Rendjük alapításának 900. évfordulóját ünneplik a premontreiek. Az alapító Szent Norbert és első követői 1121 karácsonyán tették le ünnepélyes fogadalmukat a nyugat-franciaországi Prémontré völgyében. Február 10-én, Boldog Hugó, az első premontrei apát emléknapján Erdő Péter bíboros vezetésével ünnepi szentmisében adnak hálát a magyar premontreiek a budapesti Szent István-bazilikában. Balogh Péter Piusz gödöllői apáttal és vikáriussal beszélgetett Bodnár Dániel.
– Boldog Hugóról nagyon keveset tudunk. Ki volt ő?
– Hugó az 1121-es rendalapításkor Szent Norbert első társa volt, a második legfontosabb ember. A laoni egyházmegye fiatal papjaként az elsők között tett fogadalmat. Norbert kezdetben vándorprédikátor volt; sokan követték, világiak és egyháziak is. Közéjük tartozott Hugó is. Norbertet 1126-ban megválasztották magdeburgi érsekké, így öt évvel a rendalapítás után Németföldre távozott. Így lett Hugó a premontrei kolostor, vagyis rendünk első apátja. Egyértelmű: ha maga az alapító annyira megbízik valakiben, hogy rábízza a premontrei rendet, akkor Hugó alkalmas személy volt a vezetésre. Neki köszönhetjük a rendi konstitúció megalkotását, a rendi liturgia megalapozását. Hugó Magyarországon kevésbé ismert, mert egyrészt helyi, másrészt egy rendhez tartozó szent. Nekünk, premontreieknek nagyon fontos személy. Már apátsága első éveiben megindult a premontreiek más helyeken való megjelenése. Hugó, sőt még Norbert életében került Magyarországra a premontrei rend – az 1130-as évek elején alapították az első kolostort a mai Nagyvárad közelében.
– A tavalyi, pandémiás év mennyire akadályozta Önöket a 900 éves jubileumi esztendőre való felkészülésben?
– A felkészülésünk a pandémia ellenére is töretlen volt, sőt többet dolgoztunk, hiszen minden programunkra felkészültünk. A kiadványaink – könyv, CD – hál’ Istennek megszülettek, és folyamatosan készülnek. A március közepére Gödöllőre tervezett nagy rendi konferenciánk viszont az utolsó pillanatban elmaradt a járvány betörése miatt. Szeptember közepén viszont, a járványügyi szabályokat szigorúan betartva, az előadások nyolcvan-kilencven százalékát megtartottuk.
– Mit várnak az idei, jubileumi esztendőtől?
– Egyfelől azt, hogy mi, premontreiek méltóképpen meg tudjuk ünnepelni a jubileumot programjainkkal, közösségi együttléteinkkel, imádságainkkal, hogy méltóképpen adjunk hálát kilencszáz évünkért, másfelől pedig azt, hogy azzal, hogy nagyobb reflektorfény irányul ránk, az emberek jobban megismerjék a premontrei rend magyarországi történeti beágyazottságát és jelenét is. A Premontrei örökség című film, melyet májusban online mutattunk be, ezt próbálja körüljárni, hogy napjainkban mivel foglalkoznak, hogyan élnek, hogyan gondolkoznak a magyarországi premontreiek.
– Hányan vannak ma Magyarországon a premontreiek?
– A nővérekkel együtt több mint harmincan vagyunk, Csornán, Gödöllőn, Zsámbékon, Nagyváradon.
– A premontreiek az apostolok és az őskeresztények életét tekintették példának, szerzetesi életükben a szemlélődő életformát összekötötték az apostoli tevékenységgel. Mennyire mutatkozik ez meg a mai körülmények között?
– Nagyon megmutatkozik, hiszen plébániákat tartunk fenn, plébániai szolgálatot végzünk, a rend alapvető küldetését visszük végbe kilencszáz év után is, mert a premontrei rend lelkipásztorkodó, a liturgiát ünnepélyesen végző rendként alakult meg, és ezt tesszük most is. Másrészt pedig itt, nálunk, Közép-Európában az oktatásba való beágyazottságunk is kétszáz éves múltra tekinthet immár vissza. A premontrei rend iskolafenntartó rend lett: Szombathelyen, Keszthelyen, Gödöllőn, Zsámbékon is vannak oktatásai intézményeink.
– Kilencszáz év hatalmas idő. Ez azt jelenti, hogy Önök belegyökereztek a magyar társadalom szövetébe. Ennek tükrében hogyan látja a jövőt?
– Mivel már a rendalapító idejében is itt voltak a premontreiek, a történelmi Magyarországon pedig több mint negyven kolostorunk volt, megállapíthatjuk, hogy a premontreiek története nagyon komolyan összefonódott Magyarország történetével. A kultúra ápolása, az oktatás minősége, az emberek lelki segítése, a szegénygondozás, a szociális háló megléte mindig nagy fontosságú dolog, olyan időszakban is, amikor az embereknek meg kellett vívniuk mindennapi szellemi harcaikat. Jelenlétünket ma is rendkívül fontosnak tartjuk: Istennel az emberek között.
Forrás és fotó: magyarkurir