Május végén, Szent Domonkos ereklyéinek átvitelének ünnepén rendeztük meg Robert Barron – Eucharisztia című könyvének bemutatóját, a Domonkos Nővérek budakeszi rendházában. A könyvet a nővérek kiadója, az Advocata Nostra fordította és jelentette meg.
A bemutató kerekasztal-beszélgetés keretében történt, melyen Hernádyné Szemere Rita, a Sapientia Főiskola főtitkára, Orosz Lóránt ferences szerzetes és Magyar Mirjam domonkos nővér vett részt, a moderátor pedig Deák Hedvig domonkos nővér volt.
A beszélgetés elején megismerhettük azt a történelmi kontextust és társadalmi igényt, amely ezt a könyvet életre hívta. Szent II. János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikája megfogalmazza, hogy az Eucharisztiát az egyház életének középpontjába kell állítani. Barron könyve erre adott válaszként is született. Emellett megvalósítja azt a hármas felosztást is, amely az enciklikában körvonalazódik: az Eucharisztia áldozat, lakoma és jelenlét szempontja.
A kerekasztal résztvevői több újdonságát, újszerűségét is kiemelték a könyvnek. Ilyen volt a világmindenségre kitágított látásmód, az Istennel való kapcsolatba helyezett élet, de fontos volt a szerző stílusa, amely mély teológiai tartalmat képes átadni az olvasó számára olvasmányos stílusban. ,,Annyira fantasztikus szintézisben látja a dolgokat és az idődimenziókban könnyedséggel járkál. Mikor ilyen kifejezéseket használ, hogy »Az Isten mentőakciója«, egészen közel hozza az üdvösséget számunkra, hogy mi is az pontosan. Újra és újra olvastam egy-egy szakaszt, mert egyszerűen szerettem volna megtanulni azt, ahogyan az Eucharisztiáról beszél” – mondta Mirjam nővér.
A könyv hármas tartalmi szerkezetére kitérve a kapcsolódási pontokat is érintette a beszélgetés: melyik a szempontok közül a legkevésbé „értékjelt”? Érdekes kicsengése volt a válaszoknak, hiszen mind valamilyen módon az áldozat jelleget húzták alá határozottabban, ugyanakkor nem valamiféle lemondás szempontjából, hanem az értelmes szenvedést kiemelve. Orosz Lóránt atya így fogalmazott: „Lehet értelme a szenvedésnek. Nem csak úgy beleszenvedünk a vakvilágba, hanem ez egy értelmes szenvedés, az Eucharisztia miatt. És ez milyen jó!” Majd Mirjam nővér hozzátette: „És ebből mekkora remény tud fakadni! Az életünk lehetőségei sok szempontból szűkülnek – földi, világi szempontból – de az Eucharisztiára tekintve tágul!” Ugyanakkor Hernádyné Rita tapasztalata emellett mélyen épít a hála dimenziójára is, amikor felidézi Krisztus értünk szeretetből vállalt áldozatát: ,,Mindig hálát adok Jézusnak, hogy értem is feláldozta az életét és, akkor rögtön azt kérem, hogy ezt én is tovább tudjam adni és így aktuális most ez számomra, hogy én is áldozatként tudjam adni az életemet a családomért, gyermekemért.” Tehát ilyen formában is reménység és így követendő és követhető élet fakad számunkra a hétköznapokban az Oltáriszentségből, annak áldozati valóságából.
Ugyanakkor közös tapasztalata a Krisztust követni vágyóknak, hogy nem könnyen találjuk a módját, hogyan is kerülhetne az Eucharisztia az életünk középpontjává, s ha ezt valahogyan sikerül megvalósítani, hogyan tudjuk ezt megőrizni. Mirjam nővér ismét egy eleven gyermekkori élményéből merített, amely a mai napig meghatározza azt, hogy mi is számára az imádság: ,,Hegedülni csak hegedülve lehet megtanulni! Nem a Youtube-on nézve… Nekünk, gyermekkorunkban közös imádságunk nem volt a családban, de szinte mindennap jártunk szentmisére. És így maga a szentmise lett az imádság. És az, hogy együtt vagyunk, együtt lakunk vele… ez már önmagában imádság! És minden más imádság innen és ebből fakad.” Orosz Lóránt atya az Eucharisztiával eltöltött időt húzta alá mondandójában: ,,Az Eucharisztiának van terápiás jellege. Kárpátalján van egy missziónk és ott szokás (valószínű ortodox hatásra), hogy az áldozáskor szentség alá állítják a gyereket. Mert ez jót tesz neki, jó neki, hogy az Oltáriszentség ott van a feje fölött és nyilván ezt mi magunk is tapasztalhatjuk a szentségimádáson.” Hernádyné Szemere Rita a vágyakozást, az Eucharisztiában valóságosan jelenlévő Jézussal való találkozás utáni kitartó vágyakozást tanácsolta a hallgatóság számára: ,,Én éveken át vágyakoztam az Eucharisztia közelségére és nem történt sokáig semmi, csak ilyen sötétben tapogatózás… és egyszer csak megérkeztem Hozzá. Ki kell tartani a vágyakozásban és a várakozásban. Igyekeztem szentségimádásra járni és a csendet megteremteni és azt megőrizni. Tudom, hogy ez kihívás, de keresni kell a lehetőségeket, ahol tudok egy kis időt lopni erre. De el is veszíthető egyébként. Ki tud kerülni a középpontból, ha én ezt nem őrzöm, és akkor újra kell kezdeni.”
