Ferenc pápa a trappisták nagykáptalanjához

Róma
Kazahsztáni apostoli útjának másnapján, pénteken délben fogadta a Vatikánban Ferenc pápa a Szigorúbb Fegyelmű Reformált Ciszterciek, vagyis a trappisták rendje nagykáptalanjának második részét, melyet ezen a héten tartanak az Assisi lábánál fekvő Porciunkulában. A Szentatya beszédében a jövő építéséhez a bibliai álmodás teremtő formáját ajánlotta, melyet a közösség, részvétel, misszió és képzés négyes témájára alkalmazott.

 

A trappisták rendi nagygyűlésének első fordulójában megválasztott új főapátot köszöntve a pápa elismerőleg szólt arról, hogy ő kinevezése után rögtön meglátogatta a rend tizenkét tartományát. Szűz Mária „sietve útrakeléséhez” hasonlította a pápa a trappista főapát igyekezetét. Ez a „sietve cselekvés a Szentlélek indíttatására legyen példa számunkra is. „Nekem különösen is tetszik – mondta a pápa –, hogy a Szűzanya sietve úton van, Ő megérti ezt a nyelvezetet”.  

Álmodjunk Krisztus álmaival!

Az új trappista főapát a vizitációja során „összegyűjtötte a helyi elöljárók álmait”. Ferenc pápát megérintette ez a kifejezés, amivel ő szívesen egyetért, minthogy ő is álmodni akar pozitív értelemben, nem utópisztikusan, hanem terv szerint. Ugyanis itt nem az egyén álmairól van szó, sem a főapátéról, hanem megosztásról, a közösségekből eredő álmok „gyűjteményéről”. Ezek pedig a következő módon foglalhatók össze: álom a közösségről, a részvételről, a misszióról és a képzésről. A pápa ennek a négy „álom-útnak” a módszerét pontosította, mely számára a szentignáci lelkiségből fakad, ami másrészt pedig közös Szent Benedek és Szent Bernát iskolájának a szemlélődésében. Arról van szó, hogy ezeket az „álmokat” Krisztuson keresztül értelmezzük, az evangéliumon keresztül azonosítsuk magunkat vele és képzeljük el – objektív, szemlélődő értelemben –, hogyan álmodta meg maga Jézus ezeket a valóságokat: a közösséget, a részvételt, a küldetést és a képzést. Valójában ezek az álmok olyan mértékben építenek minket, mint személyeket és közösséget, amilyen mértékben azok nem a miénk, hanem az övé, vagyis Jézus álmai, amibe mi beletársulunk a Szentlélek által. Ekkor nyílik meg egy szép és hálás lelki keresés tere, mely Jézus álmait keresi, vagyis azokat a legnagyobb vágyakat, melyeket az Atya szított az ő istenemberi szívében. Beszéde tovább részében Ferenc pápa e Jézus-álmok visszhangjait osztotta meg a trappista nagykáptalan tagjaival.

Jézus nem félt a tizenkét apostola sokféleségétől

A közösségről szóló álom Jézus főpapi imájában olvasható, amikor az Atyjához szól: „Atyám, én megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk, én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél” (Jn 17,22-23). Ez az Ige megengedi, hogy Jézussal együtt álmodjunk az apostolai közösségéről, hogy „a mi közösségeink közösségben legyenek az övéivel”. A pápa fontosnak tartotta pontosítani, hogy ez a közösség nem egyformaság, azonosság, összeegyeztethetőség, akár spontán akár erőszakos formában, hanem a Krisztussal való kapcsolatunkban áll fönn, benne az Atyával, a Szentlélekben. Jézus nem félt a tizenkét apostola sokféleségétől, ezért mi se tartsunk attól, mert a Szentlélek tud harmóniát teremteni a különböző dolgok között. Ellenben a részrehajlásunktól és kizárólagosságunktól tartsunk, mert ezek megosztást eredményeznek.

A megszentelt élet közössége tanúja a részvételen alapuló testvériségnek

A részvételről szóló álom kapcsán Ferenc pápa Jézus figyelmeztető szavából indult ki, mellyel apostolait inti: „Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus” (Mt 23,8-10). Ebben Jézus álmát láthatjuk egy olyan testvéri közösségről, amelyben mindenki az Atyával való közös gyermeki kapcsolat talaján áll és abban Jézus tanítványaként vesz részt. Különösen a megszentelt élet közössége lehet Isten országának jele, tanúságot téve a részvételen alapuló testvériség stílusáról, akik korlátaikkal együtt Krisztus kegyelmében bízva minden nap az együttélést választják.

Jézus álma az evangélium szerint az egyház missziós jellegéről így hangzik: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19-20). Ez a megbízatás mindenkit érint az egyházban. Nincsenek karizmák, amelyek misszionáriusok, mások pedig nem azok. Az egyháznak adott minden karizma a világ missziós evangelizálását szolgálja, bár természetesen különböző módon, Isten „fantáziája” szerint – szögezte  le a pápa. A kolostorában imádkozó szerzetes éppúgy kiveszi a részét az evangélium hirdetéséből, hogy megtanítsa a földön élő embereket arra, hogy van egy Atyánk, aki szeret minket és ezen az úton járva haladunk a Mennybe. A kérdés számotokra így hangzik, szólt a pápa a trappistákhoz: „A Szigorúbb Fegyelmű Reformált Ciszterciek is a kilépő egyház része?” A pápa válasza: „Igen, úton járva része annak, a kilépő egyház útján”. Arra emlékeztette a szemlélődő szerzeteseket, hogy „az evangelizáció minden formájánál az elsőség mindig az Istené” és hogy „az Egyház egész életében mindig azt kell megmutatni, hogy a kezdeményezés Istentől van, aki szeretett minket”.

Jézus folyamatosan és türelemmel neveli az apostolokat

Utolsó témaként a pápa a képzésről szóló álmot érintette: Jézus gondjába veszi az apostolokat, türelmesen neveli őket, külön elmagyarázza nekik a példabeszédek értelmét, személyesen is tanúságot téve a tanításáról, mint például a lábmosáskor: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15).   Küldetése végén a Szentlelket bízza rájuk, hogy ő fejezze be az apostolok képzését: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra” (Jn 16,12-13).

Végül a négy álom összegzését Ferenc pápa abban jelölte meg, ahogy azok valójában mind az „életszentségről szóló álomban” rejlő lehetőségek – zárta a trappista rend nagykáptalanjához intézett beszédét Ferenc pápa.

 

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Forrás és fotó: vaticannews.va

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Horváth Sarolta

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Nagy-Bozsoky Anna – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41