Alapítója halálának 750. évfordulójára a pálos rend meghirdette a Boldog Özséb-emlékévet. Arnold Chrapkowskival, a rend generálisával ebből az alkalomból beszélgettünk.
– Hogyan határozná meg egy laikus számára a pálos karizmát?
– Nemzetközivé lett rendünk ma 17 országban, 70 házban van jelen és 500 tagot számlál. Vannak köztük lengyelek, magyarok, németek, angolok, horvátok, lettek, fehéroroszok, ukránok, spanyolok, vietnámiak és kameruniak is. Törekvésünk, hogy visszatérjünk két alapítónk, Remete Szent Pál és Boldog Özséb tanításához, akik ezt vallották: Egyedül Istennel – Solus cum Deos. Özséb példát mutatott arra, hogy az életszentséget együtt is meg lehet élni. Ma fizikai értelemben vett remeteségről nem beszélhetünk, de lelkiről igen. A közösségi imában megéljük az Isten iránti vágyakozást.
– A lelki remeteség megtapasztalása távol áll a mai ember életétől.
– Számunkra a lelki remeteség a vágyakozást jelenti az imádságra. Jasna Górán több mint száz szerzetes él együtt, és más nagy kolostorainkban is az ima határozza meg a napi ritmust. Klauzúrában élünk, csendben, Istenre figyelésben. Isten szeretetéből töltekezünk, amit így magunkkal tudunk vinni a szolgálatba. Történelmünk jól kirajzolja lelkiségünk egy meghatározó sajátosságát, a kereszt titkát. Az első templomunk a Szent Kereszt titulust viselte. A történelem során számtalanszor elestünk, és mindig felálltunk: a török időkben, a 18. századi feloszlatás után és a kommunizmus egyházüldözése után is. Boldog Özsében keresztül vissza tudunk térni a kereszt titkának megéléséhez. A Mária-tisztelet is lelkiségünk meghatározó tulajdonsága. Mária nélkül nem beszélhetünk pálos lelkiségről. Az első pálos templomban, Klastrompusztán, a fő helyen a szent kereszt állt, mellette pedig a Szűzanya oltára, a Magna Patrona Hungariae. Amikor 1382-ben Márianosztráról elmentek a szerzetesek Lengyelországba, „őt” vitték magukkal. Mária társul szegődik mellénk az utunkon, és mi is a társai vagyunk tiszteletének terjesztésében.
– Mit jelent Boldog Özséb tisztelete a mai közösség számára?
– Mindkét alapítónkat januárban ünnepeljük. Sok bennük a közös vonás. Megtervezett, rendezett életük volt, de Isten újratervezte azt, ők pedig engedték. Követték Isten hívó szavát. A pálos hagyomány szerint Özséb előkelő magyar nemzetségből származott. Igen képzett pap, esztergomi kanonok volt, egyházjogi könyveket is írt. Ebből az életből lépett ki Isten hívására, és vonult remeteségbe a pilisi dombok közé. Fontos a hívő ember számára, hogy merje elfogadni az újratervezést, és elindulni azon az úton, amit Isten mutat neki. Legyünk nyitottak arra, ha Isten másképpen akar valamit, és merjünk rálépni az új útra.
A riport itt folytatódik: magyarkurir
Forrás és fotó: Magyar Kurír