A beszélgetés további részében szó esett még az unatkozásról, elkalandozásról a szentmisén, szentségimádáson, és arról is, hogy mit lehet ezek ellen tenni illetve az is, hogy egyáltalán baj-e mindez? Mirjam nővér szerint az unatkozás vagy a pillanatnyi fókuszvesztés, a küzdelmes és megküzdött jelenlét az Úrral való kapcsolatunk realitását mutatja. ,,Ez a valóságossága a kapcsolatunknak az Úrral. Mert az emberi kapcsolatainkban is így van, de az a dimenzió olyan fontos most nekem, hogy Ő akkor is figyel, ha én most el is kalandoztam, Ő akkor is figyel rám. Áttevődik az én figyelmemről az Ő figyelmére a hangsúly és akkor az én figyelmem is felébred.”
Végül előkerült a könyv nyitófejezetében elénk tárt film, a „Babette lakomája” is. Deák Hedvig nővér kérdésében arra volt kíváncsi, hogy vajon akár a film kapcsán vagy attól szabadon elmozdulva, hogyan tudják a vendégei összekapcsolni az Eucharisztiát az életnek a hétköznapi aspektusaival? Hernádyné Szemere Rita a családi élet mindennapjaiból emelte be példáit, ahol valóságos módon megélik az eucharisztia áldozat és lakoma jellegét: ,,Anyukaként feladatom, hogy tápláljam a gyermekeimet és a férjemet. Én ebben a hétköznapi munkáim között teljesen meg tudom ezt élni. Ide is sütés közben készültem fel, aközben gondoltam végig a könyvet, miközben sütöttem. Mindig azt hittem régen, hogy valami nagy áldozatot kell hozni az életemben. De az életem mivel véges ezért minden perc, amit a másikra szánok áldozatként fogható fel! Emellett a lakoma jellege pedig a családban valósul meg ugyanúgy, amikor nagy ünnepek, közös ünneplések vannak!” Lóránt testvér a ferences hagyományokon keresztül hozta összefüggésbe a filmben különösen is hangsúlyos témát – a kiengesztelődést – az ünnepléssel: ,,Nálunk a közösségben van egy szokás, hogy meglátogatjuk egymást, ha valakinek névnapja van. És azt gondolom, hogy ez a közös ünneplés, a kiengesztelődést is elősegíti!” Mirjam nővér pedig a domonkos fogadalommal állította párhuzamba az eucharisztikus életet: ,,A domonkosok számára maga a fogadalom is egy eucharisztikus tett. És tényleg, a fogadalmas élet az egy eucharisztikus tett a közösség felé is. Mert odaadjuk magunkat és megtöretünk és tegyetek velem, amire szükség van.”
De kinek is ajánlják Robert Barron Eucharisztia című könyvét:
,,Főleg annak, akinek a valóságos jelenléttel problémája van! Volt, hogy egy időben a Pesti Ferenceseknél gyóntattam és jött egy gyónó, több alkalommal is és rengeteg teológiai kérdése volt. Amikor pedig az elégtételre került a sor, mondtam neki, hogy esetleg adhatnám-e penitenciaként azt, hogy végezze el a Sapientia levelező tagozatát?” – osztotta meg Lóránt atya, majd Mirjam nővér folytatta az ajánlást: ,,Annak is, akinek az Ószövetséggel van problémája.” amelyhez Hedvig nővér is csatlakozott: ,,Teljesen más megvilágítását tudja adni az Újszövetséggel, amely egyben mutatja fel – nem epizodikusan – a két szövetségét egységét.”
A könyv megvásárolható az alábbi linken: https://shop.opnoverek.hu/
A beszélgetése egésze meghallgatható a Domonkos Nővérek Podcast Veritas csatornáján
Forrás és fotó: Domonkos nővérek