Ugrás a tartalomra
normál Hazai
2020. május 14. 7:00
Kozarmisleny

„A séta, a simogatás, a hangok: ezek nem pótolhatók”

Szociális intézményeikről készített interjúsorozatot a Ferences Sajtóközpont. Harmadik részében a Kozármislenyben található ferences idősotthon vezetőjével, Csapi Róbertné Györgyivel beszélgettek. 

Milyen feladatot lát el a Dorothea Otthon, és milyen különleges vonása van?

A kozármislenyi Dorothea Otthon idősek bentlakásos intézménye, ahol szakosított szociális ellátást végzünk. A bekerülő idős embereket itt életük végéig gondozzuk. Az intézmény negyvenkilenc férőhelyes, a lakók átlagéletkora nyolcvanhét év körül mozog, tehát sokan kilencven év felettiek.
Otthonunk egyházi fenntartású, működtetője a ferences rend, és a ferences család harmadik rendjébe tartozó Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreinek tulajdona. A helyi templom, a szerzetes nővérek kolostora és a Dorothea Otthon tulajdonképpen egy intézményegyüttesként működik. A ferences nővérek rendszeresen átjárnak az otthonba, és segítik a lakókat: ápolói feladatokat és felekezeti lelkigondozást is végeznek. Ennek köszönhetően nagyon erősen érezzük az egyház jelenlétét, így a lakók közelről megélhetik a vallásukat. A lelkigondozás természetesen nem kötelező, de sokan kifejezetten az egyházi szempontok miatt is választották ezt az intézményt.

Hogyan érte Önöket a koronavírus-járvány érkezése?

Derült égből érkezett… A mi életünkben még nem volt hasonló helyzet – a lakóink életében talán, de a gondozók körében biztosan nem. Ahogyan mindenki, mi is folyamatosan figyeltük a híreket, követtük az ajánlásokat, megismerkedtünk az útmutatókkal. Tagjai vagyunk többféle szakmai csoportnak is, ahol folyamatos tapasztalat-, és információcsere van közöttünk. Ebből élünk és tanulunk.
Sokat segített a felkészülésben a napi rendszeres kapcsolattartás a fenntartóval. Bármilyen feladat, bármilyen probléma volt: mindenről egyeztettünk. Egyébként – azzal együtt, hogy derült égből villámcsapásként ért minket a járvány – egy infekcióra mindig fel vagyunk készülve, hiszen más járványok is vannak, amelyeket tudnunk kell kezelni. Ehhez vannak előre megírt útmutatók, szabályzatok, amelyek segítenek az eligazodásban és a feladatok kiosztásában. Emiatt az alapkészültség miatt talán nem volt annyira borzasztó a vírusra való felkészülés, de az biztos, hogy teljesen máshogy viseljük, mint egy szokásos influenzajárványt.

Hogyan idézi fel azt az időszakot, amikor napról-napra új elvárásoknak kellett eleget tenni? Mi volt a legnehezebb?

Nehéz volt, hogy valóban minden nap újra kellett gondolni az életünket. Minden nap meg kellett vizsgálnunk, hogy a kihirdetett rendelkezések mentén mit kell tennünk. Ahogy említettem: voltunk már hasonló szituációban. Előfordult már, hogy egy járvány miatt be kellett zárni az otthont, és olyan is volt, hogy fertőző beteget kellett ellátni. A mostani járvány persze sok szempontból más. Érkeztek olyan elvárások az intézmény felé, amelyeket nem minden esetben tudtunk azonnal teljesíteni, főleg az elején a védőeszközök beszerzése nagyon komoly problémát okozott, hiszen mindent felvásároltak a piacról. Van állandó készletünk, de nem tudhattuk előre, hogy az meddig fog kitartani; mennyi lesz a napi „fogyasztásunk”. Persze egy idő után sikerült maszkokat, látogatóköpenyeket, fertőtlenítőszereket is vásárolni, és ma már nincs gond az ellátásban sem, de ez nagy kihívás volt.

Milyen más kihívásokkal néztek még szembe?

Folyamatos átszervezést igényelt a munkatársak feladatainak beosztása: fel kellett mérni, hogy ki tud otthonról dolgozni, és ki az, akit családi vagy egészségi okok miatt mindenképpen otthon kell tartani, tehát aki nem jöhet az intézménybe. Néhány dolgozónk pedig önkéntes karanténban is volt. Ezeket a helyzeteket mindig meg kellett oldani.

Hogyan fogadták az idősek az intézkedéseket?

