Szent Erzsébet, akiről az Alexiánus Testvérek Szent Erzsébet Otthonát (továbbiakban SZEO) elnevezték, és én (továbbiakban: Leo testvér) alexiánus szerzetes barátsága már több, mint 10 éve tart.
Leo testvér Erzsébet nyomában jár, és szereti minden gyermekét, és mindenkit, aki a SZEO-ban él. Ők azok, akik nem egyszerűen csak idősek, hanem olyan emberek, akik napi 24 órás felügyeletre, folyamatos segítségre szorulnak. "Ez olyan, mint egy gyermekmegőrző bölcsi" - mondta egy lakó. Valóban, itt együtt élnek az idősek, de ez annál sokkal több. Egy olyan közösség, ahol társaságban, új élményeket szerezve és biztonságban tölthetik idősödő mindennapjaikat. Leo testvérnek és akik itt dolgoznak - a munkatársaknak -, sok örökbefogadott mamája, nővére és bátyja van (összesen 85-en vannak).
Ha még nem is mondják ki, de sokan a kívülállók közül megkérdőjelezik: "Mi értelme ennek...mi értelme az idősgondozásnak" és sorolják a haszonelvű érveiket és megoldásaikat, mert elfeledkeznek a – még ha csak rövid ideig is tartó, de - szeretetről, melynek életüket köszönhetik. Sebaj, talán majd megértik, ha elérik azt a kort és az Isten adta érettséget, hogy megszólítsa őket a Szeretet. "Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet..." (1Jn 4,8) állítja János apostollal egyetértésben Leo testvér is.
Mik az ismérvei ennek a szeretetnek? Az, hogy nem a külsőségekre figyel, hanem a bensőre, a lélek megnyilvánulásaira, a szeretet szépségére. Mert még a hajlott hátú, ráncos, szomorú öregemberben is ott bujkál lelke fiatalsága, csak elő kell csalogatni. A Szeretet Istene nem személyválogató és nem méri szűken szeretetét (vö: Mt 5,43-48). Nekünk tehát Őt kell követnünk. Persze ésszel, mert az idősek, (főleg a hölgyek) szeretik a személyre szóló kényeztetést, mintha a másik nem is lenne a világon. Tudnunk kell úgy szeretni őket, hogy megértsék, megtanulják, hogy ők a szenvedő Krisztusban egyenlők: "testvérek". Ennek hiányában aztán akadnak konfliktusok az idősek, vagy az ápolók és idősek között. A testvériség elvét elmélyítendő az intézmény lakói két- háromágyas szobákban élnek.
Ilyen körülmények között Leo testvérnek csak annyi a feladata, hogy a személyes és közösségi békét az alkalmazottakkal egyetértésben igyekezzen mindjobban fenntartani. Ezért sétáltatja különösen a legjobban rászorultakat, a többségükben kerekesszékben élő lakókat úgy, hogy közben - de előtte és utána is - tartja bennük a szót, és éleszti a hunyófélben lévő értelmet. Ilyenkor előkerülnek a panaszok, az értetlenségek és bánatok, a személyes problémák és aggodalmak is. Ez utóbbiakat, mivel többségükben általánosak és szinte mindenkit érintenek, jobb az istentiszteleten előhozni, kapcsolva az evangélium egy-egy szavához, tanításához. Természetesen a konkrét személyt nem említve, mert: "akinek nem inge, ne vegye magára" - mondja Leo testvér. Persze van, hogy valaki a beszéd alatt elalszik, de ez itt természetes. Aki Isten előtt, az Ő békéjében pihen, azt nem szabad zavarni. Különben is, a Szentlélek útjai kiszámíthatatlanok. Szent János írja le az Úr Jézus ide vágó szavait: "A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Igy van mindaz, aki a Lélektől született" (Jn 3,8).
Leo testvér nem teológus, nem pap, hanem laikus keresztény, akit a Szentlélek, már kora ifjúságában megérintett, hogy megismerje, majd a bérmálásban (konfirmálás) már értse, mit jelentenek Péter apostol szavai: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok" (1 Pét 2,9-10). Azonban, hogy ez életében megvalósulhasson, - anélkül, hogy tudta volna - el kellett fogadnia a Szentlélek vezetését, hogy végül 55 évesen, az imában és a szolgálatban az Alexiánus Testvérek Közösségének tagja lehessen.
Az alexiánus testvérek laikus szerzetes közösség (CFA) alapimája megszólítja az Atyát, Urunkat Jézus Krisztust és a Szentlelket: "Aki megújítod a föld arcát, Te bíztál meg bennünket, hogy szolgáljuk a betegeket, szegényeket, haldoklókat és a kivetetteket napjainkban. Adj erőt elhatározásainkban és kegyelmet, hogy hűek legyünk Kongregációnk karizmájához..."
írta: Leo Vendrey, alexiánus szerzetes
Leo testvér és az intézmény munkatársai, csendben, tevékeny létben, egymás mellett és együtt dolgozunk – mondja az intézményvezető. Leo testvér valahogy mindig itt van a háttérben. Az intézményben járva mindig találkozhatunk vele, hol a tornaszobában van és a széken ülve beszélget a szobakerékpáron bicikliző időssel, hol a folyosón sétáltat egy lakót az általunk csak „kecskének” nevezett magas járókerettel, vagy a napi listáját olvasva lép ki a liftből azt tanulmányozva, hogy kihez megy még segíteni. Délutánonként személyesen hívja a lakókat közös imádságra, hetente bibliaórán merülnek el egy-egy ma is aktuális igét idézve. Jelen van, egy biztos pont lakóinknak.
Hosszú évek csendes munkájával megtanított bennünket arra, hogy napi szolgálata, mellyel a lakóink mobilizációját végzi fáradhatatlanul, milyen nagy kincs közösségünkben, segítségével az itt élő idősek általános fizikai állapota javítható, szinten tartható, amely az ápolók munkáját segíti.
Ziegler Henriett intézményvezető
