Mennyire oltja az Úr az élet, a szeretet és a világosság iránti szomjamat? Leó pápa ezt a kérdést tette fel a szerzetesnőknek, akiket június 30-án fogadott a Kelemen-teremben. Az Isten Szeretet Leányai, a Nagy Szent Bazil rend apácái, az Amparo Ágostonos Nővérek és a Szent Szív Ferences Nővérek tagjaihoz intézett beszédében azt kérte a pápa, hogy életüket és küldetésüket Krisztusban gyökereztessék, hogy szolgálhassák azokat, akik a legjobban rászorulnak, alapítóiktól merítve az erőt és az ihletet hozzá.
Ezeknek a kongregációknak a története hasonló dinamikát mutat, mert a múlt spirituális életének nagy példái világították meg, mint Ágoston, Bazil és Ferenc, az aszkézisen, a bátorságon és az életszentségen keresztül, amelyet alapítóik megéltek, és ami a szolgálat új útjait hozta létre, különösen e leggyengébbek irányában. A gyerekek, szegény fiatalok, árvák, migránsok javára, akikhez idővel az idősek, betegek gondozása is társult sok más szeretetszolgálati forma mellett.
Hagyjuk, hogy Isten gondoskodjon rólunk
Szent Ágostont idézve Leó pápa aláhúzta, milyen fontos, hogy Istennek adjuk az első helyet a keresztény életben. A hippói püspök azt hirdette, hogy Isten a mindenünk. Ha éhesek vagyunk, ő a kenyerünk; ha szomjazunk, ő a vizünk. Ha sötétben vagyunk, Isten adja meg a világosságot, aminek sosem alkonyul be; ha ruhátlanok vagyunk, Isten a mi halhatatlan öltözékünk. XIV. Leó rámutatott, hogy fontos tisztázni magunkban, milyen mértékben igazak ezek az állítások ránk?
A Krisztusban való gyökerezés vezette az előttünk járókat – akik ugyanolyan emberek voltak, mint mi, a maguk adottságaival és korlátaival - olyan dolgokra, amikről sosem hitték volna talán, hogy képesek létrehozni. Lehetővé tette számukra, hogy elvessék a jó magvait, századokat és földrészeket átszelve, mára pedig gyakorlatilag elérték az egész világot, amint azt a jelenlétetek mutatja – mondta a pápa a szerzetesnőknek.
Az evangélium a szolgálat legjobb hajtóereje
Túl azon, hogy miért érkeztek Rómába – a szentévre vagy az általános káptalani ülésükre – mindkét esetben azért jöttek Péter sírjához, hogy megújítsák szeretetüket az Úrhoz és hűségüket az egyházhoz, valamint, hogy olyan fontos döntéseket hozzanak, melyektől jövőjük függ. Ezért még fontosabb, hogy Krisztusban gyökerezzenek.
A múlt változatos történései és a jelen élénksége kézzel foghatóvá teszik számunkra, hogy az evangélium ősi bölcsességéhez való hűség a legjobb hajtóerő azoknak, akik a Szentlélek ösztönzésére az ajándékozás új útjaira lépnek, melyeket Isten és a felebarát szeretetének szentelnek, odafigyelve az idők jeleire.
A szeretetben gyökerezve és arra alapozva
A pápa idézett a Perfectae caritatis – k. zsinati dekrétumból, hogy aláhúzza: a szerzetesi intézmények tagjait az apostoli lelkület kell, hogy vezesse a szeretetszolgálatban, és a vallásos érzület határozza meg egész apostoli tevékenységüket, hogy így első helyen megéljék hivatásukat, mely Krisztus követésére szólítja őket. Beszéde végén Szent Pálnak az efezusiakhoz leveléből idézve Leó pápa a következőt kívánságot fogalmazta meg a szerzetesnőknek: „hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével” (Ef 3,17-19).
FORRÁS ÉS FOTÓ: vaticannews.va