Ennél a kérdésnél kétfelé kell szedni a választ. Egyrészt vannak olyan lakóink, akik napi rendszerességgel újságot olvasnak, TV-t néznek és tájékozódnak, tehát teljesen tisztában vannak a világban folyó dolgokkal. Velük mindent meg lehet beszélni, és meg is értik.
Az idősek egy nagy csoportja azonban – több mint a fele – nem tudja megérteni. Ez lehet a mentális állapota miatt, vagy mert súlyos demenciában szenved. Nekik nagyon nehéz elmagyarázni a történéseket. Ha az időseknek kérdésük van, igyekszünk válaszolni. Elmagyarázzuk nekik, hogy mit miért csinálunk, és mire számíthatnak az elkövetkező napokban, hetekben. A felmerülő problémákat pedig igyekszünk aktuálisan kezelni és megbeszélni velük, de ez nem egyszerű, főleg a demens betegekkel. Egyébként nem ijedtek meg különösebben, de a bezárkózás nagyon rossz érzés nekik. Nehezen élik meg, hogy most nem jöhetnek a látogatóba a hozzátartozók, és bizonytalan, hogy ez mennyi ideig lesz még így.

Hogyan tudják tartani velük a kapcsolatot?

Néhány hete már Skype-on, Messengeren és Viberen is tudnak beszélni a szeretteikkel. Azoknak, akinek erre igénye van, és az állapotuk is megengedi, egy előre leegyeztetett időpontra megszervezzük a beszélgetést, így láthatják egymást. Nem mindenki tud így kommunikálni, de akik igen, azoknak nagyon jót tesz, és a hozzátartozóknak is fontos hogy láthatják idős rokonaikat.
Ezen kívül minden szobában van telefon, és mobiltelefonja is van a lakóknak. Sokan ezen keresztül tartják napi szinten a kapcsolatot. De a közös séta, a simogatás, a hangok: ezek nem pótolhatók.

Melyek a legnehezebb pillanatok?

Vannak olyan lakóink, akik nagyon rossz állapotban voltak a járvány érkezésekor. Az ő esetükben megoldjuk, hogy a hozzátartozó – kontrollált körülmények között, és a védekezési szabályoknak megfelelően – meglátogathassa a szerettét. Volt egy néni, akinél szükség volt arra, hogy felvegye a betegek szentségét, ezt is megoldottuk úgy, hogy minden szabályt betartottunk. Enélkül nem engedhettük őt útjára. Ezekben a napokban is van egy lakónk, aki talán erre az útra készül. Azt gondolom, hogy ezeket a lépéseket meg kell tenni: meg kell engedni a látogatást és a szentség felvételét. Mi ebben segítünk, ahogy tudunk.

Mi ad erőt ebben a nehéz időszakban?

Rengeteg támogatást kapunk a fenntartótól: eszközben, pénzben, lelkiekben. A hozzátartozóktól úgyszintén, akik e-mailen írják folyamatosan a köszönőleveleket. Telefonon is sokszor érdeklődnek nemcsak a lakókról, hanem rólunk is, és pénzbeli adományt is kaptunk már. Éppen ezekben a napokban a futár hozott valahonnan egy csomag varrott szájmaszkot, amelyre annyi volt ráírva, hogy ajándék. Hát ilyen is van… Ezek sokat segítenek a munkatársaknak: főleg a pozitív visszajelzések.
Sokat számít az is, hogy a lakók mindenben nagyon megértőek és együttműködőek. Türelmesek, és jól viselik a változásokat. Úgy mennek kezet mosni, mint az óvodában a kisgyerekek, és megtanulták a fertőtlenítő kézmosást, ügyesen törölgetik a kezeiket, próbálkoznak… Nemrég volt egy nagy fertőtlenítés a házban, amikor mindenkit ki kellett vinni az udvarra. Olyan szépen együttműködtek velünk: jöttek, csinálták, nem reklamáltak, nem zúgolódtak, hanem természetesnek vették, hogy ez őértük van. Az egész délelőtt remekül sikerült, mert sokat tudtunk velük foglalkozni: sétáltunk, beszélgettünk, már csak a fagyi hiányzott…

A ferences fenntartású Dorothea Otthon dolgozói fáradságos munkájukkal ezekben a napokban is a fertőzés szempontjából legveszélyeztetettebb korosztályt szolgálják. Hordozzuk őket imáinkban!

Fölséges Isten, életünk Ura, tekints le beteg testvéreinkre, és mindazokra, akik a járvány okozta bajoktól szenvednek.
Erősítsd mindnyájunk hitét a szenvedések elviselésében, adj bölcsességet és erőt mindazoknak, akik a betegeket szolgálják, a szenvedőknek pedig add, hogy egészségüket mihamarabb visszanyerjék, és hálatelt szívvel dicsérjenek téged! Ámen.

Információk az adományozásról az alábbi oldalon: ferencesalapitvany.hu

 

Forrás és fotó: ferencesek.hu
 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Formanek Tamás szociális intézményi tanácsadó
Gáll Zsófia zarándoktábor szakmai vezető
Goreczky Tamás projekt koordinátor
Matolcsy János tanácsadó
Radnai Kinga munkatárs
Rudan Mária  gyermekvédelmi tanácsadó
Schumicky Mária NEK asszisztens
Virág Benedek zarándoktábor projektvezető

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Balogh Péter Piusz O.Praem

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41