A remény évében a női és férfi szerzetes közösségek tagjai ellátogattak az egyházmegye jubileumi templomaiba, hogy hálát adjanak a hivatás kegyelméért és együtt imádkozzanak új papi és szerzetesi hivatásokért. A csoport Szatmárnémetiből indult, akikhez később a nagykárolyi és kaplonyi zarándokok is csatlakoztak. Együtt imádkoztak a Kalazanci Szent József-templom jubileumi keresztjénél, majd tovább utazva a szatmári székesegyházban a 24. zsoltárt elmondása után kérték a Szűzanya oltalmát, pártfogását életükre, szolgálatukra. A buszos zarándoklat során a szerzetesek együtt imádkozták a napi zsolozsmát és a rózsafűzért. A nagybányai Szentháromság-templomban a hívekkel együtt vettek részt az ünnepi szentmisén, amit Jenő püspök az egyházmegye papjaiért és szerzeteseiért, valamint új hivatásokért ajánlott fel.
Szentbeszédben a püspök megköszönte a szerzetesek szolgálatát, és Jézust, a jó Pásztort állította példának a jelenlévők elé: „Nem csak akkor hagyatkozhatunk a Jó Pásztorra, ha a halál közeleg. A tanítvány az élet minden percében engedi, hogy Jézus a vállain vigye. Hagyni, hogy más vigyen minket úgy tűnik, nagyon egyszerű, könnyű választás, hisz sokat nem kell küszködni; mégis óriási bátorság kell hozzá, mert átadjuk az életünket Krisztusnak, és engedjük, hogy arra vigyen minket, ahová ő akar. Ebből következik, hogy nem arra megyek, amerre szeretnék, hanem arra megyek, amerre ő megy… Hogyan ismerjük meg az igazi pásztor hangját a sok hang közül? Meg kell szoknunk a hangját! Aki keveset hallgatja, nem fogja tudni az Úr hangját felismerni a tömegben! Nem könnyű Jézusra figyelni, őt meghallgatni, hiszen nem ígér sikert, győzelmet, mint ahogy mások. Viszont sokat kér: önfeláldozást, az életünk odaadását. És ezen az úton nincsenek rövidítések és kiskapuk, mert minden más a halálhoz visz… Isten népének, klerikusoknak és laikusoknak, együtt kell követniük az egyetlen Pásztort, Jézust, és vele együtt eggyé válni az Atyával.” A homília után a szerzetesek megújították fogadalmaikat, és vállalták, hogy a Szentlélek segítségével egész életüket nagylelkűen a testvéri szeretetre és Isten népének szolgálatára szentelik. A főpásztor befejezésként így szólt hozzájuk: „Aki elkezdte bennetek a jót, fejezze is be Jézus Krisztus eljövetelének napján! Ámen.”
A szentmise után a plébánián közös uzsonnára, kávézásra és beszélgetésre, egymás jobb megismerésére volt lehetőség. Ezt követően, a felsőbányai Nagyboldogasszony-templomot látogatták meg, majd Máramarosszigetre utaztak a zarándokok. Ebéd után meglátogatták az Árpád-házi Szent Kinga-óvodát és -bölcsődét, ahol találkozhattak a gyerekekkel és a munkatársakkal, majd a Borromeo Szent Károly-templom jubileumi keresztjénél imádkoztak. A délután folyamán betekintést nyerhettek Máramarossziget történelmébe: ellátogattak a börtönmúzeumba, ahol Márton Áron püspök is raboskodott, valamint a város zsinagógáját is megtekintették.
A történelmi emlékhelyek mély nyomot hagytak a résztvevőkben, rámutatva a hit, a kitartás és a tanúságtétel fontosságára minden kor kihívásai között. A hazaút során egy rövid megállóra került sor a lajosvölgyihutai Nepomuki Szent János-templomnál, majd a Kányaházi-tó partján vacsora várta a zarándok csoportot. Az estét jó hangulat, vidám beszélgetések és a közösség megtartó erejének megtapasztalása jellemezte.
Ezen a különleges napon a résztvevők lendületet meríthettek további szolgálatukhoz, küldetésükhöz, erősödött a közösségek egysége és jövőbe vetett reménye. Hálásak voltak a találkozásokért, a főesperesek, esperesek, és plébánosok nyitottságáért, vendégszeretetéért, amit a zarándoklat alatt tapasztaltak.
További fotók és szöveg: szatmári egyházmegye