Ugrás a tartalomra
rólunk és tőlünk Hazai
2020. január 27. 9:00
Kazincbarcika

Beszélgetés Andrásfalvy János szalézi tartományfőnökkel

Ángel Fernández Artime, a Don Bosco Szent János által alapított szalézi szerzetesközösség rendfőnöke 2019. december 12-ei hatállyal kinevezte a Szent Istvánról Elnevezett Magyar Szalézi Tartomány élére Andrásfalvy János atyát. Beiktatását december 28-án ünnepelték Kazincbarcikán, szentmise keretében. Ebből az alkalomból beszélgetett vele Bodnár Dániel.

– Húszéves korában belépett a szalézi rendbe. Mi vonzotta Önt a szerzetesek közé, és miért éppen a szaléziakat választotta?

– Amikor az érettségi után fölvettek az ELTE tanárképzőjének biológia–kémia szakára, már világos volt előttem, hogy pap leszek. Közöltem ezt a szüleimmel, akik azt javasolták, nézzek körül a szerzetesrendeknél. Érdeklődtem a ferenceseknél, a kapucinusoknál, a jezsuitáknál, de végül egyértelművé vált számomra, hogy szalézi szerzetes szeretnék lenni, Bosco Szent János személye miatt és azért, hogy a fiatalokkal foglalkozhassak. A rendben éppen a jelentkezésem idején volt váltás, ugyanis 1990 őszén hirtelen elhunyt az akkori tartományfőnök, Pásztor János. Utódja, Havasi József atya buzdított arra, hogy jelentkezzem a rendbe. 1991. szeptember 8-án öten kezdtük el a szalézi noviciátust, immár hivatalosan, mert valójában a szocializmus időszakában is voltak néhányan, akik titokban beléptek a szalézi rendbe. A noviciátus idejét Szombathelyen töltöttük, majd Óbudára jöttünk. 1994-ben tanári diplomát szereztem az ELTE biológia–kémia szakán. 1993 és 2000 között filozófiai és teológiai tanulmányokat végeztem. A szerzetesi örökfogadalmat 1998 júniusában hárman tettük le. Diakónussá Bíró László püspök úr szentelt ugyanebben az évben, pappá pedig Paskai László bíboros atya 1999. július 3-án, Újpesten.

– Papi jelmondata Péter első leveléből származik: „Mindenekelőtt szeressétek egymást.” 

– A szüleim a szeretett tanítványt, János apostolt választották a védőszentemül, és a szalézi rend alapítója, Don Bosco is a fiatalok iránti szeretetre kapott küldetést, ahogyan erre az egyik róla szóló film címe is utal. Amikor a papi jelmondatomon gondolkoztam, megragadott ez a Péter első leveléből származó mondat, amely egyszerűségében éppen a lényeget fejezi ki, a szeretet prioritását keresztény életünkben. Kis Szent Teréz önéletírását olvasva is arra döbbentem rá, hogy a szeretet mindennél előbbre való, és természetesen János apostol leveleiben is egyértelmű ez, amikor úgy fogalmaz, hogy Isten a szeretet. 

– Beiktatási szentmiséjén elhangzott, hogy dinamizmusa és kreativitása alapján a magyar szalézi rendtartomány nagy jövő előtt áll. Miben mutatkozik meg ez?

– Az elmúlt harminc esztendőben sok minden történt. Az újjáalakulást követően egyértelművé vált számunkra, hogy a világháború előtti időszak, amikor sokan léptek be a szalézi rendbe, nem tér már vissza. De a rend élénkségét, elevenségét, családiasságát ma is megtapasztalhatjuk, és így új formában megélhetjük Don Bosco lelkiségét. Amikor átéljük ennek a dinamizmusát és rendkívüli lendületét, azt valami különös módon mindig megérzik azok a fiatalok, felnőttek és családosok is, akik bekapcsolódnak az életünkbe. A Don Boscó-i mű szíve az oratórium, ami körül mindig életteljes, vidám, pozitív légkör alakul ki. Ez a rendalapítónk titka. Nálunk minden ebből táplálkozik. Ezért vettünk át iskolákat, és igyekszünk mindent megtenni a fiatalokért a nevelés, az oktatás, a családiasság és a lelkiség szempontjából. Törekszünk arra is, hogy megfelelő épületekben, tantermekben tanulhassanak a fiatalok. Jó velük foglalkozni. A pedagógus, ha valóban elkötelezett, a tudása mellett a szívélyességét is szeretné odaadni a tanítványainak, és erre igyekszünk lehetőséget adni minden téren.

– Ön még a Kádár-korszak végén járt középiskolába, de eddigi élete, papi-szerzetesi-tanári hivatásának nagyobb része a kapitalizmus időszakára esett. Az elmúlt harminc évben óriási változások történtek. Hogyan hatottak ezek a szalézi rendre, annak nevelői tevékenységére? 

