Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mutatott be szentmisét a győri Loyolai Szent Ignác-templom 375 esztendővel ezelőtti felszentelésének ünnepén szeptember 18-án.
Szentmise keretében emlékeztek a győri Loyolai Szent Ignác-templomba járó hívek, Győr megyei jogú város vezetői, Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő, Németh Zoltán a Győr-Sopron megyei közgyűlés elnöke, Ittzés János emeritus evangélikus püspök, az Európai Borlovagrend megjelent tagjai, öregdiákok és tanárok, mai növendékek, hogy háromszázhetvenöt esztendővel ezelőtt szentelték fel a jezsuiták által épített templomot.
A győri Szent Mór perjelség elöljárója, Sárai-Szabó Tamás Kelemen OSB a szentmise elején köszöntötte az ünnepre meghívott vendégeket, többek közt azokat, akik már tervezik és kivitelezik a templom felújítását. Mint mondta, hálás nekik, és hálával ünnepli a templomszentelés évfordulóját, mert valóra vált a győri bencések életében Istennek szava, melyet Mária által mondott: Isten felkarolja a gyengét a porból. Kiemelte: ez az ünnep egy imádkozó közösség ünnepe.
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát szentbeszédében az évszázadokkal ezelőtti templomépítés időszakának történelemben betöltött helyzetéről szólt. Mint mondta, a XVII. század – hasonlóan a magyar történelem legtöbb századához – szenvedésekkel volt teli. Pannonhalmát 1639-ben állította vissza az uralkodó, s külföldről kellett hívnia ciszterci szerzetest, hogy elindulhasson a bencés élet. 1641-re megépítették a templomot, mert reményt láttak arra, hogy a törököket ki tudják űzni az országból. A jezsuiták, felmérve a történelmi helyzetet, tudva, hogy Győr már akkor is a nyugat kapuja volt – építkeztek. A főapát kiemelte, mindezt annak ellenére tették, hogy Pannonhalma elpusztítva, a győri püspökség gyenge volt, a népet a törökök elleni harcok szétzilálták. A jezsuiták a törökök által megszállt területen mégis megvetették lábukat. A romok között itáliai mintára gyönyörű barokk templomot építtettek. Ide hívták Győr megmaradt népét és a környék lakosságát, hogy tanítani tudják őket, fel tudják őket készíteni az életre, hogy átmentsék a katolikus egyház tanítását a következő nemzedékeknek. Várszegi Asztrik főapát hangsúlyozta, mindezt akkor tették, amikor a török még az országban volt, a protestánsokkal hadban álltunk, ellenségként tekintettünk egymásra. Hozzátette, ötszáz esztendőnek kellett eltelnie, hogy a protestánsokra testvérként gondoljunk, és úgy emlékezzünk meg a reformáció máig eltelt időszakáról, mint közös meghívásról, melyben Jézus Krisztusról tanúságot tehetünk.
A jezsuiták élő hitből, erejük egyesítéséből, nemzetközi kapcsolataik felhasználásával, valamint az enyészetre jutott bencés birtokok bevételéből megépítették templomukat, rendházukat és akadémiájukat. Hogy miért? – tette fel a kérdést a főapát. Miért épül egy templom? Mert Isten az ő népét össze akarja gyűjteni, tanítani akarja. E templomban ezért különösen díszes a szószék – Isten igéjének, a tanításnak a helye, hiszen a megrendült és megtérő szívből lehet majd csak örvendezve ünnepelni Krisztus Jézusnak az áldozatát, értünk adott életét – az Eucharisztiát. Ezért a templom másik díszes része az oltár.
Várszegi Asztrik az ünnepről szólva hangsúlyozta: Itt vagyunk, megemlékezünk az egykori templomszentelés napjáról, de nem a templom szépségéről, a cirádák sokaságáról, hanem arról, hogy a mai hívő közösség ugyanazért van ma itt, mint amiért az apostolok egykor Jézus körül voltak, amiért a jezsuita atyák összegyűjtötték Győr város híveit, hirdették Isten szavát. Az egyház jel, a népek egységének, Isten szeretetének jele.
A szentmise végén Bogisich Ferenc győri polgár a jelenlévőkhöz fordulva a száz évvel ezelőtt, az első világháborúban elpusztított négy harang újraöntésére kezdeményezett gyűjtést. Mint mondta, még ebben az esztendőben szeretnék Ausztriában a harangokat újraöntetni. Társadalmi, polgári összefogásra kért mindenkit. A négy harang közül a legnagyobbat a bencés közösség és a hívek adományából, a másodikat győri üzletemberek, cégek, vállalkozások és társadalmi szervezetek segítségével öntetnék ki. A harmadik harang újjászületésében Győr megyei jogú város vezetősége vállalt segítséget, a negyedik harang árának biztosítását pedig a kezdeményező, Bogisich Ferenc vállalta.
Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő bejelentette, hogy a templom tetőzetének további megerősítéséhez, restaurálásához, a bencés múzeum kialakításához a magyar kormány az elkövetkezendő négy évben jelentős pénzösszeggel járul hozzá.
A szentmise végén a jelenlévők elénekelték a magyar Himnuszt, majd mindenki megnézhette a szentélyben elhelyezett, még a jezsuiták által használt és ez alkalomra kihelyezett kelyheket, ampolnákat és naviculát, azaz tömjéntartót.
Fotó: Lambert Attila
Forrás: Bókay László/Magyar Kurír