Ugrás a tartalomra
rólunk és tőlünk Hazai
2020. április 5. 7:45
Sümeg

A kereszt köré kell gyülekeznünk

Az Egyház virágvasárnap ünnepli Jézus szamáron való bevonulását Jeruzsálembe. Ez a nap ugyanakkor a nagyhét, vagyis Jézus szenvedéstörténetének kezdete is. Barsi Balázs ferences szerzetessel az ünnep tartalmáról és a jelenlegi különleges helyzetben rejlő lehetőségekről beszélgetett Baranyai Béla.

– Ezt a napot az Úr szenvedésének vasárnapjaként tartjuk számon. Jézus ugyanakkor dicsőségesen vonul be a szent városba. Mit jelent ez a kettősség?

– Létezik egy ragyogó bonyolultság – maga az ember. Aquinói Szent Tamás azt mondja róla, hogy unitas multiplex – összetett egység. De mi fogja össze az embert? Ezekben a napokban az is kiderült, hogy semmi más, csak a teremtő Isten. Az embert nem lehet levezetni az anyagból, legfeljebb a testi mivoltát. Isten a fogantatásom pillanatától a semmiből hívott elő, mint ahogyan a teremtést is. Elhatározta, hogy legyenek rajta kívül olyanok, akikkel a szeretetét közölheti. Ez azért is biztos, mert maga a világ nem Isten, vagyis nem hordozza önmagában a létének okát. A teremtővel való egység fog össze bennünket – értelmet, akaratot, érzelmet, az élőlényeket, az univerzumot, mindent.

Az ember azonban szakított Istennel, és szétrombolta ezt az egységet. Így feszült egymásnak az értelem és az akarat, a szabadság és a kötelesség, az önzés és a szeretet. Zavarossá vált az istenképünk és a világgal való kapcsolatunk is. A világot istenítjük – lásd a panteizmust és a mai, modern eszméket. Napjainkban ezt a szétesettséget látni is kényszerülünk, mert nem lehet tovább leplezni. A koronavírus által keltett egyetemes szorongás ráébreszt bennünket arra, hogy semmiben sem tudunk megkapaszkodni.

Isten ezzel szemben végtelenül egyszerű. Ő csak szeretet. Amikor Jézusban Isten találkozik az emberrel, ez a végtelen egyszerűség találkozik a darabjaira hullott világmindenséggel az emberben. Ezért az emberek érzik Jézus vonzóerejét, de meg is rettennek tőle, mert ragaszkodnak a szétesettségükhöz. A mysterium tremendum et fascinosum (félelmetes és lenyűgöző titok) azt jelenti, hogy Isten megrettent bennünket. Ezért olyan bonyolult és egyszerű is a virágvasárnap.

– Jézus keresztjénél alig találunk valakit, most viszont nagy tömeg kíséri, sőt, éljenzi őt. Milyen emberi jellemzőre mutat ez rá?

– A már említett magatartást tapasztaljuk itt is. A Jézus iránti lelkesedést, de az ijedtséget is. Új világ keletkezik Jézussal, és ez bizony érdekeket sért. Bár az is lehet, hogy a bevonuláskor lelkesedő tömeg nem azonos azzal a csőcselékkel, amely a halálát kívánta. De Jézus elítélésénél miért hallgattak azok, akik előtte ünnepelték őt?

Meghunyászkodók vagyunk. Ám most feltárulnak a szívek titkai. Jézust az apostolok is magukra hagyták, de magára hagyta az is, akiből hét ördögöt űzött ki. János azonban nem, mert ő ott állt a Szűzanya mellett. Ebben a zavaros világban azok az igazi bűnbánók, akik tudják, hogy Jézus megmentette őket a bűntől és a sátán hatalmától; a Jánosok, a tiszta szívűek ott vannak a Szűzanyával együtt. Igen, az asszonyok vannak többségben, mert ők az élet hordozói. Az édesanya isteni, feltétlen szeretettel szereti a magzatát. A születésnél valami módon beavatást kapunk az isteni egységbe – talán ezért sírunk, amikor kiszakadunk anyánk méhéből.

A keresztnél csak azok állnak ott, akik színt vallanak. Az Egyháznak most is a kereszt körül kell gyülekeznie. Nem állhatunk mi középre, félreállítva a keresztet. A kereszt legyen a középpontban, hiszen nem dicsekedhetünk másban, mint Jézus Krisztus keresztjében (Gal 6,14).

Ma csak a keresztre feltekintő Egyház tud megtisztulni és eggyé válni, felajánlva ezt az egységet a világ számára.

– Jézus szamárháton vonul be a városba. Mi ennek a szimbolikus jelentése?

– Ha a mélybe tekintünk, azt látjuk, hogy a ló a harc állata. Jézus nem olyan messiás, mint akit vártak. Jézus nem a világi hatalomra tört, ő Isten országát alapította meg. Ahogyan XVI. Benedek pápa mondja, helyesebb Isten országlásáról beszélnünk. Isten közvetlen uralkodása csak a názáreti Jézusban van meg, de benne minden pillanatban: újszülöttként, kamaszként, felnőttként, a gyalupad mellett izzadva, pihenve vagy a kánai menyegzőn.

