„Gyakorlatias Jézus Szíve-lelkiség a miénk"

2021. jún. 14. (hétfő) 09:30
Tahi

Száz évvel ezelőtt, 1921-ben alapította Bíró Ferenc SJ a Jézus Szíve Társaságát Isten és a magyar nép szolgálatára. A közösség június 13-án ünnepelt a budapesti Jézus Szíve-templomban. Suller Melinda SJC általános elöljárót elsőként a társaság megalakulásáról kérdezte Körössy László.

– Bíró Ferenc jezsuita atya kifejezetten Isten és a magyar nép szolgálatára alapította a Jézus Szíve Társaságát. Mi nem fogadalmat teszünk, hanem esküt, s ebben felajánljuk magunkat a magyar népért. Ez az elköteleződés onnan ered, hogy az első világháború idején, 1915. január 1-jén a Magyar Katolikus Püspöki Kar felajánlotta Magyarországot Jézus Szívének. Ez a felajánlás mélyen megérintette az alapítónkat, s attól kezdve arra törekedett, hogy a Jézus Szíve-tisztelet egyre inkább meggyökeresedjen a hazai vallási életben. Létrehozta A Szív újságot, amely ma is megjelenő családi magazin, illetve segítőivel elindította ennek gyermekmozgalmát, a Szívgárdát. 1917-ben megkezdődött egy könyvesbolthálózat kiépítése, amelynek központja 1919-ben a Korda Kiadó nevet kapta.

Bíró Ferenc SJ segítette az Angolkisasszonyok Ward Mária-kollégiumának indulását is, mert fontosnak tartotta a női hitoktatók képzését. Számunkra ez azért jelentős, mert sokan ebből a hitoktatóképzésből léptek be a társaságunkba. 1920-ban megalakult a Ward-kollégiumot elvégzett nők egyesülete, a Sodalitium, amelynek páter Bíró volt az elnöke, egészen 1935-ig. Már 1918-ban megkezdődött a közösségünk kialakulása. 1921 január elsején a Jézus Szíve Társulat kongregációs otthonában tették le az esküjüket az első tagok, éppen tizenketten. Akkoriban Jézus Szíve Népleányai Társasága volt a nevünk.

– Hogyan zajlott a társaság élete a múlt század első felében?

– Kezdettől fogva nagyon népszerű volt a társaság. Amint elindultunk, máris Mezőkövesdre hívtak bennünket, ott le is telepedtünk, még 1921-ben. Előmozdítottuk a Jézus Szíve-tisztelet kialakulását és a jezsuiták letelepedését. A karizmánk az első letelepedési helyen sokoldalúan kibontakozott: óvoda, mozi, hímzőműhely nyílt, az utóbbi a mai Matyó Múzeum őse. Abban a házban volt a testvérek Korda könyvesboltja, maga a hímzőműhely, a kosárfonó és más népi mesterségek tanulásának helyszíne. A testvérek ezzel munkát adtak az embereknek.

Szegeden 1924-ben indult a közösség, és ugyanebben az évben Kecskeméten is. A Tisza partján népfőiskola létesült (ott tanított Bálint Sándor is), illetve a hitoktatónők és tanyasi iskolák tanárnőinek továbbképzése is zajlott. A testvérek ápolták a népi hagyományokat. Közösség alakult Kiskunfélegyházán, Kálozon, Kolozsváron is. 1927-ben Pécelen elindult egy gazdasági iskola lányok számára, ahol főzést, mezőgazdasági munkákat, gyógynövény- és virágkertészetet, kisállattenyésztést tanultak. Fontos cél volt a magyar mezőgazdasági tevékenység színvonalának emelése, korszerűsítése. A lányok a falujukba visszatérve tovább tudták adni a megszerzett tudást. 1938-ban Pécelen létesült Magyarország első női lelkigyakorlatos háza, ennek létrejöttét még megérte az alapítónk.

– Bíró Ferenc halála után hogyan alakult a közösség élete?