– Amikor a ’90-es években, Havasi József atya tartományfőnöksége idején újra elindítottuk a művet, egészen kis csoportokban, személyes odafigyeléssel kellett építkeznünk. Akkor még nem voltak államilag finanszírozott intézményeink. Havasi atya sokat küzdött azért, hogy visszakapjuk a plébániáinkat, rendházainkat, intézményeinket. 1993-ban aztán különös dolog történt: a kazincbarcikai Herbolyán Havasi atya átvett egy halmozottan hátrányos helyzetű cigány gyerekekkel foglalkozó szabadidős központot, amiből iskolát alakítottunk ki. Ezek a gyerekek mélyszegénységben éltek, sokan még az általános iskolát sem végezték el, a szalézi rend azonban felkínálta nekik, hogy szakmát tanulhatnak, vagy akár az érettségit is megszerezhetik. Így jött létre a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium. 

Mi magunk is ifjak voltunk, és arra törekedtünk, hogy egy olyan családias környezetet alakítsunk ki, amelyben a fiatalok otthon érzik magukat, közösségben vannak velünk. Felnőttek és idősek is bekapcsolódtak a szalézi munkába. Oratóriumi tevékenységek, ifjúsági központok kialakítása volt a feladatunk, és lelkigyakorlatos központot is létrehoztunk Péliföldszentkereszten. Ifjú papként Béla atya (Ábrahám Béla, Andrásfalvy János elődje a hazai tartományfőnökség élén – a szerk.), majd más rendtársak is sokat tettek azért, hogy az ottani lelkigyakorlatok megmozgassák az oratóriumba járó fiatalokat.

Emellett megkezdődött a visszakapott intézményeink renoválása is, például Óbudán, Szombathelyen, Péliföldszentkereszten. Eleinte nem volt nagy közoktatási intézményi bázisa a tartománynak, sokkal inkább a plébániai vagy lelkiségi központok körüli ifjúsági tevékenység jellemzett bennünket. 1997-ben visszakaptuk a balassagyarmati kollégiumunkat, 2001-ben a nyergesújfalui gimnáziumunkat, azután pedig több más intézményt, például Óbudán a Szent Péter és Pál Iskolát, 2011-ben Kazincbarcikán a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumot, majd megépítettük mellé a Don Bosco Sportközpontot is. 2013-ban átvettük a Számalk–Szalézi Szakgimnáziumot és a Meta–Don Bosco Szakgimnáziumot. Mindezek előtt, még 2000 körül megépítettük Óbudán a Salesianum egyetemi kollégiumot. Kialakult tehát egy intézményi háttér, ami új dimenziót jelentett a rend számára. Az oratóriumok bázisát pedig az intézményekből odajáró diákok adták. Létrejött egy olyan rendszer, amelynek révén helyi szinten is megmozgatjuk a diákokat, lelkigyakorlatokat tartunk nekik, miséket mutatunk be. Emellett pedig az ország minden tájáról meghívjuk őket például a péliföldszentkereszti lelki és teremtésvédelmi központba. A közoktatás minden területén jelen vagyunk, az óvodától a középiskoláig. Egy korábbi tartományfőnök a szivárvány színeihez hasonlította ezt. Jelenleg hét oktatási intézményünkben több mint háromezer diák tanul. Rajtuk kívül sokan vannak olyanok is, akik nem tartoznak az intézményeinkhez, de eljönnek a lelkinapokra, a táborokba. Új kezdeményezésünk a tavaly áprilisban megnyitott Don Bosco Barcika Tanoda, amely főként nevelési feladatokat lát el, de intézményként a szociális szférához tartozik. Itt egészen nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozunk a szabadidejükben. Heti négy vagy több napon keresztül várjuk őket uzsonnával, együtt játszunk és tanulunk velük, kirándulni visszük őket, fejlesztjük a különböző készségeiket.

– A beiktatási szentmiséjén többször is elhangzott az utalás a Don Boscó-i karizmára. Mit jelent ez? 

– Don Bosco a vidámságáról híres szent. Az élete rendkívüli dinamizmust és kalandot jelentett az egész Egyház számára. Hatalmas szíve volt, és mindenkivel megértette magát, széles körű mozgalmat alapított és épített ki. A leghíresebb mondásai közé tartozik: „Légy vidám, és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni!” Ez kifejezi a Don Bosco körül uralkodó derűs lelkületet. Amikor egy tanuló belép az iskolánkba, a falon Don Bosco mosolygós képét látja, és azonnal érzi, hogy itt jó helyen van. A tanárok is szeretetteljes odafigyeléssel fogadják őt. Ha egy diák például kiabálva lép be az iskolába, a pedagógus derűsen, poénosan csillapítja le, elbeszélget vele, bevonja valamilyen játékba. Don Bosco egy másik mondása: „Köztetek jól érzem magam.” Ő mondta ezt is: „Nem elég, ha szeretjük a fiatalokat, érezniük is kell ezt.” Ma is igyekszünk családias légkört kialakítani az intézményeinkben, hogy a gyerekek érezzék ezt a szeretetet. Egyik alkalommal bejött az oratóriumba egy tizenkét év körüli, kissé vadóc fiú, és azt kérdezte: „Kit kell itt megverni?” „Senkit nem kell megverni – feleltem –, itt nem erről szól a sztori. Menj be a többiek közé, mind jópofa, vidám gyerekek, nézd meg például a gólyalábasokat, vagy mehetsz focizni.” A káromkodós környezetből érkező gyerek nálunk megtapasztalja, milyen jó itt lenni. A Don Boscó-i lelkület evangéliumi közeget teremt, ahol a diákok jól érzik magukat.

