Keresztút Avilai Szent Teréz gondolataival

ELSŐ ÁLLOMÁS – Pilátus halálra ítéli Jézust

„Jézust (…) átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.” (Mt 27,26) Gondoljátok meg, hogy mennyibe került az a mi Jegyesünknek, hogy bennünket szeretett! Mily kínos halált szenvedett el érettünk a keresztfán, csak azért, hogy megszabadítson az örök haláltól! (A belső várkastély, V. lakás, III. fej. 347. o.)

MÁSODIK ÁLLOMÁS – Jézus vállára veszi a keresztet

„Jézus keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek.” (Jn 19,17) Van-e egyáltalában valami, amit te nem azért tennél, Uram, hogy az én lelkemnek legyen haszna belőle? Mert hiszen látod, hogy az már egészen a tied; hogy átengedte magát neked, s hogy követni akar, amerre jársz, egészen a kereszthalálig; hogy kész Neked segíteni annak hordozásában, s nem hagy téged alatta egyedül! (Önéletrajz, XI. fej. 106. o.)

HARMADIK ÁLLOMÁS – Jézus először esik el a kereszttel

„A mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta…” (Iz 53,4) Segítsünk Urunknak vinni a keresztet, s gondoljuk meg, hogy ő egész földi élete folyamán érezte annak súlyát! Ne vágyódjunk uralomra lent, s ne hagyjuk soha abba a belső imát! Ily módon tehát legyen föltett szándékunk, hogy – még ha egész életünkön át tartana is ez a lelki szárazság – nem engedjük Krisztus Urunkat elesni keresztjével! (Önéletrajz, XI. fej. 105. o.)

NEGYEDIK ÁLLOMÁS – Jézus szent anyjával találkozik

„Jézus keresztje mellett ott állt anyja.” (Jn 19,25) Egy alkalommal a szentáldozás után (…) Jézus mondotta nekem, hogy föltámadása után megjelent Szűzanyjának, mert annak ugyancsak nagy szüksége volt vigasztalásra, s hogy az annyira el volt merülve a fájdalomban és annyira össze volt törve, hogy bizonyos ideig tartott, amíg magához tért, és örülni tudott az Ő jelenlétének… Azt is hozzátette Jézus, hogy sokáig volt vele azon alkalommal, míg végre sikerült őt megvigasztalni. (Isteni kegyelmek, XV, 474. o.)

ÖTÖDIK ÁLLOMÁS – Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

„Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.” (Mt 27, 32) Ez a lélek minden áron szolgálni akar az Úrnak és tehetségéhez képest előmozdítani az ő dicsőségét és a lelkek üdvösségét, úgyhogy nemcsak nem vágyódik a halál után, hanem sokáig, évek hosszú során át szeretne élni, és elviselni a legnagyobb szenvedéseket, hogy ezek fejében (…) szolgálatára legyenek a Keresztre Feszítettnek. Őt akarják segíteni, különösen mikor azt látják, mennyire sértegetik őt. (A belső várkastély, VII. lakás, III. fej. 464. o.)

HATODIK ÁLLOMÁS – Veronika kendőt nyújt Jézusnak

„Nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között. (Iz 53,2­3) Tartsátok észben, amit az édes Jézus a getszemáni kertben mondott, tudniillik, hogy: „A test gyönge”, és emlékezzetek vissza arra az ő csodálatos, fájdalmas, véres verejtékezésére! (Gondolatok az Énekek énekéről, III. fej. 361. o.) Valahányszor rágondol az Úrra, az ő életére és szenvedésére, eszébe jut az ő szép, szelíd arca, ami végtelenül vigasztaló dolog. (A belső várkastély, VI. lakás, IX. fej. 431­432. o.)

HETEDIK ÁLLOMÁS – Jézus másodszor esik el a kereszttel

„A mi bűneinkért törték össze, a mi békességünkért érte fenyítés.” (Iz 53,5) Az Úr egyesekre lelki életük elején küldi ezt a gyötrelmet (a lelki szárazságot), másokra a vége felé, sok más alkalmi kísértéssel együtt. Teszi ezt nézetem szerint azért, hogy próbára tegye az ő barátait, s megtudja, vajon képesek­-e kiüríteni az ő kelyhét és hordani a keresztet, s csak ezen próba után bíz reájuk nagy kincseket. (Önéletrajz, XI. fej. 106. o.)

