehetünk a „remény zarándokai”. Úgy fogalmazott: István ugyanazt az utat akarta bejárni, mint amit a második isteni személy járt be, amikor az Atya öléből a Szűzanya méhébe leereszkedve emberi testet öltött. Jézus Krisztus a Szűzanyán keresztül jött közénk emberként, István pedig a Szűzanyán keresztül ajánlja föl koronáját, népét, nemzetét, országát. A tartományfőnök kiemelte, hogy Szent István nemcsak államot alapított, hanem a keresztény hitet és a nemzeti összetartozást is hagyta örökül.
– Megteremtette a független keresztény magyar államot Európa szívében, ami biztosította a magyarság fennmaradását. István olyan, mint egy nemzeti ikon: összetartozásunk jelképe, amely minden magyart egyesít, bárhol is éljen a világon – mutatott rá Urbán Erik, aki a jelen kérdéseire is választ keresett: mit jelent ma a „remény zarándokának” lenni Erdélyben és a Partiumban?
– Először is azt, hogy hittel járjuk utunkat. Ahogyan István a keresztény hitben látta a jövő kulcsát, úgy nekünk is meg kell kapaszkodnunk hitünkben, és ezt kell átadnunk az utódoknak: azt a szellemi és lelki örökséget, amely a nemzetet és a magyar egyházat megtartotta. A remény zarándok tudja, hogy a jövő nem pusztán a saját kezében van, hanem a jó Isten gondviselő szeretetében – mondta Erik testvér. Hozzátette: a remény zarándoka az, aki összetartozásban él, aki azon fáradozik, hogy közösséget hozzon létre, és a közösséget meg is tartsa.
– Szent István király országot épített, közösséget kovácsolt. Mi is akkor vagyunk erősek, és akkor leszünk erősek, ha egymást támogatjuk, ha nem engedjük, hogy a széthúzás szétzilálja közösségeinket. Nyelvünk, kultúránk, hagyományaink őrzése nem múltba révedés, hanem jövőépítés. Harmadszor: a remény zarándokai akkor leszünk, ha jelenlétünkkel építjük szülőföldünket. Nem mindig a nagy tettekre van szükség – azok is roppant fontosak és elengedhetetlenek –, de a nagy tettek mellett szükség van arra, hogy a mindennapokban hűségesek maradjunk. Hűségesek hivatásunkhoz és hűségesek a küldetésünkhöz: a becsületes munkában, a család szeretetében, a közösség szolgálatában. És ahogy István király nem a könnyebb utat választotta, úgy nekünk is a kitartás és az állhatatosság útját kell járnunk, ki-ki a maga hivatásának és életállapotának megfelelően – részletezte az ünnep szónoka, aki arra is emlékeztetett, a remény nem menekülés a szenvedés elől, hanem látás a sötétségben. És aki remél, az már győzött – zárta a szentbeszédet Urbán Erik.
A prédikáció után a fogadalom szertartásával folytatódott a szentmise.
A találkozón a résztvevő ferences testvérek testületileg csatlakoztak Leó pápa felhívásához, amely imára és böjtre buzdít a békéért, különösen a háborús konfliktusok megszűnéséért. Így a négynapos együttlét nemcsak a testvéri kapcsolatok elmélyítését szolgálta. hanem a közös küldetéstudat megújítását is. Valódi lelki és közösségi töltekezést jelentve minden résztvevő számára.
Forrás és további fotók: romkat.ro
„Meggyökerezve Benne” – Tartományfőnöki levél a fiatalokhozKövetkező cikk:
Megújult a pálos nővérek honlapja!