– Páter Bíró gondoskodott arról, hogy önállóvá válhasson a közösség. Még az ő életében átvette a vezetést Lafranco Margit, aki 1945 januárjában egy bombázás során halt meg.  A II. világháborúban Pécelen egy testvérünk, Szabó Mária vértanúhalált szenvedett, orosz katonák ölték meg. Sírja Pécelen van, ápoljuk az emlékét. A társaság azután egészen a szétszóratásig tovább növekedett. 1949-ben tizenhat helyen éltek testvérek az akkori Magyarország területén. A jelenleg Szlovákiában lévő Csízfürdőn is volt lelkigyakorlatos házunk.  

– Mi történt a társasággal 1950-ben?

– A szerzetesrendek feloszlatásának időszakára mi már fel voltunk készülve. A rendalapítónk átélte a kommünt (1919), akkor menekülnie kellett Budapestről. Tudta, hogy vissza fog térni a kommunizmus, ezért fel is készítette erre a testvéreket. A társaságunkban már eredetileg is voltak közösségben élő testvérek és az otthonukban élők is, akik kovászként hatották át a környezetüket. Újszerű volt ez abban az időben.

1950 november elején megszűnt a központi házunk, azután valamennyi házunkat elvették, és a Korda összes fióküzletét államosították. Mezőkövesden a hímzőt, a mozit is. Az otthon lakó testvérek gondoskodtak a többiek elhelyezéséről. Többen összeköltöztek, így alkotva közösségeket. A szétszóratás idején is tartották a közösségi kapcsolatokat. Kern Margit általános elöljáró nagyon sokszor ült börtönben. 1953-ban tizenkét testvér került börtönbe, volt, akire a munkatábor várt. 1955-ben és 1968-ban újbóli letartóztatások következtek, a legutolsó üldöztetési hullám 1972-ben következett be. Ekkor a társaság fiatal testvéreit célozták meg, emiatt sokuknak el kellett szakadniuk a közösségtől. 1988-ig nem is mertek a testvérek új tagokat felvenni.

Ebből a nagyon nehéz időszakból három dolgot emelnék ki. A testvérek igyekeztek kicsi falvakba telepedni, kántorkodtak, titokban hitoktattak ott, ahol nem szolgált pap. Ez volt az úgynevezett belföldi missziónk. Balatonfürden a testvérek háziipari szövetkezetet alakítottak, nagyon sok osztályon kívüli személynek adva ezzel munkát: ajándéktárgyakat készítettek. A Korda titokban árusította a könyveit, nyomtattak, árusítani jártak búcsúkra. Számunkra máig kedves, a szívünkhöz közel álló evangelizálás volt, hogy plakátokat készítettek a templomok előterébe. Hitoktatásra akkoriban nem volt lehetőség, egyházi gondolatokat csak így tudtak terjeszteni, ezáltal adtak lelki táplálékot az embereknek.

– Hogyan történt az újjáalakulás a rendszerváltozás után?

– Külföldön élő testvérek kezdeményezésére. Bécsi testvérek foglalkoztak a menekült magyarokkal és a magyar cserkészet támogatásával. A többi testvér Kanadába ment, ott Hamiltonban, Torontónban és Courtlandben telepedtek le, és szintén a magyar pasztorációban tevékenykedtek. Akik nyugatra mentek, átmentették és korszerűsítették a közösség karizmáját. Az itthon élő testvérekkel összefogva 1987-ben zsinati szellemben meg tudták újítani a konstitúciónkat, és az apostoli élet pápai jogú közösségévé válhattunk.

– Hogyan fogalmazható meg egyszerűen ez a karizma?

– Gyakorlatias Jézus Szíve-lelkiség a miénk. Isten, az ember és a világ közötti harmóniát próbáljuk előmozdítani, és a teremtett világ megszentelésén fáradozunk. Az 1917-es nagykáptalanon így foglaltuk össze a karizmánkat: szemlélődő gyakorlatiasság, Isten elgondolása szerinti női létünk, a teremtett világ megszentelése, anyagi és szellemi javaink jóra történő felhasználása, a szükségben szenvedőkre való odafigyelés egyházi lelkülettel és a magyarságért érzett felelősség. Belső közösségi életünket is gondosan ápoljuk.

