Ugrás a tartalomra
rólunk és tőlünk Hazai
2018. június 7. 8:15
Budapest

Interjú Németh Emma szociális testvérrel

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Pro Ecclesia Hungariae díjat adományozott Németh Emma szociális testvérnek. A kitüntetést Veres András püspök, az MKPK elnöke adta át június 5-én Budapesten, a püspöki konferencia székházában. A kitüntetettet életéről, hivatásáról kérdezte a Magyar Kurír.

– Mesélne arról az útról, ami a Szociális Testvérek Társaságába vezette?

– Bár édesanyám nagynénje irgalmas nővér volt, az sokáig eszembe sem jutott, hogy valamikor szerzetes leszek. Arra készültem, hogy férjhez megyek, és lesz egy futballcsapatnyi gyerekem. Már egyetemistaként is jártam különféle kisközösségekbe. Szombathelyen dolgoztam, amikor felkeresett egy volt évfolyamtársam, ő hívott meg engem egy budapesti imaközösségbe a Krisztus Király kápolnába. Csak annyit mondott, hogy egy Ágnes nevű lány (Sztrilich Ágnes) vezeti. Felkerestem őket, és ahogy beléptem közéjük, rögtön láttam, hogy ez egy szerzetesközösség. Otthon éreztem magamat közöttük, nagyon megfogott az a légkör, ami ott fogadott. Már több mint egy éve jártam közéjük, amikor elkezdtem azon gondolkodni, vajon engem is erre hív az Úristen?

Ebben az időben történt egy esemény a családomban, ami miatt sokat imádkoztam. Ennek során jutottam arra, hogy én is odaadhatnám az életemet teljesen Istennek.

Egyetemista koromban a lelki vezetőm mondta, hogy ha nem tudunk imádkozni, írjunk levelet az Úristennek. Én is írtam egyet, ebben pedig már megfogalmaztam ezt a vágyam. Csodák csodájára több évvel később, amikor mindezeken gondolkodtam, kezembe akadt ez a levél. Ettől kezdve, az első kimondott kis igen után egyenes út vezetett a szerzetesi élethez.

– Ön egy olyan közösséghez csatlakozott, ami a nyolcvanas években csak illegálisan működhetett...

– Valóban, de a kommunista időszakban minden közösség illegálisan működött. Én több csoportban is megfordultam, emiatt a rendőrség még a munkahelyemre is eljött. Megkérdezték, hogy miként tudom összeegyeztetni a KISZ-tagságot a vallásos tevékenységgel. Elmondtam nekik, hogy bár én soha be nem léptem a KISZ-be, megkérdezésem nélkül vettek fel, de igazuk van, úgyhogy most ki is fogok lépni. Tudtam, hogy figyelik azokat, akik misére járnak, még 1988-89 körül is lehallgattak minket, nemcsak a társaságot, de a Blankenstein Miklós által létrehozott Katolikus Koordinációs Tanácsot is.

Ebben az időszakban Kardos Klára naplóját olvastuk, vagyis felkészültünk arra, hogy hitünk megvallásának lehetnek következményei. Voltam egy bulányista karizmatikus közösségben is, ahol sajnos ebben az időben oly mértékben szembeszálltak a hierarchiával, hogy már a szentségeket is megkérdőjelezték. Ez nekem elég nagy problémát okozott, hozzám az egyházias szemlélet állt közel. Akkor, amikor döntésre jutottam, a szentmisén az Efezusi levelet olvasták: „Az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus” (Ef 2,20). Mindig igyekeztem egészen az Egyház szívében lenni.

– Tanulmányait tekintve miért a közgazdaságtanra esett a választása?

– Mivel úgy tűnt, hogy nem lesz lehetőségem egyetemre járni, az általános iskola után közgazdasági iskolába jártam, azért, hogy legyen valamilyen szakmám. Persze nem csak ebből következett, hogy végül a közgazdasági egyetemre jelentkeztem. Nekem nagyon fontos az igazság, mindig a közjó és az igazságosság ügyét szerettem volna segíteni. Ebben az időben a közösség küldetése az volt, hogy vigyük el oda is Jézus Krisztus hitét és az Egyház tanítását, ahova más nem tudja.

– Nem volt nehéz összeegyeztetni a közgazdaság művelését a szociális testvérek küldetésével?

– Nekünk még marxista közgazdaságtant tanítottak, ám később hozzájutottunk más gondolkodók munkáihoz is. A közgazdaságtannak két ága van: az egyik utólag írja le a folyamatokat, a másik pedig megpróbál prognosztizálni. Utóbbiról mondta azt Paul Samuelson amerikai közgazdász, hogy ez mindig politikai döntés kérdése. Nem lehet azt állítani, hogy az 5 százalékos munkanélküliség vagy a 1,5 százalékos infláció az ideális. Ha pedig ez politikai döntéstől függ, akkor nem független az erkölcstől. A Lélek Szavacímű lapunkban is írtam arról, hogy a közgazdaság vagy a közjó a lehető legtöbb ember javát fejezi ki. Ha pedig így van, akkor ez egyáltalán nem áll messze attól, amit a Katolikus Egyház is képvisel.

– Több mint húsz évig dolgozott a püspöki konferencia gazdasági szakértőjeként. Mire emlékszik vissza a legszívesebben?

