A csend szerepe és ereje

2019. okt. 20. (vasárnap) 15:30
Pannonhalma

A csend erejéről és szerepéről beszélgettünk dr. Palotai Gabriella pszichiáterrel és Bokros Márk szerzetessel, akik évente tartanak csendkurzusokat a pannonhalmi monostorban. A pszichológia és a vallás összefonódásából különleges „terápiát” alkotnak: az elcsendesülésben öngyógyító folyamatokat indítanak el, amik az önismeretre építve nyitják meg a lélek belső erőforrásait.

– A szerzetesség kezdete a IV. századig nyúlik vissza, amikor a kereszténység hivatalos vallás lett – vezetett vissza az időben Márk atya, aki 2014-ben csatlakozott a csendkurzusokhoz. – Ekkor sokan úgy gondolták, hogy mélyebben szeretnék megélni a kereszténységüket, a hitüket, hogy visszataláljanak az evangélium eredeti üzenetéhez, a jézusi életformához. Kivonultak a városokból a pusztaságba, ott kezdetben remeteként, egyedül éltek, majd közösséget alkottak. Ezekben az első közösségekben a csendnek és a magánynak a tapasztalata mindig megvolt. A szerzetesek ráéreztek, hogy a csend számukra fontos. A bencés rendet megalapító Benedek regulában fogalmazza meg a szerzetesek közös együttélésének a kereteit, a csend megőrzésének fontosságát. Építő erőt lát benne, szerinte más módon kerül kapcsolatba Istennel és önmagával az, aki a csendben békét talál. Ha a csendre úgy tekintünk, mint a beszéd korlátozására, nem beszélünk feleslegesen olyat, ami bántó, ami felületes, felszínes és ami nem átgondolt, a lényeget próbáljuk megtalálni. A mai monasztikus közösségek is a csendet próbálják őrizni. Itt, Pannonhalmán, ahol iskolát tartunk fenn, turisták jönnek hozzánk, nagyon sok kapcsolatunk van a világgal, nálunk a csend megélése kicsit lehatároltabb.

Dr. Palotai Gariella 26 éve segíti a szerzetesrendet, Várszegi Asztrik főapát úr hívására. Munkája sokszínű: a novíciusjelöltek pszichológiai alkalmasságát vizsgálja pszichológus munkatársaival, de dolgozik pszichiáterként, coachként, vezetett készségfejlesztő csoportokat.

– A csendkurzus ötlete André Louf könyvének feldolgozásával kezdődött, amely a kísérésről szól – mesélte a doktornő. – Több mint húsz éve tartok vállalati vezetőknek készségfejlesztő tréninget és coachingot. Egy vállalati tréning közben felfigyeltem, mennyire élvezik a szüneteket a résztvevők, szép környezetben voltunk és lehetőségük volt sétálni, üldögélni. Arra gondoltam, talán újabb ismeretnél, módszernél sokkal fontosabb lenne megtapasztalni a csendet. Megállni, nem pörögni, hanem hallgatni, gondolkodni, befelé figyelni, a környezetben, az itt és mostban jelen lenni. Ezenközben esetleg kérdéseket feltenni saját magunknak és válaszokat keresni vagy egyszerűen csak megélni a pillanatot. Így született meg a csendkurzus ötlete, melyet 2012-ben az egyik szerzetessel fejlesztettünk ki Pannonhalmán az apátságban.

– Közösségünkben reggel az első szó az Istennek szóló dicséret és az őfelé való fordulás szava – mondta Márk atya, miként van életükben jelen a csend. – Ha a liturgia előtt találkozunk egymással, akkor nem köszöntjük egymást szóval, csak fejbólintással. Reggelinél van egy olyan időszak, amikor csendben vagyunk. A liturgiában tudatosan védjük és őrizzük a csend pillanatait, amikor a hallott szövegek visszhangoznak bennünk. Az egyéni imádságokban is figyelünk a csendre. Kétévente a közösségi lelkigyakorlatunk csendesen szemlélődő, nem a teológiai, spirituális ismereteink bővítése vagy azokra való reflexiók alkalma.

Nyáron Belgiumban egy trappista apátságban járt Márk atya, ahol a vendégek számára volt egy elkülönített terem, ahol telefonálhattak, közösen beszélgethettek. Ebben a közösségben az életkörülmények, a munkaterületek olyanok, hogy a csend hagyományát sokkal mélyebben tudják megtapasztalni.

– A közös térben és a vendégházak lakrészeiben csendben kellett lenni. A szerzetesek csendben vannak az étkezés alatt, zenehallgatás ugyan van, de nem beszélgetnek. Őrzik azt a nyugodt, békés csendet, ami a szerzetesi hagyomány részét jelenti.

