Április 29-én Budapesten, a Jézus Szíve jezsuita templomban Székely János esztergom-budapesti segédpüspök diakónussá szentelte Bellovics Gábor és Petrovics László jezsuita skolasztikusokat.
Bellovics Gábor SJ életében fontos szerepet tölt be a zene: csellón, zongorán, orgonán is játszik. Nyugat-Dunántúlról, Mosonmagyaróvárról származik; a jezsuita rendbe 2011-ben lépett be. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban töltött két év szolgálat után kezdte el Regensburgban egyházzenei tanulmányait. Jelenleg az egyik müncheni jezsuita közösség tagja.
Petrovics László SJ Miskolcon született, tizenöt éve tagja a rendnek. Képzése folyamán különböző lelkiségi mozgalmakat kísért, illetve többek között a miskolci jezsuita gimnáziumban dolgozott. Nemrég végezte képzését Londonban, illetve Spanyolországban.
Bellovics Gábor, aki két éve a bajor fővárosban, Münchenben él, így fogalmazott jezsuita hivatásáról: sokszor kérdezik tőlem: „Mit gondolnak a magyarok erről vagy arról a kérdésről?” Ilyenkor visszakérdezek: „Miért, a németek mit gondolnak?” Így gyorsan kiderül, hogy nem ilyen egyszerű a kérdés: hogyan látják a világot magyarok, németek, szírek? Személyes beszélgetések, párbeszéd által eddig még mindig a falak omlásának voltam tanúja – ember és ember között. Talán érdemes itt kezdeni: időt adni, meghallgatni, odafigyelni, és közben nem előre azon gondolkodni, mi lesz a válasz. Nyitottnak lenni, meghallani a másik szándékát, mondanivalóját, igazi belső valóját. A diakónusszentelésemre készülve felerősödnek ezek a hangok, és biztató szavakká válva erősítenek a hivatásomban. Olyan pap, olyan szerzetes szeretnék lenni, aki nem a kész válaszait akarja lenyomni mások torkán, hanem mindig készen áll arra, hogy meghallja a másik valódi érzéseit, és arra is, hogy a saját gondolatait is újra meg újra megvizsgálja – hogy a párbeszéd és kiengesztelődés szolgája legyen.
Forrás: Jezsuita.hu/Magyar Kurír
Fotó: Ménesi Ágoston