Ugrás a tartalomra
beszámoló Rendi
2016. március 4 (All day)
Mocsa

Hetven év után népmissziót tartottak Mocsán

Horváth István plébános meghívására március 4-én missziós atyák érkeztek a mocsai plébániára. Három napot töltött Mocsán a lengyel származású Burbela Gergely atya, a magyarországi verbita közösség tartományfőnöke és Tete Remis atya, aki Indiában született. A meghívást az tette aktuálissá, hogy falunkban utoljára hetven évvel ezelőtt 1946-ban jártak misszionáriusok. Csodálatos egybeesés és ajándék ez a Ferenc pápa által meghirdetett irgalmasság szentévében.

Pénteken a mocsai iskolában, szombaton pedig a kocsi iskolában találkoztak az atyák a gyerekekkel. A beszélgetés középpontjában az állt, hogy honnan tudjuk, mi a jó, milyen fontos jót tenni. Mit jelenthet az irgalmasság a mindennapokban? Felidézve és szemléletes módon bemutatva a teremtés történetét, a missziós atyák rávilágítottak arra is, hogy Isten legértékesebb teremtménye az ember, aki visszaélt szabad akaratával és Isten végtelen szeretetével. Az Isten mégis elénk jött és alig várja, hogy megbocsásson. Amikor lelkiismeretünk figyelmeztetésére felismerjük, hogy betegek vagyunk, hogy rosszul döntöttünk, rossz úton haladunk, akkor van rá mód, hogy lelki betegségeinkre megkeressük a gyógyulást, mint ahogy a testi betegségeinkben is ezt tesszük. A délelőttöt a gyerekek és az atyák éneke és játéka színesítette. Pénteken az irgalmasság órájában, a cursillós csoport, a rózsafüzér társulat tagjai és az énekkarosok együtt imádkozták az irgalmasság rózsafüzérét a templomban. Ezt követően Gergely atya Fausztina nővérről és az isteni irgalmasságról tartott előadást.

Az esti szentmise előtt közösen járták a keresztutat atyák, gyermekek, felnőttek, együtt végigelmélkedve Jézus szenvedéstörténetét. A szentmise prédikációjában Gergely atya az evangéliumra utalva arról beszélt, hogy nincs nagyobb parancs, mint a szeretet parancsa. Hallottunk a helyes önszeretetről, hiszen csak úgy tudunk másokat is elfogadni és szeretni, ha önmagunkkal békében élünk. Próbáljuk meg úgy látni egymást, ahogyan Isten lát bennünket. Nézzük egymást Isten szemével és akkor könnyebben megy a megbocsátás is. Ha szeretjük saját magunkat, szeretjük embertársainkat – még ha néha nehéz is –, csak akkor válik igazivá Isten iránti szeretetünk. Gergely atya kiemelte, hogy próbáljunk meg feltétel nélkül bízni az Istenben. Ne a saját akaratunk legyen az, amit egyedüli jónak tartunk. Szabad törekedni mindarra, amit el szeretnénk érni, de ha nem megy, akkor tudjuk kimondani őszintén, teljes ráhagyatkozással: Jézusom, bízom Benned. És nem fogunk csalódni. A péntek esti szentmise után a vendég atyák a plébánián kötetlen beszélgetés keretében ismerkedtek mocsai és kocsi Plébániai Tanácsadó Testület tagjaival, az egyházközségek életével és megosztották tapasztalataikat, élményeiket a missziósok életéről és munkájáról.

A szombat délután a fiatalokkal való találkozás jegyében telt el. Az atyák kisfilmeken mutatták be, milyen formái lehetnek az önzetlen segítségnyújtásnak, amivel a segítségnyújtó is gazdagodik. Énekekkel dicsőítették Istent, majd az atyák kis jelenet formájában mutatták be, hogy Isten hogyan alakítgat bennünket, hogyan formál és nyeseget. Ez néha fájdalmas ugyan, de ennek segítségével nézhetünk szembe önmagunkkal, mint a tükörben úgy, hogy ott Isten mesterművét lássuk: olyannak, amilyennek Ő teremtett bennünket a saját képmására.

Az esti szentmisén Remis atya az evangélium magyarázatakor felhívta figyelmünket a rendszeres imádság fontosságára, az alázatosságra, amivel Isten felé fordulhatunk. Ő mindig meghallgatja kéréseinket, és megadja, amit kérünk, ha az valóban az üdvösségünket szolgálja. A szentmise keretében szolgáltatták ki az atyák a betegek szentségét, majd a nap befejezéseként Indiáról szóló filmvetítéssel egybekötött tanúságtételt hallhattunk Remis atyától.

A vasárnapi szentmise evangéliuma a mocsai missziós napok végén méltó befejezésként a tékozló fiú történetét állította elénk. A megható jézusi példabeszéd mindannyiunkat arra figyelmeztette – ahogyan az Gergely atya elmélkedésében elhangzott –, hogy gondolkodjunk el és változtassunk az életünkön, ha látjuk, hogy rossz útra tévedtünk. A szentmise keretében áldották meg az atyák a mocsai missziós keresztre felhelyezett 2016-os évszámot, amely fölött az 1935, 1938, 1946 évszámok állnak, utalva korábbi missziós alkalmainkra, és a kocsi keresztet, amelyen ez az első évszám. Emlékül szolgálnak ezek a keresztek az együtt átimádkozott, átbeszélgetett napokra és egyúttal figyelmeztetnek is: nem mehetünk már úgy tovább, ahogy eddig, hiszen – ahogy Gergely atya mondta – történelmet írtunk a számok felhelyezésekor.

Reméljük, hogy sok gyümölcsöt teremnek ezek a missziós napok, és az elültetett mag kicsírázik. A falu visszavárja a missziós atyákat, hisz az ilyen alkalmak egy-egy igazgyöngyöt, drágakövet jelentenek életünkben. Segítenek kitörni a szürkeségből, gazdagítják tudásunkat, erősítik hitünket, alkalmat adnak a lelki megújulásra. A templomi díszítések is azt szolgálták, hogy kegyelmekben gazdag legyen az a misszió. Mindenkinek köszönjük az imákat és a segítséget.

Rózsafüzér Királynője-plébánia, Mocsa

 

Forrás: gyor.egyhazmegye.hu

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkársági asszisztens: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Dobszay Benedek OFM

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41