– Jelenleg hol vannak házaik Magyarországon?

– Budapesten két helyen van házunk, Tahiban a Szív Lelkiségi Központ található, én is itt élek. Pécelen idősek otthona, Kecskeméten és Szegeden Korda üzleteink működnek, Békéscsabán és Kőszegen pedig fióküzletünk. A határon túl Szatmárnémetiben, Kolozsváron és Gyulafehérváron élünk. Máriazellben magyar zarándokházat tartunk fenn. 

– Korábban említette a népszerűségüket. Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, ezt még inkább emelte a karantén idején megtartott online női lelkigyakorlat….

– Igen, sőt külön áldás volt, hogy nemcsak egyénileg lelkigyakorlatoztak a jelentkezők, hanem kisebb csoportokat alkottak, és megosztották egymással a gondolataikat, imatapasztalataikat. Családok, barátnők fogtak össze. Általában úgy tartjuk, hogy magányos világ az online tér, ők mégis túl tudtak lépni ezen, és az internet közösségteremtővé válhatott.

– A társaság mostani stratégiájába, lelkiségébe beleillik mindez?

– Elsősorban a lelkigyakorlatok szervezésére helyezzük a hangsúlyt, lelkivezetésre, segítő beszélgetésre képzett testvéreink vannak. Továbbra is fontosnak tartjuk a katolikus sajtót, illetve, ha a társadalom peremén lévőkre gondolunk, akkor az idős emberek szolgálata a mi területünk. De számos testvér segít a karitászban is határon innen és túl. Romániában a magyar ajkú fiatalok pasztorációjában szolgálunk. Az biztos, hogy a lelkigyakorlatokra nagy az igény, a hívő emberek rendszeresen keresnek lelkivezetőket, és nehezen találják meg a számukra megfelelőt. Vannak ugyanakkor más jellegű női programjaink is. A Gyöngyszemek lelkiségi műhelyt már nyolc alkalommal rendeztük meg, a női identitással foglalkozik. Tahiban huszonkilenc éve működik a lelkigyakorlatos házunk. Itt arra törekszünk, hogy különféle lelkigyakorlatot kínáljunk a mélyebb lelki életet élőknek és a keresőknek is, akik még az út elején tartanak.

– Jelenleg hány testvér szolgál a társaságban? 

– Harmincöt, és ketten képzésben vannak. Az Emmausz hivatáskereső program idén ősztől is indul. A résztvevők lelkivezetésben, önismeretben és a közösségi élet megtapasztalásában kapnak támogatást. Budapesten, a Horánszky utcában, a Pázmány Információs Technológiai és Bionikai Karán tanuló lányoknak nyújt otthont huszonöt fős szakkollégiumunk.

Újdonság, hogy a Szív Lelkiségi Központban művészetterápiás hétvégéket és beszélgetős napokat hirdettünk meg a járvány okozta lelki nehézségek feloldására. Szeptemberre pedig tervezünk egy újabb nagyszabású lelkigyakorlatot a teremtésvédelemmel kapcsolatban. Pécelen az ősz folyamán az idősotthonhoz kapcsolódóan látogatóházat építettünk, ahová már a karácsony előtti időszaktól kezdve folyamatosan jöhettek a hozzátartozók, hogy láthassák a rokonaikat.

Mint említettem, a közösségünkre a gyakorlati szeretet, az otthonosság, az odafigyelés a jellemző. Nem az a szándékunk, hogy hatalmas projekteket hozzunk létre, hanem arra törekszünk, hogy amit teszünk, az hiteles és vonzó legyen.

 

Forrás és fotó: magyarkurir.hu

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Stomfai Zsófia

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
Dobszay Benedek OFM - EM szakmai vezető
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Stomfai Zsófia – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41