„Az életünknek igazában az ad értelmet, hogy Jézus Krisztusban élünk.” Az idén vasmiséjét ünneplő bencés szerzetes, Maurus atya fogalmazott így augusztus 6-án homíliájában a Szent Márton-bazilikában. Urunk színeváltozása a bencés közösségben hagyományosan a szerzetesi elköteleződés ünnepe. Idén is ezen a napon emlékeztek meg a testvérek beöltözési, ünnepélyes fogadalomtételi és papszentelési jubileumairól. A reggeli laudesben pedig Metód testvér tett egyszerű fogadalmat.
„Építs te is sátrat az Úrnak! A találkozás sátrát, hogy az előtted álló negyven évben legyen egy védett hely, ahol te és ő is otthonra találtok, és ahol te is az arcodon érezheted Isten közelségének melengető tüzét és dicsőségének ragyogását” – ezekkel a szavakkal fordult Metód testvér felé Imre atya a reggeli laudesben. A szerzetes az egy éves noviciátus letelte után, Urunk színeváltozásának ünnepén, 2025. augusztus 6-án egyszerű fogadalommal köteleződött el Szent Benedek családjában.
Ahogy Imre atya fogalmazott a negyvenéves pusztai vándorlás idején Mózes rendszeresen belépett az Úr sátrába, amit a találkozás sátrának nevezett. Az Úr pedig úgy beszélt vele, ahogy az ember a barátjával szokott. „Úgy képzelem, hogy ilyenkor Mózes saját arcán érezte az Úr közelségének tüzét, mint amikor közel hajolunk a tábortűzhöz.”
Nem csak Metód testvér fogadalomtételéért adhattunk hálát ezen a napon. A délelőtti konventmisén tihanyi, győri és bakonybéli testvéreinkkel közösen köszöntöttük az idén gyémánt-, valamint vasmiséjüket ünneplő testvéreinket. Lukács atyát 60 éve, míg Maurus atyát 65 éve szentelték pappá.
A liturgián Maurus atya igehirdetésében a tavaly elhunyt Barnabás atyáról is megemlékezett, aki idén ünnepelhette volna aranymiséjét, azaz pappá szentelésének 50. évfordulóját. „Ez a jubileum nagyon is az Úr Jézus tábor-hegyi színeváltozásának jegyében áll. Ez az esemény egyszerre Húsvét és Golgota. Az Úr Jézus ragyogó fehér ruhája és napfényesen ragyogó arca már előrevetíti feltámadását, húsvéti megdicsőülését. Mózes és Illés pedig eltávozásáról, Jeruzsálemben bekövetkező haláláról beszélnek Vele.”
Mint fogalmazott papként mindhárman részesedtek Jézus keresztjében, de a Húsvét is megjelent életükben, amelyre Szent Pál filippiekhez írt levelének részletével világított rá. Az apostol Efezusban töltött fogságából is úgy írt, hogy azt mélyen átragyogta a Jézus Krisztusba vetett hite. „Pontosan ez a mi húsvéti élményünk. Az apostol mondatát sajátunkként idézem: »Számomra az élet Krisztus és meghalni nyereség.«”
Maurus atya idehirdetésében szólt arról is, hogy a feltámadásban az Úr Jézus megdicsőült, Őbenne egy ember fölemelkedett a Szentháromságba és az Atya mellett állandóan tevékenykedik, közbenjár értük. „Minden tettünkben ő működik, mi igazában földi életünkben és működésünkben is a feltámadott, megdicsőült Krisztusból élünk, a mi tetteink Őt dicsőítik meg. Ezért valóban boldogok lehetünk. Keresztjeink ellenére, azokkal együtt a feltámadott Úrban cselekszünk.” Majd hozzátette: „ezért a mi Golgotánk is már a Húsvét fényében ragyog. Ennek örömében ünnepelhetjük jubileumunkat.”
Az esti vesperásban pedig a beöltözésük, valamint az ünnepélyes fogadalomtételük jubileumát ünneplő testvéreinkért imádkoztunk és Isten áldását kértük rájuk. 70 éve tett örökfogadalmat Othmar atya, míg Odó, Fidél, Elréd és Konstantin atyák 40 éve köteleződtek el egész életükre. A zsolozsmán hagyományosan elhelyeztük az oltáron a személyesen is jelenlévő jubiláló örökfogadalmasok – Odó atya, Fidél atya, Elréd atya – 1985-ben saját kezűleg írt fogadalmát.
Forrás és fotó: pannonhalmifoapatsag.hu
