A Ferences Család szemlélődő ágának, a Klarissza Rendnek gyökerei Assisi Szent Kláráig nyúlnak vissza, aki isteni inspirációtól, valamint Szent Ferenc példájától indíttatva az értünk szegénnyé lett Krisztus életét akarta élni. Magyarországon már a XIII. században létrejött az első klarissza monostor, azonban II. József 1700-as évek végén hozott rendelkezése megszüntette hazánkban a rendi életet. Közel 250 évvel később, 1995-ben – vagyis kereken harminc éve – tért vissza a Klarissza Rend Magyarországra, azon belül is Szécsénybe.
„Az Úr ezen a helyen készített számunkra otthont, e kis nép körében” – fogalmazott Ferenc-Mária nővér, a „Szécsény Ágacskája” Klarissza Remeteség apátnője, a Szent Klára ünnepére időzített, 30. jubileumi ünnepségen tartott nyitóbeszédében. „Megrendítő ez a jubileum – folytatta a szerzetesnővér –, hiszen egy égi születéssel is összekapcsolódik: tegnap hajnalban ugyanis az Úr magához hívta Mária-Rozália nővérünket. Ő már Isten mellől vesz részt az ünneplésben. Hálát adunk az ő Istennek szentelt életéért!”
Isten országának kincsei minden földi vagyon fölött állnak
A jubileumi ünnepség első napján a helyi közösség, a nővérek barátai és jótevői, támogatói gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a jeles évfordulóról. A kolostor belső udvara megtelt érdeklődőkkel, akiket még a rekkenő hőség sem tántorított el attól, hogy együtt örüljenek a nővérekkel. A helybéliek buzgó adakozókedvének hála, az asztalok roskadásig teltek minden földi jóval: süteményekkel, szendvicsekkel, üdítőkkel. Igazi bensőséges, családias légkör lengte körül az eseményt.
A szentmisét Varga Lajos váci segédpüspök mutatta be, aki prédikációjában arról beszélt, hogy a középkorban minden ember elfogadta Krisztus Urunkat Megváltónak és Üdvözítőnek. Ám ha az evangélium egyes tanításait külön-külön is megvizsgáljuk, a kép már sokkal árnyaltabb. „Nyilvánvaló, hogy szegények és gazdagok egyaránt követték Krisztust, és elsőre azt gondolnánk, hogy a gazdagok pont úgy, mint a szegények. Ugyanakkor fontos megjegyezni: amikor Krisztus vagy az őskereszténység a szegénységet hirdette, nem nyomorba akarta taszítani az embereket, hanem lelki tartalmat közvetített. Mindenekelőtt azt, hogy Isten országának kincsei minden földi vagyon fölött állnak” – emelte ki a püspök atya.
A XIII. században ugyanis, amikor Szent Ferenc és Szent Klára Istennek adta életét, a szegénység megélése nehézségekbe ütközött. Mindketten jómódú családból származtak, és amikor valaki a gazdagság világából a szegénység felé akart fordulni, komoly akadályokkal találkozott – mind a család, mind pedig a társadalom részéről. „Szent Klára például megszökött otthonról, a családja pedig minduntalan vissza akarta téríteni a gazdag életbe. Szent Ferenc is önként vállalta a szegénységet, hogy megszüntesse a társadalmi különbségeket, de legfőképpen az Istenbe vetett bizalom miatt” – mondta Varga Lajos, kiemelve, hogy az evangéliumi szegénység lehetővé teszi a tisztes megélhetést, és az Úr közelsége által gazdagít. Ugyanis ha Isten szeretete él bennünk, az átformálja minden kapcsolatunkat – a vagyonhoz, családhoz és embertársainkhoz fűződő viszonyunkat is.
A szentmise után egy félórás kisfilm vetítése következett, amellyel a nővérek hálájukat fejezték ki mindazoknak, akik az elmúlt harminc év során a monostor épületén dolgoztak – forróságban és hidegben egyaránt –, és akiket mindig a jó szándék, a kitartó erőfeszítés és a testvéri lelkület vezetett. „Ők családtagokká váltak számunkra – csakúgy, mint azok, akik a mindennapjainkról testben és lélekben gondoskodnak” – fogalmazott Ferenc-Mária nővér.
A filmvetítés után a nővérek agapéra invitálták a jelenlévőket. A kolostorudvaron elszórtan kisebb-nagyobb beszélgető csoportok verődtek össze; voltak, akik felidézték a régi időket, vagy épp azon derültek, hogy ki-ki ráismert a harminc évvel korábbi önmagára a kisfilm képkockáin. Mások sétáltak egyet a nővérek által gondosan karbantartott kertben, megcsodálták a bőséges paradicsom- és uborkatermést, és a 35 fokban is gyönyörűen pompázó örökzöldeket.
