A zarándokló szerzeteseket a Romániai Rendfőnöknői Konferencia elnöke, Homa Ildikó SSS köszöntötte a szentmise elején és arra hívta meg őket, hogy ne feledjék, csak együtt lehetünk a remény bátor zarándokai, akik tanúságot tesznek a Megfeszítettről, a Feltámadottról!
A szerzetesi zarándoklat ünnepi szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Giampiero Gloder apostoli nuncius volt, aki XIV. Leó pápa üdvözletét hozta a jelen lévő szerzeteseknek és szerzetesnőknek. Vele koncelebráltak Ioan C. Bot és Pál József Csaba püspökök. Beszédében a nuncius a nap szentjének életéből vett példákkal világított rá a három fogadalomra. Gonzága Szent Alajosnak szembe kellett szállnia apjával ahhoz, hogy a szerzetesi életet válassza és lemondjon a világi sikeres életről. A szegénység nem csupán az anyagiakról való lemondás, hanem elsősorban annak a lelkületnek a kialakítása, hogy életünket úgy tekintsük, mint Isten ajándékát. Attól függ az életünk tanúságtétele, hogy mennyire tudjuk rábízni a gondviselésre életünket. Teljesen Istenre bízni magunkat örömmel – ez a szegénység lényege.
A tisztaság nem csupán külső valóság, hanem az életünk teljes odaadása, prófétai tanúségtétel az Istennel való egyesülésről. És fontos a tisztaság, az életünk odaajándékozása, nemcsak Istennek, de az embereknek is, ahogyan Gonzága Szent Alajos is a pestis által sújtott Európában odaszentelte magát az emberek ápolásának munkájába.
A nuncius Leó pápa szentháromság-vasárnapi homíliájából idézve rámutatott arra, hogy a tisztaság jel az individualista és közömbös világunkban: „Isten közösség, élő kapcsolat az Atya, a Fiú és a Szentlélek között, s ez a közösség megnyílik az emberiség és a világ felé”.
Az engedelmesség arra szolgál, hogy felismerjük Isten akaratát az életünkben.
Kis Szent Teréz vallotta, hogy ő a mindent választja és egyetlen dologtól fél, hogy nem Isten akaratát teszi. Az elöljáró szaván keresztül Isten áldását kaptam mindig, vallotta a nuncius. Végezetül pedig felhívta a figyelmünket arra, hogy az egyházmegyékben való jelenlétünk és szolgálatunk hatékonysága csupán attól függ, hogy mennyire mélyen éljük fogadalmainkat.
A szentmise végén Ioan Bot püspök, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK) szerzetesekért felelős püspöke kifejezte háláját a szerzetesek életéért.
A hivatás és az arra adott válasz egy misztérium, és abban a mondatban foglalható össze, amit az Apostolok Cselekedeteiben (vö. ApCsel 4,20) olvasunk: „nem tudunk nem…” Nem tudunk nem beszélni róla, nem Jézus Krisztussal élni, nem megtenni azt, amire hív minket. Jézus személye elcsábított minket, meggyőzött minket. Őt akarjuk, a halálban és azon túl is, az Atya ölelő karjaira vágyunk. Ez a misztérium látszik rajtunk, szerzeteseken, hiszen van valami a tekintetünkben, az arcunkon, ami látszik, de nem megmagyarázható.
Ioan Bot püspök megköszönte a szerzeteseknek és szerzetesnőknek, hogy életükkel egy személyes és élő Istent mutatnak másoknak, hogy „emberségessé” és „hihetővé” teszik az Istent, hogy kinyitják a sokszor elfelejtett Isten felé a kaput. Megköszönte, hogy vállalják az imádságot, a szenvedést, hogy „Cireneiek” és „Veronikák” mások számára.
A szentmise után a szerzetesek is köszöntötték Ioan Bot püspököt, hiszen éppen erre a napra esett püspökké szentelésének ötödik évfordulója. A Romániai Rendfőnöki Konferencia elnöke, Damian Pătrașcu, OFMConv megköszönte a jelen lévő nuncius és püspökök támogatását, valamint Urbán Erik OFM provinciális házigazdai szolgálatát, és rávilágított arra, hogy világunkban, amely ma a bombák zajától hangos, nagyon fontos a békéért kiáltani a Szűzanyához.
A zarándoklat a Jakab Antal Tanulmányi Ház udvarán folytatódott, ahol az ebéd elfogyasztása után előadás és interaktív együttlét következett.
A Romániai Rendfőnöknői Konferencia meghívására a Szerzetesi Életért Felelős Dikasztérium képviselői is jelen voltak a zarándoklaton. Krzysztof Gierat CMF, a dikasztérium irodaigazgatója és Rosalba Rossi, a dikasztérium munkatársa előadásukkal reflexióra késztették a jelenlévőket: Fel tudjuk-e ismerni, hová küld minket ma a Szentlélek? Nyitott szemmel és kész szívvel mondjuk-e a világnak: „Itt van Isten, Isten szeret, Isten vezet!”?
Tartalmas előadásuk után Clement Tălin ferences minorita humoros feladattal pezsdítette meg a zarándokló közösséget, a jelen lévő püspökök is szívesen vettek részt a jó hangulatú közösségépítő játékokban.
A találkozó rövid gyalogos zarándoklattal ért végett. A somlyói kegyszobor feldíszített másolatával az élen a nővérek és testvérek énekelve vonultak fel a csobotfalvi plébánia templomába, ahol elimádkozták az erre az alkalomra írt felajánló imádságot.
A jelen lévő háromszáz szerzetes és szerzetesnő hálával a szívében távoztak, hiszen ez a nap lehetőséget adott arra, ami miatt jubileumot ünneplünk az egyházban: felszítjuk az első szeretet tüzét és megújítjuk közösségi kapcsolatainkat.
Homa Ildikó SSS
Forrás és további fotók: romkat.ro