“A béke várja prófétáit” - hirdette meg negyven évvel ezelőtt, 1986-ban Szent II. János Pál pápa az első vallásközi imanapot a békéért. A magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája ezt a mondatot választotta mottójául, amikor csatlakozott az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) nagyböjti felhívásához.
Mély együttérzéssel tekintünk a szomszédságunkban, Ukrajnában zajló háborúra, ezért az „Eucharisztikus lánc” imaalkalmához kapcsolódva április 1-jén személyesen is ellátogatunk a munkácsi Szent Márton Székesegyházba. Lucsok Péter Miklós O.P. püspök atyával és a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye papjaival közösen imádkozunk, hogy tanúságot tegyünk az alábbiakról:
1. Osztozunk a szenvedésben és szolidaritást vállalunk
Látjuk a szétszakított családokat, a gyászt, a félelmet és az otthonukat elhagyni kényszerülőket. Ahogyan XIV. Leó pápa fogalmazott: „a béke útja: a felelősség.”
Keresztényként felelősségünk van abban, hogy ne engedjük úrrá lenni a közönyt. Szolidaritásunk Munkácson annak a kinyilvánítása, hogy egyetlen testvérünk sincs egyedül. A béke építése ott kezdődik, amikor rátekintünk a szenvedőkre. Mindannyiunknak ki kell vennünk részünket abból, hogy visszaszorítsuk a gyűlöletet, az erőszakot, a szembenállást, és gyakoroljuk a párbeszédet, a békét és a kiengesztelődést.
2. Elutasítjuk az erőszak logikáját
A történelem és saját korunk drámái is megmutatták: a fegyverek sosem hoznak igazi megnyugvást. Hisszük, hogy „a béke a rend nyugalma”, ahogy azt Szent Ágoston tanította (Isten városa 19, 13), és ez a rend nem épülhet a másik ember elnyomására. Keresztény identitásunk fokmérője, hogy – követve Krisztust – kompromisszumok nélkül a béke útjára lépünk. Meggyőződésünk, hogy a megtestesülésben és a keresztáldozatban olyan erő lakozik, amely elhozza a fényt azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lépteinket a békesség útjára vezérelje (vö. Lukács evangéliuma 1, 79).
3. Isten irgalma határt szab a gonosznak
Sokszor érezzük úgy, hogy a béke megteremtése meghaladja az emberi képességeket, és a világ hatalmasaival szemben az imádság csupán erőtlen próbálkozás. De ahogyan Gintaras Grušas érsek emlékeztetett minket: „Minden szív, amely Istenhez fohászkodik, olyan hellyé válik, ahol határt szabnak a gonosznak. A béke egy olyan szívvel kezdődik, amely engedi, hogy Isten megtisztítsa.”
Munkácsi imádságunkkal - ahogy az európai püspökök idézik XIV. Leó pápát - egy „fegyvertelen és lefegyverző békét” kérünk Ukrajnában és a világban mindenütt. Hisszük, hogy Isten irgalma és jelenléte erősebb minden fegyvernél, és a gonosznak nincs utolsó szava a történelemben.
4. Felhívás
Kérjük a ránk bízott szerzetesközösségeket, a híveket és minden jóakaratú embert, hogy április 1-jén lélekben kapcsolódjanak munkácsi zarándoklatunkhoz. Imádkozzunk együtt a fegyverek elhallgatásáért, a szívek megtisztulásáért, és azért, hogy az evangélium világossága elhozza a valódi békét Ukrajna, a Szentföld és az egész világ számára.
Budapest, 2026. március 25.
Zsódi Viktor Sch.P.
tartományfőnök,
a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke
Négy éve már, hogy Ukrajnában háború kezdődött, így a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyböjti levelében arra kért minden hívőt, hogy nap mint nap imádkozzanak a békéért, és lehetőségeikhez képest segítsék a háború sújtotta területeken élő testvéreiket!
A csatolmányban megosztunk az olvasóval egy angol nyelvű levelet is, melyet az UCESM (Európai Nagyobb Elöljárók Konferenciáinak Uniója) adott közre. Sr. Alfonsa (Iryna) Karapata, az MSSR (Megváltós Nővérek) tartományfőnöknője írta Lvivben 02. 24-én.
„Köszönjük mindannyiótoknak, akik a teljes körű háború e négy éve alatt fáradhatatlanul vállvetve álltatok mellettünk: imádsággal, őszinte együttérzéssel és kézzelfogható segítséggel. A ti szolidaritásotok ebben a nehéz időszakban hatalmas támaszt jelent számunkra. A rólunk való megemlékezésetek és imádságotok szükséges feltétele a béke eljövetelének.” (részlet a levélből)
Fotó: Munkácsi Egyházmegye (egy régebbi eseményen készült)
