Szociális terület

Június 19-én rendhagyó szakmai találkozónak adott otthont a piliscsabai Nagyboldogasszony Ház, amely az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjának fenntartásában működik. Az ország különböző pontjairól érkeztek olyan ápolásvezetők, akik szerzetesi fenntartású szociális intézményekben dolgoznak, és nap mint nap a legkiszolgáltatottabb embereket – időseket, betegeket, haldoklókat – kísérik. A program lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők tapasztalatot cseréljenek, közösen keressenek válaszokat szakmai kihívásaikra, és lelki megerősítést kapjanak szolgálatukhoz.

Aki a piliscsabai Nagyboldogasszony Ház Idősotthonba belép, talán maga sem gondolja, hogy milyen hosszú, ma már történelmi korokon átívelő hagyomány részesévé válik. A modern, 1997-ben átadott főépület mögött ugyanis a ma is működő, eredetileg pihenőhelynek vásárolt régi épület húzódik, amit az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja 1942-ben vásárolt meg. Senki nem gondolta akkor, hogy pár év múlva a történelmünk egyik legsötétebb rendszere köszönt ránk. Minden nehézség ellenére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia fontosnak érezte, hogy a szétszóratott, sokszor idős és beteg szerzeteseknek méltó otthont, otthonokat teremtsen. Így lett ez a ház is 1959-ben 25 idős és beteg szerzetesnővér otthona a Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat fenntartásában.

Április 8-án a szerzetesi fenntartású szociális intézmények mentálhigiénés munkatársai gyűltek össze Budapesten, a szerzetesi irodában egy rendhagyó szakmai és lelki napra. Az alkalmat nemcsak a témaválasztás tette különlegessé, hanem az is, hogy a találkozásra a nagyböjti időszakban került sor, amikor a befelé figyelés, az elcsendesedés és az elmélyülés különös hangsúlyt kap közösségeink életében.

Mondd el, és elfelejtem; Mutasd meg, és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam, és megértem. (Konfuciusz)

Beszéljük meg közös ügyeinket! – címmel, találkozóra gyűltek össze az ország minden tájáról a szerzetesi fenntartású szociális intézmények vezetői. A szerzetesi iroda adott helyet a találkozónak Budapesten március 6-án, amikor is a résztvevők az intézményekben jelentkező nehézségekről beszélgettek.

Mi jut eszünkbe a gondoskodásról? Talán a fejünkben ilyenkor olyan dolgok jelennek meg, mint a közösség, biztonság, és a figyelem. Hogy nem hagynak magamra, hogy számítok, segítenek, hogy megkérdezik, hogy vagyok. Hogy érezhetek, hogy sikereket érek el, hogy támogatnak, és hogy van kihez fordulnom. Ezek a gondolatok és érzések jártak át engem is, amikor a Gondviselés Háza Gondozási Központ részben spontán imaóráján azon kaptam magam, hogy együtt éneklek csaknem ötven-hatvan évvel idősebb nénikkel és bácsikkal olyan énekeket, mint a Dicsérlek én. Azt éreztem: itt élet van, gondoskodás, és szeretet – és hogy ennek pillanatok alatt én is a részesévé tudtam válni.

Szeretettel ajánljuk Menyhárt M. Teréz szerzetesnővér weboldalát: "Célom, hogy segítséget nyújtsak azoknak, akik nehéz élethelyzetben vannak, és szükségük van valakire, aki meghallgatja és támogatja őket az úton: ismét egyensúlyra és erőforrásaikra találni. Hiszek abban, hogy mindenki számára fontos és értékes a mentális egészség, ezért igyekszem segíteni másoknak abban, hogy ismét megtalálják a belső egyensúlyt."

Bántalmazott nők és gyermekeik, fiatal lányok, hajléktalanok szolgálatát végző közösség hagyja el 133 év után Magyarországot. A Jó Pásztor Nővérek Kongregációja óbudai otthonait a marista testvérek veszik át. Január 20-án búcsút és átadást ünnepeltek Budapesten, az óbudai Jó Pásztor-templomban.