Kultúra, ferencesség, korkérdések

Budapest
Nem csupán múltidézésnek szánják A Szó szimfóniája – kultúra, ferencesség, korkérdések című előadás-sorozatot a Pasaréti Közösségi Házban. Fontos szempont az is, hogy a ma emberét hogyan szólítják meg a tárgyalt témák, amint arra a szervező Bagyinszki Ágoston OFM is utalt június 16-án, a Pasaréti Közösségi Ház sorozatának tanév végi záróalkalmán, az őszi újrakezdésről is említést téve.

Horváth Pál professzor, vallás- és teológiatörténész Szent Bonaventurát mutatta be a nyárkezdet ellenére is szép számú hallgatóságnak – a ferences egyházdoktor emléknapját nemsokára: július 15-én fogjuk ünnepelni.

A 13. század, a „nagy középkor” egyik fontos pontja a kolduló rendek: ferencesek, domonkosok megjelenése, akik átformálták a korabeli Európa vallási és hitéletét. Ez fordulatot jelentett a hitről szóló tudományos gondolkodás terén is, magabiztos teológiai tudású hitszónokokra volt szükség – magyarázta Horváth Pál.

Hasonlóképp fordulópontnak tekinthető a tudomány intézményrendszerének a kiteljesedése – az egyetemek létrejötte: köztük Oxford, Bologna és Párizs. Utóbbi városba gyalogolt el 1235-ben Bonaventura (14-18 évesen, hisz születési idejét nem tudjuk biztosra), és beiratkozott az egyetemi alapképzésre – ami nagyjából egy mai humán gimnáziumnak feleltethető meg az előadó szerint, a hét szabad művészetet oktatták. Párizsi tanulmányai nyolc éve után úgy döntött, a teológiai karon folytatja, s ekkor kérte felvételét a kisebb testvérek közé is. Akkor már jelentős ferences diákközösség tanult az egyetemen, akik számára önálló tanulmányi házat létesítettek. Tizenkét tanszékből állt a kar, és mivel a kolduló rendek szegénységi fogadalmuk miatt ingyen vizsgáztattak (értsd: nem kellett libát vinni a tanároknak), meg is vádolták őket, hogy elhappolják a diákokat a többi tanszék elől. Ha valamelyik professzor belépett egy rendbe, vitte magával az egész tanszékét. Az egyetemi háborúskodás nagy sokára, 1257-ben pápai közbelépésre csitult el: a döntés értelmében onnantól fogva két ferences és két dominikánus tanszék működött az intézmény keretein belül.

Ekkor kerülhetett volna végre magasabb pozícióba Bonaventura, azonban közbeszólt a rendi káptalan döntése: megválasztották miniszter generálisnak, ráadásul a szegénységi vita miatt egy nehéz pillanatban, „szakadásközeli állapotban”; amikor a ferenceseknek szembesülniük kellett azzal, hogy „a szélsőséges remeteélet tömegméretekben nem gyakorolható”. Maga Bonaventura nem tartozott egyik pártoskodó csoporthoz sem. Új regulára volt szükség: ez 1260-ra született meg, célja az volt, hogy a „szélsőségek” is helyet találjanak a ferences közösségben; a szabadon vállalt szegénységre szavaztak.

Ekkor érkezett el az „Alverna-periódus” Bonaventura életében: a misztikus, ám „racionális misztikus” időszak, melyben az a kérdés foglalkoztatta, „hogyan lehet a lelki tudásban szintről szintre lépegetni előre”. Ekkor írta Élet fája (Lignum vitae) című művét, amit talán Szent Ignác lelkigyakorlataihoz lehet hasonlítani. Az ő elöljárósága alatt avatták szentté Klárát, illetve ekkor vitték át az addigra már szentté avatott Páduai Szent Antal földi maradványait a tiszteletére emelt bazilikába.

1265-ben York érsekségét is felkínálták Bonaventurának – ő azonban nem kívánt főpap lenni. Ennek ellenére később kicselezték, és bíborossá kreálták.

1274-ben fontos állomás következett: a II. lyoni zsinat, melynek hátterében a keleti és nyugati egyház esetleges újraegyesülése állt. Odo Rigaldus és Bonaventura is fontos szerepet játszott a zsinaton, melyen még közös hitvallás is született.

Rendfőnökként még egy problémával kellett szembenéznie: a joachimiták népszerűségének növekedésével. Ez a szélsőséges lelkiségi mozgalom az apokaliptikát állította előtérbe „egy üdvmunkára berendezkedett egyházban”, ami pusztító hatásúvá válhatott volna.

Horváth Pál emellett beszámolt Bonaventura életpályája végső szakaszának teológiai vitáiról, a lyoni zsinatra gyakorolt hatásáról, illetve váratlanul bekövetkezett haláláról. Ezt követően hamarosan már mértékadó tanítónak tartották a ferences renden belül, az egyházban kicsivel később lett szent, majd 1587-ben barátjával és állandó vitapartnerével, Aquinói Szent Tamással egyszerre egyháztanítóvá avatták.

Kérdésre válaszolva Horváth Pál kifejtette: azért írt Bonaventura egy új Szent Ferenc-életrajzot, mert a szegénységi vita időszakában különösen fontos volt, melyik életrajzot használják a közkézen forgók közül. Ezzel egyfajta kompromisszum született a renden belül a hagyományról, egy „kritikai kiadás” látott napvilágot, hivatalos, normatív életrajz született a rendalapítóról.

Felvetődött, hogy ma a fiataloktól sokszor hallani, hogy a természet jobban közvetíti számukra Istent, mint a templomi környezet vagy egy átlagos szentmise. Az előadó elmondta, Bonaventura életművében a természet, a teremtett természet megjelenése valójában „megkeresztelt” ókori örökség. Hozzáfűzte: a Bonaventura-utódok Angliában fizikával, a Tamás-utódok metafizikával foglalkoztak… Egyéni, hogy ki mikor és hogyan tud „feltöltődni istenélménnyel”, még ha a szentmise objektív „csúcs és forrás” is. Nem csak korunk fiataljaiban, hanem már a korai modern filozófusnál, Kantnál is ott vannak az istenkeresés új kapaszkodói, „a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem”; azzal a hallgatólagos meggyőződéssel, hogy Isten „a belém lopódzó evidencia”. Bonaventura egy másik korból szól hozzánk, azonban abból az emberi mélységből szólít meg minket, ahol a közös katolikus hitünk hidat verhet az évszázadok fölé.

Forrás és fotó: Ferences Média

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Horváth Sarolta

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Nagy-Bozsoky Anna – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41