Az ünnepi szentmise elején Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök a gyertyaszentelés szertartását az egyházmegyében szolgáló szerzetesek között végezte el.
Homíliája elején elöljáróban elmondta, Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén könyörgő napot tartunk szerzetes testvérekért, nővérekért. Könyörgünk értük, akik élik a megszentelt hivatásukat és hálát adunk értük. Megköszönjük azt a szolgálatot, amit végeznek, és megköszönjük a létüket, azt, hogy élik az Istennek odaadott életét. A könyörgés azt is jelenti, hogy imádkozzunk újabb szerzetesi és papi hivatásokért is. Imádkozzunk, hogy Isten látogassa meg a fiatalokat.
Az Evangélium során (Lk 2,22-40) „Urunk bemutatásának a történetét” hallottuk, amikor 40 napos korában Jézust beviszik a jeruzsálemi templomba, amelyet Malakiás próféta is megjövendölt: „hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek. A szövetség angyala, aki után vágyakoztok már jön is, de ki tudja majd elviselni jövetele napját.” (Mal 3,1-4)
Mária és József betartották a törvényt – folytatta Palánki Ferenc – nem kértek kiváltságot, pedig ez a gyermek az Isten fia. Máshol is olvashatjuk az evangéliumban, hogy Jézus megtartja a törvényeket. Kiemelte, a törvény teljessége a szeretet, és Jézus azért jött, hogy a törvényt teljessé tegye. Eszerint működik, tanít, tesz csodákat, vállal szenvedést, és halálával legyőzi a halált. Meghív mindenkit, hogy válaszoljon az ő szeretetére, hogy ne csak a szerzetes nővérek és testvérek, hanem mindannyian megszentelt életet éljünk, Istennek szentelt életet, hogy mindannyian szeretetben éljünk.
Palánki Ferenc kifejtette, a mai napot úgy is hívják görögkatolikusok, hogy a találkozás ünnepe: találkozik az Ószövetség és az Újszövetség, találkozik a sötétség és a világosság, találkozik az ember és az Isten. Mi is találkozhatunk vele és befogadhatjuk az ő fényét, az ő szeretetének világosságát, hogy a bűneink sötétjét beragyogja az ő fénye és irgalmas szeretete.
Hangsúlyozta, két idősebb ember volt a templomban, akik szinte egy fedél alatt laktak Istennel. A szerzetes közösségeinkről is ezt el lehet mondani, hiszen a legtöbb szerzetes házban van kápolna. A házszentelés időszakában sokan ezért hívják meg a papokat, hogy szenteljék meg a házaikat, lakásaikat, mert egy fedél alatt akarnak lakni az Istennel, az isteni szeretettel, hogy Isten jelen legyen minden otthonban.
Simeon, ez az idős ember a Szentlélektől vezérelt ember, aki figyelt a Lélekindításaira, nagyon érdekes, hogy nem arról beszél: megjött a megváltó, megszűntek a nehézségek, a problémák, hanem arról beszél, hogy ez a gyermek az ellentmondás jele lesz. Nem azért, mert Jézus az akart lenni, de az embert döntésre készteti. Itt van a világosság. Ha elfogadjuk, ha befogadjuk életünkbe, akkor megkapjuk a hit fényét, a hit világosságát- sorolta a püspök.
A hit nem azt jelenti, hogy minden problémánk megoldódik, hanem azt, hogy a hitünk vigasztalás, bátorítás, erőforrás.
Hogyan éljük meg a hitünket – erre mutatnak példát a szerzetes nővérek és testvérek. Mindannyian Istennek szentelt életet élhetünk, ehhez pedig a Szentlélek indításait kell követnünk. A Harmadik isteni személy ugyanis a nehézségekben valóban erőforrás, szomorúságunkban vigasztalás, hitünk-, reményünk- és szeretetünk forrása – mondta Palánki Ferenc püspök.
Az ünnepi szentmisén az egyházmegyében szolgáló szerzetes papok koncelebráltak, majd a mise végén Géczy M. Erzsébet nővér, a Boldogasszony Iskolanővérek közösségének tagja vezetésével megújították fogadalmukat.
Szöveg és fotó: Leiszt Máté
Forrás és további fotók: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye