A rendezvényt Varró Szilvia kommunikációs szakember, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Dobszay Benedek OFM, az Emberi Méltóság Stratégia (EMS) vezetője és Márkus Roland SP, az EMS szemléletformálás munkacsoportjának vezetője tartották.
A műhelynapon közel harmincan vettek részt: szerzetesrendek és egyházmegyék képviselői, közöttük tartományfőnökök, oktatási, gyermekvédelmi és kommunikációs szakemberek, valamint a jogi terület képviselői. A résztvevők közösen gondolkodtak arról, hogyan lehet hatékonyan és hitelesen kezelni a nehéz gyermekvédelmi helyzetek kommunikációját.
Esettanulmányok és gyakorlati munka
A nap első felében Varró Szilvia mutatott be egy gyermekvédelmi kríziskommunikációs esettanulmányt. Az előadás során a résztvevők betekintést nyertek abba, hogy a nyilvánosság és az egyházi közösségek hogyan reagálhatnak egy gyermekvédelmi krízishelyzetre, és milyen lépések segíthetnek a hitelesség és a bizalom megőrzésében, segítve az áldozatok gyógyulását, a közösség gyógyulását.
A műhelynap második felében a résztvevők csoportokban dolgoztak három fiktív (valós történetek alapján összeállított) szituáción. A gyakorlat célja az volt, hogy a szakemberek közösen dolgozzák ki a megfelelő külső és belső kommunikációs anyagokat. A csoportmunka során a résztvevők többek között olyan szempontokat vettek figyelembe, mint az áldozatok védelme, a közösség tájékoztatása és a sajtóval való együttműködés.
Igazság, átláthatóság, gyógyulás – Az egyházi gyermekvédelmi kommunikáció útja
Az Emberi Méltóság Stratégia keretében végzett munkánk során újra és újra szembesülünk azzal, hogy azok az esetek, amikor a hatalommal való visszaélés gyermekek és fiatalok életét rombolja, mély sebeket ejtenek nemcsak az áldozatok életében, hanem az egyházi közösség szívében is.
Tudjuk, hogy ezek az emberi drámák fájdalmasak, sötétek, néha szinte elviselhetetlenek. Az áldozatok iránti tisztelet megköveteli, hogy megfontoltan, nyíltan és tisztelettel nyilvánuljunk meg az ilyen helyzetekben. Fontos, hogy megszólalásainkban megőrizzük az érintettek emberi méltóságát, hogy ezzel is hozzájáruljunk a gyógyulásukhoz, segítve ezzel a bizalomvesztett egyházi közösség megtörtségének helyreállítását is.
Hisszük, hogy az igazságra épülő nyilvánosság terei gyógyító hatásúak is lehetnek. Az egyházi közösségek számára a nyílt, hiteles kommunikáció biztonságérzetet és reményt adhat, mert megerősítheti bennük a hitet, hogy a bántalmazás nem marad következmények nélkül.
Azáltal, hogy a történetek napvilágra kerülnek, és a gyermekvédelem ügye az Egyház figyelmének középpontjába kerül, tanúságot tehetünk egy új kultúráról. Ez az átláthatóság, a felelősségvállalás, a gondoskodás és a remény kultúrája. Ez bizalmat ébreszthet azokban is, akik eddig nem merték feltárni a sérelmeiket. Azáltal, hogy őszintén figyelnek rájuk, hisznek nekik és védelmet kapnak, erőt meríthetnek és újabb esetek kerülhetnek felszínre, és a tisztulás folyamata tovább haladhat.
Ezek a helyzetek fájdalmasak, de lehetőséget rejtenek arra, hogy az egyházi közösségek számára egy igazságosabb és biztonságosabb jövőt építsünk. Az Egyház felelőssége, hogy ez a remény valóra váljon – a gyermekek, a közösségek és mindannyiunk számára.
Márkus Roland
Forrás és fotó: emberimeltosag.hu