– A világi embernek sok esetben a csend a magányt és az egyedüllétet jelenti. Hosszú az út, amíg a csendet meg tudja tartalommal tölteni – mesélte a csendhez való viszonyáról Márk atya, aki 12 éve lépett be Pannonhalmán a közösségbe. Az első évben, még jelöltként kapta a feladatot, hogy a monostorban működő szociális otthon időseivel beszélgessen.
– Az elején nem tudtam mit kezdeni vele és éveknek kellett eltelni, mire rájöttem, miről szólt a feladatom. Meghallgatni a másikat, csendben lenni, jelen lenni. Novíciusként a befelé fordulás időszakát éltem meg, a tanulmányok mellett az volt a fő feladatom, hogy rendezzem magamban, tényleg ez-e az utam. Ebben az időszakban voltak csendek. A végén a jezsuiták szervezésében részt vettem egy szemlélődő lelkigyakorlaton, ahol tíz napig voltunk csendben. Első szerzetesévem markáns és pozitív élményeivel ráéreztem, hogy mit jelent a csend.

A zajos világban a csend megélése a világi ember számára döntés kérdése. Dr. Palotai Gabriella pszichiáter szerint erre mindennap érdemes időt szánni. Ez is tanulható.

– A kurzuson naponta két alkalommal meditálunk, amit érdemes a mindennapi rohanás ellenére is folytatni. Már napi öt-tíz perc is nagy segítség agyunk regenerálódásának elősegítésére, valamint a történések átgondolására, érzelmeink tudatosítására. Ha a telefonunk feltöltésére szánunk időt, akkor ugyanezt a törődést saját magunknak is meg kell adnunk.

Számos módszer közül választhatunk, ami a befelé figyelést, a belső csendet segíti. Ilyen a jóga, a mindfulness, relaxáció, az aktív mozgások közül a rendszeres kocogás, séta, nordic walking és az úszás.

A csendkurzusok különlegessége, hogy a monostorban nemcsak a kaput nyitják ki a világi résztvevők számára, hanem a vallási terek ajtóit is. A bencések nyitottak a világra és a világ is kíváncsi rájuk. A csendkurzusok is erre a kölcsönös nyitottságra épülnek.

A csendkurzus mint műfaj tudomásom szerint Magyarországon egyedülálló program, nem terápia és nem lelkigyakorlat. Célja a mentálhigiénés jól lét fenntartása, kilépés a mindennapi munkából, zajból, amikor a lecsendesedés mellett megjelenhetnek olyan kérdések, problémák, melyekkel a mindennapokban nem képes megbirkózni a résztvevő.

Az önismereti feladatok, az elcsendesülés, az apátság tereinek – bazilika, labirintus, arborétum – hangulata, vonzása mind elősegítik a befelé figyelést és a szembesülést önmagunkkal, nehézségeinkkel és aktuális kérdéseinkkel.
Nem lelkigyakorlatként hirdetik meg a kurzusokat, mivel nem csak hívőket várnak. Itt mindenki önmaga lehet és hozhatja azt, amilyen élethelyzetben éppen benne van. Nem megtérési szándékkal várják a résztvevőket, hanem egyszerűen teret adnak nekik a lelki elmélyülésre. Az önmagunkra való rálátás és rátalálás nagy lelki munka, nyitni kell rá. A kurzus nem terápiás módszer, ezért kifejezetten azoknak ajánlják, akiknek nincs akut pszichés betegségük.

– Ennek ellenére többen jöttek úgy – mondta dr. Palotai Gabriella –, hogy terápiára jártak, vagy az élethelyzetükből adódóan döntési helyzetben voltak, esetleg testi betegségben szenvedtek, vagy az életszakaszuk lezárását élték meg – gyerekek kirepülése, válás, házasság, munkahelyváltás. Konzultációs lehetőséggel segítjük a résztvevőket továbblendülni elakadásaikon, érzelmi nehézségeiken. A segítő beszélgetésben lehetőség nyílik pszichés támogatásra, valamint hitéletbeli kérdések átgondolására a kurzusvezetőkkel.

– Szerzetesközösségünkre jellemző a folytonos keresés, a mélyebb megértésre való törekvés – folytatta a kurzus másik vezetőjeként Márk atya. Ez a dinamizmus, áramlat az, ami magával ragadja azokat, akik nyitottak és szeretnének ebbe bekapcsolódni.

A hely szelleme valóban működik. Az itt élő bencés közösség pont annyira él szabályozott életet, hogy ebben a rendben Isten közelébe érjenek. A monostor épített környezete, az arborétum változatos növényzete, az itt élők Isten-keresése, imádsága, életszemlélete spirituális erőteret ad. Ebben a közegben minden adott, hogy hazataláljon a lélek.

Tematikus évek az apátságban
2020 – Vendégségben
2019 – Csend
2018 – Kibékülés
2017 – Közös ház

Forrás és fotó: www.kisalfold.hu

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Stomfai Zsófia

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
Dobszay Benedek OFM - EM szakmai vezető
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Stomfai Zsófia – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41