Mentálhigiénés munkatársak találkoztak Tahiban

A lelkigyakorlatos ház lehetőséget kíván nyújtani a hétköznapokból való kiszakadásra, feltöltődésre a hozzájuk fordulóknak, hogy személyes Isten-kapcsolatukból rátaláljanak önmagukra, a világban való hivatásukra és élettapasztalataik feldolgozására - s így megújult emberként térjenek vissza mindennapi életükbe.

A szociális intézményekben dolgozó mentálhigiénés munkatársaknak nehéz feladata, hogy sok emberi problémát, az élet terheit velük osztják meg a lakók, de még a munkatársak is. Az elmúlt évek során idősotthonainkban egyre később és egyre elesettebb állapotban kerülnek be a lakók, és a segítő szolgálatot végzőknek is meg kell birkózniuk saját gyászaikkal. Az iroda által szervezett találkozók segíteni próbálnak a sokszor egyedül dolgozó, vagy csak kis létszámú csoportoknak, hogy találkozzanak a hasonló szolgálatot végzőkkel, akik igazán megértik, hogy min mennek keresztül. 

Formanek Tamás, - a találkozók szervezője - ezzel a gondolattal hívta az érdeklődőket: „Olyan találkozó lesz, amiből tanulni is tudtok, de a ti töltődéseteket is szolgálja. A tapasztalatom az, hogy a mentálhigiénés kollégák az intézményekben ritkán jutnak olyan lehetőséghez, amiben nem ők segítenek és ami az ő töltődésüket, lelki újratöltésüket szolgálja.” A napot Tamás-Kovály Erzsébet mentálhigiénés, gyász tanácsadó és Suller Melinda SJC lelki kísérő, coach vezette.

Két résztvevő beszámolóját osztjuk meg erről a napról:

Rövid, de annál informatívabb bemutatkozó kör után ránéztünk arra, hogy is állunk a szakmai személyiségünk gondozásával, hogy fejlődhetnénk ebben?  Egyéni munka keretében 12 kérdésre válaszolva juthattunk közelebb  hivatásunk gyökeréhez, és jelenlegi állapotunkhoz, hogy is állunk most? Mi okoz nehézséget, mit teszek magamért, hogy vagyok a reménységgel? Majd kiscsoportokban beszélgettünk felismeréseinkről, tapasztalatainkról, amiről rövid jelenet bemutatásával számoltunk be egymásnak. 

A bőséges és finom ebéd után Bartimeus történetét szemlélődve éltük át, kerestük meg, melyik szereppel tudunk azonosulni, hogy látjuk magunkat a segítő és a segített helyzetekben. A nap zárásaként zenehallgatás közben rajzoltuk le, a meditáció, szemlélődés közben megszületett gondolatainkat arról, mire van igazán szükségünk, mi az ami feltölt erőt ad a mindennapokban? A visszajelzések alapján elmondható, hogy megerősödve, belső békével, fénnyel a szívünkbe indultunk haza.  (Dénes)

Tavaszi találkozónknak rendhagyó módon a Tahiban található lelkigyakorlatos ház adott otthont. És valóban, rendkívül otthonos és barátságos volt már a fogadtatás is: kávé, tea, finom házi süti és jó társaság! Sok kedves, ismerős arc köszöntött, de volt néhány számomra új kolléga is. Örömmel készültem a találkozóra, annak ellenére, hogy hű mentálos társam, Rita, ezúttal sajnos nem tarthatott velem és kissé betegeskedtem is. A képes bemutatkozót követően a délelőttöt Zsóka empatikus, figyelmes vezetésével különböző önismereti és csapatépítgető feladatokkal töltöttük. Voltak felemelő pillanatok, mély, tartalmas beszélgetések és sokatmondó csendek is. 

A remek, házias ebéd után megnéztük a kertet, szó szerint bejártuk a házat lent és fent.

Délután a kápolnában Melinda testvér segítségével a vak Bartimeus meggyógyításáról szóló evangéliumi történetben mélyedhettünk el. Ez a sajátos imamód számomra különleges lehetőséget adott személyes kérdéseim, kételyeim újragondolásához. Jó volt nagyon, így Húsvét felé közeledve. A nap végén még alkothattunk is egy nagyot! A zárókörben mindenki az általa fontosnak tartott gondolatot osztotta meg, én a hálát és a fényt emeltem ki. Hálás vagyok és köszönöm Zsókának, Melindának, Tamásnak és mindnyájatoknak ezt a gazdag és ragyogó napot! 

Ui.: És a tejeskávé is jó volt!  (Éva)

"Ezen a szerdai összejövetelen átkapcsolunk a cselekvésből a szemlélésbe. 

Megállunk és megnézzük hol is vagyunk valójában a munkánkba tett energiával, 

mi van még meg, 

mi hiányzik és 

mire adna az Úr erőt ha kérnénk. 

Az a célunk, hogy egy nap rólad szóljon!” 

Fotó: Formanek Tamás/MSZKI