Köszöntőjében Berhidai Piusz OFM tartományfőnök megköszönte az esemény fővédnökeinek, közreműködőinek és támogatóinak a segítségét, majd kiemelte, hogy Assisi Szent Ferenctől szeretnénk megtanulni idén énekelni, dicsérni a Teremtőt, egészen kiengesztelődött, testvéri szívvel.
„Tegnap reggel Kárpátaljáról jöttem vissza, miután a nagyszőlősi rendtársakat látogattam a megelőző napokon. Gyalog jöttem át a határon. Nem volt fennakadás, de előtte egy kicsit izgultam, vajon nyitva lesz-e a határ, hiszen kora reggel megszólaltak a légvédelmi szirénák, és még nem fújták le a légi riadót. Átjöhettem gond nélkül, s ahonnét átjöttem, a kárpátaljai országrészen nincsenek hadi cselekmények, így az ország többi részéhez képest béke van. Miért említem ezt most? Talán illendőbb lenne kihagyni egy ilyen ünnepi, vidám estén. Hadd hárítsam a felelősséget Assisi Szent Ferencre.
Köztudott, hogy a Naphimnusz egy olyan költemény, amelyben az ember – a föltámadás örömében, az egész kozmosszal együtt – a Teremtő arcába néz. Nap, Hold, csillagok, szél és víz, tűz és föld – a mindenség. Ám Ferenc hónapok múltán az embert is beleírja a költeménybe. Azt az embert, akit békétlenség gyötör, s akinek a legnagyobb képessége az irgalom, képesség a megbocsátásra, képesség a békére. Képesség arra, hogy a másiknak testvére legyen. Ezt a kiegészítést azért tette Ferenc, mert meghallotta, hogy az assisi egyházi és világi hatalom, a püspök és a podesta csúnyán összeveszett egymással. És Ferenc hitt abban, hogy ez a Teremtő arcába néző reményteli ének kiengeszteli őket egymással. El is küldött két testvért, hogy az újraírt Naphimnuszt hangszeres kísérettel, énekelve adják elő a két hatalmasságnak. És láss csodát! Kibékültek.”
Ezután Piusz atya kiemelte a legkisebbeknek való segítés fontosságát, akik miközben a mi kisebb testvéreink, nagy tanítóink is. „Tesszük ezt azzal a hittel, hogy a másik mellé állás, a másik testvérnek tekintése, a kölcsönös elfogadás és tisztelet képes felülírni a bajokat.”
A tartományfőnök atya végül a tanúságtétel fontosságáról szólt: „Bármilyen nehézség, baj, akár háború dúl bennünk vagy körülöttünk, a művészet, a zene öröme és játéka, az emberi szívekbe akkor is utat kell találjon, amikor a józan ész vagy a jószándék kevésnek bizonyul.”
Az egész Ferences Rendtartomány nevében kívánjuk, hogy a Naphimnusz jubileumi éve segítsen mindannyiunkat mindezek mélyebb megértésében és megvalósításában!
Forrás és fotó: www.ferencesek.hu