– Nagyon sok féle módon lehet segíteni az embereken. Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága alapítója ezt egy piramishoz hasonlította, melynek alsó részén megtalálható mindenfajta karitatív tevékenység. Felül azonban az államélet van. Ő a megelőzésre helyezte a hangsúlyt, ami azt jelenti, hogy a karitásznak minden erőfeszítése sem képes letörölni azokat a könnyeket, melyeket az államigazgatás egyetlen apró, jó döntésével meg ne lehetett volna előzni.

Azért vagyok hálás, hogy sok olyan jogszabály kialakításában vehettem részt, ami a későbbiekben megteremtette az egyházi intézmények működéséhez a kereteket, akár a szociális, egészségügyi, akár az oktatási intézményekről vagy közvetlenül az Egyházról is van szó. Nem értek természetesen minden területhez, de munkám során sokszor kerestem meg azokat a szakértőket, akik az adott területhez a legjobban értettek. Így meg lehetett vizsgálni, hogy a katolikus erkölccsel mely intézkedések felelnek meg, és melyek nem. Mindig sikerült olyan tervezetet előkészíteni, melyekben a Katolikus Egyház hangja is megfogalmazódott.

– Ön Salkaházi Sára boldoggá avatási ügyének viceposztulátora volt...

– Először Szőke János szalézi szerzetes számára kellett az anyagokat előkészítenem, majd a Szociális Testvérek Társasága részéről nekem kellett segítenem Ruppert József piarista szerzetest, a boldoggáavatási ügy posztulátorát Sára testvér boldoggáavatási eljárásában. Ennek révén nagyon sok mindent megismertem Sára testvér életéről, azokról a csodákról, melyet a testvérek megélhettek mellette. Át kellett tanulmányoznom a tanúvallomásokat, a korabeli sajtóanyagot, a nyilas per részleteit, alaposan megismertem a naplóit.

Sokat jelentett számomra Sára testvér szenvedélyessége. Ő úgy látta, hogy akkor is vidámnak kell lennünk, ha megpróbáltatások érnek. Fontos volt számára az aszkézis is, ez is példamutató lehet a mai ember számára.

– Mi a titka annak a munkabírásnak, ami Önt jellemzi?

– Engem szenvedélyesen érdekel az igazság, szeretem a nyíltságot. Azt, amire rálátok, azt több oldalról is igyekszem megvizsgálni. Mindig arra törekedtem, hogy a döntéshozók munkáját a lehető legjobban tudjam segíteni.

Németh Emma 1956-ban született Sárváron. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem ipari tervező-elemző szakán közgazdász képesítést kapott, majd posztgraduális képzésben szervezést, vezetést, ellenőrzést tanult. Másoddiplomáját szakközgazdász szakon szerezte, és 1985-ben közgazdaságtanból doktorált. 

1983. október 25-én jelentkezett az illegalitásban működő Szociális Testvérek Társaságába, majd 1984 pünkösdjén kezdte el a noviciátust. Első fogadalmát 1988 pünkösdjén tette, jelmondatául a következőt választotta: „Színed előtt, Uram, mindörökké!” 1991-ben tett örökfogadalmat.

1982-től az APEH Vas Megyei Igazgatóság (Adóhivatal) főrevizori, majd 1991-től a Vas Megyei Kárrendezési Hivatal hivatalvezető-helyettesi feladatait látta el. 1990 és 1994 között Szombathely város önkormányzati képviselője, illetve a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke, eközben a POTE Szombathelyi Egészségügyi Főiskola adjunktusa volt. 1996-tól egy évig a Veszprémi Hittudományi Főiskolán közgazdaságtant tanított. 1995-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának számvevője, majd 1998-tól gazdasági főtanácsadója és felsőoktatási referense volt. A Magyar Katolikus Rádió Felügyelő Bizottságának tagja, valamint az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága tanácsadó testületének tagja.

1997-ben a Szociális Testvérek Társaságának káptalani küldötte, amely pozíciót még háromszor – 2003-ban, 2009-ben és 2015-ben – láthatta el. 2000-től a társaság gazdasági bizottságának tagja. 2004 és 2012 között a Szociális Testvérek Társaságának kerületi (tartományi) tanácstagja, majd 2012-től kerületi elöljáró-helyettese. Salkaházi Sára 2006. szeptember 17-i boldoggáavatási ügyének viceposztulátora, valamint a Salkaházi Sára Alapítvány kuratóriumának képviselője.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának gazdasági főtanácsadójaként szenvedélyes buzgósággal és vitathatatlan szakértelemmel segíti az egyházak, szerzetesrendek, egyházi intézmények munkáját. A püspöki konferencia megbízásából számos jogszabálytervezet véleményezését végezte. Szaktudását, képességét a bonyolultabb kérdések áttekintésében az egyházfinanszírozással kapcsolatos munkákban is kamatoztatja, részvétele meghatározó az egyházi szociális és köznevelési intézmények egyenlegrendezésével kapcsolatos kormányzati egyeztetéseken. Oktatói tevékenysége mellett szakértőként dolgozott a szentszéki–magyar vegyesbizottságban, valamint az egyházi oktatás finanszírozási rendszerének kimunkálásában is.

Fotó: Merényi Zita
Forrás: Baranyai Béla, Kuzmányi István/Magyar Kurír

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkársági asszisztens: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Dobszay Benedek OFM

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41