Jézus eddig tiltakozott az ellen, hogy messiásnak nevezzék, de most semmit sem szól akkor, amikor Dávid fiaként éltetik. Nátán próféta jövendölése szerint Dávidnak lesz egy olyan leszármazottja, aki majd uralkodni fog mindörökké, és országának nem lesz vége. A Szűzanya is ezt hallotta Gábriel arkangyaltól. De hogyan uralkodik ő? Három éven keresztül próbálta ezt megmagyarázni, de nem értették. Nem a rómaiak kiűzését vagy a viszonyok megváltoztatását szorgalmazta, mert nem ez a végső megoldás. Hanem az, hogy ráköti az életünket és a szívünket Isten életére.

Látni kell, hogy a mindenható Isten nem akart királyságot alapítani Izraelben. Amikor a nép királyt követel, mondván, hogy a többi népnek is van, ez nem tetszik az Örökkévalónak. De enged, mert Isten néha enged. Ugyanakkor figyelmezteti őket: adót fogtok fizetni, lányaitokat szolgálatra rendelik, fiaitokat katonának hívják. Isten nem államot vagy államvallást, hanem egyházat akart alakítani, ezt azonban nem értették meg. Ugyanez vonatkozik a kőtemplom építésére is. Dávid azzal érvel, hogy ő már cédruspalotában lakik, míg a frigyszekrény csak egy sátorban. Nátán próféta lelkesedik, ám eljön az éjszaka, a tisztánlátás ideje, Isten pedig azt mondja: nem akarok kőházat, hiszen mindig köztetek jártam.

A bevonulás után késhegyig menő viták kezdődnek. Szabad-e adót fizetni a császárnak? „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” – hangzik a válasz (Mt 22,21). Erre mi, papok azt szoktuk mondani, hogy a vallási és az állami kötelességeinket is teljesíteni kell. De ez nem ezt jelenti. A zsidóknál a képmás az emlékezetükbe idézte: igen, a pénzen a császár képe van, de te, ember, kinek a lenyomata vagy a földön?

A templom megtisztításánál János evangélista említi, hogy Jézus a saját testének templomáról beszélt. Ő lett a templom és a főpap. Izrael, de az Egyház sem mindig értette, hogy mit akar Isten. Azt is nehéz megérteni, hogy mi az Egyház. Azért nehéz, mert ilyen még nem volt, de nem is lesz. Az Egyház nem olyan, mint a család, nem föderatív közösség, mint az állam, de nem is asszociatív, vagyis nem egy bibliakör. Az Egyház Krisztus titokzatos teste, ahol az emberré lett Isten Fia felvesz bennünket a Szentháromság életébe. Azok a keresztények, „akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek” (Jn 1,13). Az isteni természet van bennünk, és az emberiség is erre lett meghívva. A globalizált világ gondolata nem rossz, csak nem mindegy, mire alapozunk. Sem elvekre, sem a gazdaságra nem építhetünk, egyedül arra, hogy Isten gyermekei vagyunk.

– Ezen a napon Jézus szenvedéstörténetét Máté evangéliuma alapján halljuk. Hogyan kapcsolható ehhez Máté megközelítése?

– Máté evangéliuma a fentieket emeli ki. A hamis tanúk azt állítják, hogy Jézus a templom lerombolásáról beszélt. Ez a zsidók szemében volt botrány, Pilátus számára viszont egy másik érvet hoznak fel: Jézus királyságra tört. Ám amikor a helytartó megkérdezi: „Te vagy a zsidók királya?”, Jézus némasággal válaszol. Azért, mert Pilátus pontosan tudta, hogy Jézus nem a politikai uralomról beszélt. A jánosi szövegben még hangsúlyosabban jelenik meg, hogy Jézus uralma nem e világból való, ám ez nem azt jelenti, hogy nem ebben a világban van.

Szent Pál apostol azt mondja: „Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint” (1Kor 15,3–4).

Hitünk alapja történelmi: a názáreti Jézus létezett. Jézus életének története nem mítosz.

Szent Pál kétszer említi az írásokat, mert Jézus halála és feltámadása is az ószövetségi jövendölések beteljesedését jelentette. Azt is megfigyelhetjük, hogy ezen a napon számtalan utalás történik az Ószövetségre. Mert ha Jézus nem annak az Istennek a nevében jött, aki Ábrahámhoz szólt, akkor ugyan kicsoda?

Jézus nem úgy támadt fel, mint Lázár, benne a világmindenség egy darabja alakult át Isten dicsőségére. Ennek eszkatologikus vonatkozása is van, mert benne a világvégi feltámadás ment végbe, ezért lehet jelen Jézus az Eucharisztiában.

Amikor megáldozom, kortársa leszek Jézusnak.

A virágvasárnapi bevonulás ezt a történelmi jelleget összekapcsolja a jelen pillanattal. Jézus most is bevonul – a templomba és az én szívembe.

Az interjú további része itt olvasható: magyarkurir.hu

 

Forrás és fotó: Magyar Kurír

 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Formanek Tamás szociális intézményi tanácsadó
Gáll Zsófia vándortábor szakmai vezető
Goreczky Tamás projekt koordinátor
Matolcsy János tanácsadó
Radnai Kinga munkatárs
Rudan Mária  gyermekvédelmi tanácsadó
Schumicky Mária NEK asszisztens
Virág Benedek vándortábor projektvezető

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Szilvásy László SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41