– Don Bosco az általa alapított rendet Szalézi Szent Ferencről nevezte el, aki az újságírók védőszentje. Ön a rendben egy időben tömegkommunikációs felelős volt. Hogyan lehet ma úgy megszólítani az ifjúságot, hogy ne sérüljön az evangélium üzenete?

– Mi, szaléziak valljuk, hogy a tömegkommunikáció nem a gonosz műve. Don Bosco is hitt abban, hogy élnie kell ezzel az eszközzel az evangélium hirdetésében. Könyveket írt, kis füzeteket, sorozatokat adott ki, hogy a fiatalok és az egyszerű emberek tájékozódhassanak Krisztus tanításáról, és helyes ismereteik legyenek a fontos világi dolgokról is. Nem mindig csak az Egyházzal és erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos kiadványokat szerkesztett, hanem például matematikai, földrajzi témájúakat is. Azt szerette volna, hogy művelt, kedves, integrált személyek legyenek a szalézi család tagjai, akik otthon érzik magukat a társadalomban. Ennek szellemében fogalmazta meg a rendfőnök atya a 2020-as jelmondatunkat: „Jó keresztények és becsületes állampolgárok” – ezt szerette volna Don Bosco, és mi is ezt szeretnénk. A hitelesen megélt kereszténység és a becsületes állampolgárság nagyon szorosan összefügg. Európában ez biztosan így van, és Don Bosco hitt ebben. Ezért adta ki például a Szalézi Értesítőt, amelyben ismertették az egyes tartományokban történt eseményeket, emellett pedig lelki tartalmakat is kínáltak az olvasóknak. Don Bosco nyomdát is létrehozott. XI. Piusz pápa, még egyszerű papként, egyszer elment hozzá körülnézni, és azt kérdezte tőle, miért tartja annyira fontosnak, hogy nyomdája legyen. Ő pedig ezt válaszolta: ezekben a dolgokban mindig a frontvonalban szeretnék lenni. Ezzel az egész kongregációnk elköteleződését kijelölte. Ezért ezen a téren is igyekszünk követni őt. A kiadónk kicsi, de sok könyvet adunk ki Magyarországon. Bruno Ferrero szalézi atya könyvei például sok tízezer példányban keltek el, mert az emberek léleküdítőnek találják a kis történeteit. Digitálisan is fejlődünk, a honlapunk ma már nagyon jól felépített, minden héten közlünk híreket, újdonságokat a szalézi világból és az Egyházból.

– Új tartományfőnökként milyen főbb elképzelései vannak?

– „A családiasság szeretetet szül” – önök ezt a címet adták a tartományfőnöki beiktatásomról szóló tudósításuknak. Ez fontos Don Boscó-i mondat, ebben az irányban szeretnénk továbblépni, segíteni a fiatalokat, hogy jó kapcsolatba kerüljenek Istennel, és megtalálják a boldogságukat, a hivatásukat. Ennek a segítségnyújtásnak számos formája van, a közeljövőben sokat fogunk beszélni erről. A rendi vezetés is vallja: az együtt megélt tapasztalatok, a közös munka tudja a legjobban bevonni a fiatalokat ebbe a családias légkörbe. A legnagyobb kihívást ma az individualizmus jelenti, az, hogy a közösségről megfeledkezve sokan magukba fordulnak. Innen ered minden rossz, ami sokszor boldogtalanságot okoz a mai fiataloknak, de akár érett korú embereknek is. Ezen a ponton kell felkínálnunk azokat a csodálatos közösségi lehetőségeket, melyek a Don Boscó-i családias lelkületből származnak. Amikor a gyerek, a fiatal vagy bármilyen életkorú ember megtapasztalja, hogy Don Bosco szalézi családjában odafigyelnek rá, és ő is odafigyelhet másokra, akkor egy kölcsönös élményt élhetünk meg, a szeretet alapélményét. Ezt nem lehet pótolni semmilyen géppel, szerkezettel, sem pedig a digitális technológiával.

 

Forrás és fotó: magyarkurir

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Bencze Regina SSND munkatárs
Goreczky Tamás projekt koordinátor
Matolcsy János tanácsadó
Radnai Kinga munkatárs
 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Dobszay Benedek OFM

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41