„Az egyházban elkötelezett élet keretében a pálos az első rend, Thébai Szent Pál alapította. Rájuk gondolva, értük, az ő munkásságukét és a premontrei rend előrehaladásáért mutatjuk be ezt a szentmisét”, fogalmazott Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát a szentmise bevezető részében.
Remete (Thébai) Szent Pál a védőszentje az egyetlen magyar alapítású rendnek, a pálosoknak, és nem tévesztendő össze Szent Pál apostollal. A kora keresztény időkben élt, és az üldöztetés elől menekült. Egyiptomi dúsgazdag családból származott, szüleit 16 évesen már elvesztette, a lánytestvérét pedig férjhez adta. A sógora azonban ellenséges volt vele szemben is – ezért Pál azt gondolta, hogy fel fogja őt is jelenteni. A legenda szerint vértanúságot azonban nem tudott Krisztusért vállalni, inkább a sivatagba menekült, mely akkoriban lakott volt. Egy barlangban húzódott meg, és ott élt magányosan 60 éven keresztül, mígnem Remete Szent Antal egy látomás nyomán felkereste őt. Azt, hogy Isten is azt akarta, hogy a két remete találkozzon egymással, jelezte, hogy a holló, aki mindig élelmet vitt Pálnak, fél cipó helyett immár egy kerek egész kenyeret adott neki.
Ki oszlatta fel a rendet?
A pálosok bizonyos értelemben a premontreieknek a „rokonai”, hisz mindketten a Szent Ágoston-i életszabályt követik. A pálos rendet a 13. században Boldog Özséb alapította, a Mecsekben és a Pilisben élő remetékből. Nagy érdemük, hogy az évszázadok folyamán törekedtek a magyar jelenlét biztosítására Rómában. Az ő rendjüket is feloszlatta „a kalapos király”, II. József és 1802-ben, a rendek visszaállításakor az érdemeikre nem figyeltek, ezért nem állították vissza őket a jogaikba. A vallásalapba gyűjtött vagyonukat szétosztották, a nagyváradi templomukat pedig a premontreiek kapták meg. A templom ma is őrzi egykori jelenlétük nyomát, például a padokat Remete Szent Pál legendás élettörténetéből vett faragványok díszítik, hangzott el az elmúlt években többször is a január 15-én tartott szentmiséken.
Forrás és fotó: erdon.ro