A második napon a Ferences Család tagjai érkeztek a nővérekhez ünnepelni. Ferenc-Mária nővér nagy szeretettel köszöntötte az egybegyűlt szerzeteseket, szerzetesnővéreket és világi rendi testvéreket. „Hálás szívvel köszönöm Berhidai Piusz atyának, Barsi Balázs atyának és Varga Kapisztrán atyának is, hogy elfogadták a meghívásunkat, és együtt ünnepelhetünk. Kívánom, hogy ennek a hálaadó szentmisének a kegyelmei árasszák el mindannyiunk életét. Gyermeki szeretettel és mély hálával emlékezem meg most Marie-Béatrice anyáról, »Szécsény Ágacskájának« alapítójáról, akit sokan ismernek. Ő most lélekben velünk ünnepel, de egészségi állapota sajnos nem tette lehetővé számára az utazást. Az Úr áldja meg őt fáradhatatlan munkájáért, mellyel hosszú éveken át kísérte a letelepedés és a közösségi élet alakulását” – mondta beszédében Ferenc-Mária nővér.
Ki volt Marie-Paul anya és Marie-Béatrice anya?
A Klarissza Remeteség alapítója – Szentháromságról nevezett Marie-Paul anya – egy olyan klarissza közösség apátnője volt a franciaországi Nancy városában, amely Szent Koléta reformja nyomán visszatért az eredeti, Szent Klára által írt regulához és a szegénység privilégiumához. Marie-Paul anya 1979. április 26-án a Lotaringiában fekvő Sion-dombon telepedett le két másik nővérrel. Életformájukat Szent Ferenc remeteségeknek írt regulájának egyes vonásai is jellemezték. A remeteség magányában és csendjében azt keresték, hogyan lehetnek Isten egyre nagyobb tetszésére, és hogyan segíthetnek másokat „az emberi szívek földjébe elrejtett kincs” megtalálásában. 1989 novemberében érkeztek az első hivatások Magyarországról, később Erdélyből, majd Kárpátaljáról. Az alapító anya 1990-es halála után Marie-Béatrice anya lett az „Ágacskák” apátnője. A magyarországi letelepedésre az ő ideje alatt, 1995. augusztus 12-én került sor Szécsényben.
Jó megtapasztalni itt, Szécsényben a Ferences Család teljességét
A második nap ünnepi szentmiséjét Berhidai Piusz atya, ferences tartományfőnök celebrálta, a homíliát pedig Barsi Balázs atya tartotta. Piusz atya bevezetőjében kifejtette, hogy amikor imádságainkba foglaljuk Szent Klára nővéreit, a „Szegény Úrnőket”, hálát adhatunk mindazért a rejtett küzdelemért és örömért, amelyeket az elmúlt harminc évben a nővérek megéltek hivatásukban. „Hálát adunk jelenlétükért; különösen azért, mert jó megtapasztalni itt, Szécsényben a Ferences Család teljességét azáltal, hogy ők is közöttünk vannak. Az elmúlt években egyre inkább megerősödött bennem a meggyőződés, hogy Szent Klára a leghitelesebb ferences. Ezért külön öröm számunkra, hogy vannak klarissza nővéreink” – tette hozzá Piusz testvér.
Barsi Balázs atya homíliájában úgy fogalmazott, hogy valószínűleg Szent Klára neve vezethette a liturgia összeállítóit, hogy Szent Pál leveléből a következő az idézetet válasszák: „Isten, aki azt mondta: sötétségből támadjon világosság, a mi szívünket is megvilágosította Isten dicsőségének felismerésére Jézus Krisztus arcán.” Ugyanis – mint mondta – Szent Klára neve latinul azt jelenti: világos, ragyogó. „És mikor mondta Isten, hogy támadjon világosság? A teremtéskor. Testvérek, minden nap el kellene gondolnunk: a semmiből vagyunk teremtve. Az ember képes felismerni, hogy a létezés megmagyarázhatatlan” – elmélkedett Balázs atya. Beszédében megemlítette azt is, hogy a klarisszák harminc évéről szóló kisfilm A gyökerektől az Ágacskáig címet viseli, ezért az igehirdetés feladata ezen az ünnepi alkalmon különösen az, hogy minden gyökeret, azaz minden emberi kezdetet belehelyezzen az első kezdetbe – mert az mindannyiunkra tartozik. Ennek az alapja pedig nem más, mint az az örömhír, amelyre a hitünk épül.
„A »legyen világosság« azt is jelenti, hogy »legyen világ«. És csak Isten tud ilyen világot gyújtani. Jézus azért jött, hogy a Szentlélek szeretetével lángra lobbantsa a világot. Ez a kijelentés elsőre mintha eltávolítana bennünket a mai ünneptől – de valójában közelebb hoz annak misztériumához. A Szentlélek nemcsak a bűneinktől tisztít meg, hanem képzeletünket is képes Isten felé irányítani. Az értelemnek néha segít a fantázia: elképzelni a teremtés pillanatát, amikor Isten a nemlétezés sötétjébe kiáltja: »Legyen világosság! Legyen világ!«” – fogalmazott Balázs atya. Ez nem pusztán annak felismerése, hogy Isten teremtett bennünket, hanem annak belső átélése, hogy Jézus Krisztus – aki értünk emberré lett – már a teremtéskor ott volt az Atyával és a Szentlélekkel. A világosság, amelyről a Szentírás beszél, maga Jézus. Ő mondta ugyanis: „Én vagyok a világ világossága.” És aki Őbenne hisz, annak szívében felragyog ugyanez a világosság.
A biztonságérzetünk – legyen az egy nyugágy kényelme vagy a csillagos ég látványa – mögött végső soron az anyag és a teremtett világ rendje áll. De a végső nyugalmat nem az anyag adja, hanem Valaki, aki ezen túl van. Egy kisgyermek nyugalma édesanyja karjaiban sem az anyag biztonságából fakad, hanem a személy szeretetéből. Így van ez Isten és köztünk is. Az Ószövetség prófétái is tudták: Isten nem azért teremtett minket, mert hiányt szenvedett volna, hanem színtiszta szeretetből. A mi szeretetünk kezdete tehát Isten kezdet nélküli szeretetében van. Balázsa atya szerint ez a jubileumi ünnep ebben a keretrendszerben szemlélve nyeri el valódi méreteit.
Ferenc és Klára életének középpontjában az Evangélium állt
A szentmise után és a kisfilm levetítése előtt Varga Kapisztrán atya mondott rövid felvezető beszédet az egybegyűlteknek. Igyekezett történelmi kontextusba helyezni mindazt, amiről ez az ünnepi megemlékezés szól. Elmondta, hogy az „Ágacska” létrejötte szorosan kapcsolódik a II. Vatikáni Zsinat szellemiségéhez. A szerzetesi élet korszerű megújításáról szóló dokumentum, a Perfectae Caritatis többek között azt sürgette, hogy a szerzetesrendek térjenek vissza az evangéliumi alapokhoz és az egészséges rendi hagyományokhoz.
„Számunkra ez különösen fontos, főként ferences szemszögből, hiszen az Evangéliumhoz való visszatérés már a Regula elején ott áll: Szent Ferenc úgy határozta meg a kisebb testvérek életét, hogy Jézus Krisztus Evangéliuma legyen a középpontban. Ez állt Ferenc és Klára életének központjában is” – fogalmazott Kapisztrán atya. A zsinat után a szerzetesi élet megújítására számos kísérlet indult. Voltak köztük időtállóak és olyanok is, amelyek nem váltották be a reményeket. Sok esetben inkább szlogenek formájában jelentek meg ezek az újítások – például: kis közösségben élni, belépni az emberek mindennapi életébe – de nem minden kezdeményezés bizonyult tartósnak.
Ebben az időszakban lépett ki anyamonostorából Marie-Paul anya, a klarissza reformcsoport alapítója. A nagyobb monostor kiszámítható életét maga mögött hagyva egy kisebb, csak imádságnak élő közösségben akarta megélni az Istenre hagyatkozás alapvető tapasztalatát. Ezt Szent Ferenc remeteségek számára írt regulája alapján tette: a szigorú klauzúrás életet meg akarta nyitni a világiak felé, hogy az Istenre hagyatkozás belső gazdagságát másokkal is megossza. „Spirituális és történelmi szempontból is beszédes ez az elnevezés: egy törékeny kis ág a ferences-klarissza hagyomány nagy fáján, amely mégis a gyökerekig akart visszanyúlni. A gyökér és az új ág együtt mutatja az életet: az egészséges hagyományból táplálkozik, ugyanakkor új hajtásokat is hoz” – foglalta össze beszédében Kapisztrán atya.
A filmvetítés után a második nap is agapéval, beszélgetéssel, múltidézéssel és a reményteljes jövőről való gondolkodással zárult. Megható élmény volt tapasztalni, ahogyan a Ferences Család összes ága és a klarisszák körül kialakult „világi nagycsalád” együtt ünnepelt ezen a csodálatos születésnapon.
Ádám Rebeka Nóra
Forrás és fotó: ferencesek