NYOLCADIK ÁLLOMÁS – Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

„A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: «Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok!»” (Lk 23,27­28) Isten önmagát adja oda azoknak, akik mindent elhagynak érette. Ő nem személyválogató. Ő mindenkit szeret (…), szégyelljük magunkat (…), hát mi mindezt a nagy kincset, gyönyörűséget és végtelen dicsőséget kizárólag a mi édes Jézusunkkal akarjuk magunknak megszereztetni?! Ha már Cirenei Simonnal nem segítünk neki vinni a keresztet, nem illenék-­e, hogy legalább sirassuk őt Jeruzsálem leányaival? Vagy talán azt hisszük, hogy örömök és szórakozások közepette élvezhetjük azt, amit ő nekünk annyi vérontás árán szerzett meg? (Önéletrajz, XXVII. fej. 279. o.)

KILENCEDIK ÁLLOMÁS – Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

„Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.” (Zsolt 69,30) Eszembe jut egy eset, amelyet egy szerzetes beszélt el nekem önmagáról… Egy napon egészen ki volt merülve a munkától, s már későre is járt az idő. Nem tudván többé a lábán állni, kissé leült. Ekkor azonban arra talált jönni a főnök, s azt mondta neki, fogjon egy ásót, s menjen a kertbe ásni. Akármennyire ellenkezett is a természete – mert hiszen oda volt a fáradtságtól ­, szó nélkül engedelmeskedett. Mikor azután egy ajtón keresztül belépett a kertbe (…), megjelent neki a mi Urunk a kereszttel a vállán, fáradtan és megtörve, s ezzel adta tudtára, milyen semmi az a kimerültség az Övéhez képest. (Alapítások könyve, V. fej. 48. o.)

TIZEDIK ÁLLOMÁS – Jézust megfosztják ruháitól

„A katonák, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négyfelé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is.” (Jn 19, 23) Ó, ti, szent sebei az én Istenemnek és forrásai az élet vizének! Milyen bőségesen árasztjátok ezt az éltető nedvet számunkra, és milyen biztonságban halad e nyomorult élet veszedelmei között az, aki ezen isteni itallal tartja fenn erejét! (A lélek fohászai Istenhez, IX, 451. o.)

TIZENEGYEDIK ÁLLOMÁS – Jézust a keresztre szegezik

„Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.” (Lk 23, 33) Azt tapasztaltam, hogyha biztonságban akarunk lenni az elesés ellen, akkor a keresztbe kell fogódzkodnunk és abban bíznunk, aki minket rajta megváltott. Ő az én egyedüli igaz jó barátom. (Harmadik lelki számadás, 406. o.) 

TIZENKETTEDIK ÁLLOMÁS – Jézus meghal a kereszten

„A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: «Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!» E szavakkal kilehelte a lelkét.” (Lk 23,44­ 46) Ó! Ó! Ó! milyen súlyos dolog a bűn, amely elég volt ahhoz, hogy oly kegyetlen fájdalmak közt ölje meg Istent! És most is, Istenem, mennyire körül vagy véve ezektől a fájdalmaktól! Vajon hova tudsz menni, ahol ne kínoznának? Minden oldalról sebeket ejtenek rajtad a halandók. (A lélek fohászai Istenhez, X, 451. o.)

TIZENHARMADIK ÁLLOMÁS – Jézus testét leveszik a keresztről, és fájdalmas anyja ölébe fektetik

„Az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát, bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét… Pilátus Józsefnek ajándékozta a testet. Gyolcsot vásárolt, levette Jézust és begöngyölte a gyolcsba.” (Mk 15,43­46) Mennyire lehajtja ágait ez az isteni almafa, hogy a lélek végre valahára szakítson róla! Hogy megértse fenséges nagyságát és azt, hogy milyen sokszor és milyen végtelenül irgalmas volt vele szemben! Hogy lássa és élvezze a gyümölcsöt, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése árán termett, mert hiszen kimondhatatlan szeretetében saját drágalátos vérével öntözte a fát. (Gondolatok az Énekek énekéről, V. fej. 373. o.)

TIZENNEGYEDIK ÁLLOMÁS – Jézus holttestét sírba teszik

„József egy sziklába vágott sírba, amelyben még senki sem feküdt, helyezte Jézus testét.” (Lk 23,53) Mivel most a lélek már nem keresi a maga élvezetét, hanem csakis az Úristennek akar kedvére tenni, abban telik öröme, ha némileg utánozhatja Krisztus Urunknak szenvedésekkel teli életét. Az almafán, amelyről itt szó van, a szent Keresztet értem, mert az Énekek énekének egy másik helyén azt olvassuk: „Az almafa alatt keltettelek föl téged.” (Gondolatok az Énekek énekéről, VII. fej. 386. o.)

Forrás: Kármelhegyi levelek 2022/1.szám

A fotó MÁTYÁSSY LÁSZLÓ keresztútjának 12. állomásáról készült, mely a Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia Közösségi Háza / Porciunkula Kápolnájában található.