Ugrás a tartalomra
normál Hazai
2020. május 15. 10:15
Esztergom

Interjú az esztergomi Ferences Szociális Otthon vezetőjével

Az esztergomi Ferences Szociális Otthon életét is megváltoztatta a járványügyi helyzet. Mégis: színes kendőkkel és színes maszkokkal ebbe a nehéz időszakba is lehet vidámságot hozni. Az idősotthon vezetőjével, Szabó Zoltánné Mónikával beszélgetett a Ferences Sajtóközpont.

Milyen ellátást végez a Ferences Szociális Otthon?

Intézményünk egy bentlakásos idősotthon, amely férfiak és nők, világiak, illetve egyházi személyek ellátását végzi. Jelenleg huszonnégy fő befogadására vagyunk alkalmasak. Lakóink átlagéletkora nagyon magas: nyolcvanöt év; hatan kilencven év felettiek. A huszonnégy főből jelenleg húszan igényelnek teljes ellátást: ez azt jelenti, hogy sem az étkezést, sem az egyéb tevékenységeket nem tudják egyedül elvégezni, kisebb vagy nagyobb segítségre van szükségük. Lakóink közül néhányan csak az ágyban fekve, passzívan mozgathatóak, illetve vannak középsúlyosan vagy súlyosan demens betegek is. Az ő ellátásukban az ápolók és a mentálhigiénés szakember nyújtanak segítséget egyéni, vagy kiscsoportos foglalkozásokkal, az előírt szabályok betartásának figyelembevételével.
Az intézmény egy épületegyüttesben található a ferencesek gimnáziumával és rendházával, így az itt élő atyák, testvérek nagyon sokat segítenek a lakóknak. Tudnak áldoztatni, gyóntatni, valamint a saját kápolnánkban is segítik a közös imádságot. 

Melyek voltak az otthont érintő legnagyobb változások?

Március 8-tól látogatási tilalmat rendeltek el az ország összes idősotthonában. Ettől a naptól kezdve hetente több alkalommal írt ki eljárási kötelezettségeket a hatóság, amelyeket az intézmény lakóinak és dolgozóinak védelme érdekében el kellett végezni. Első pillanattól kezdve úgy álltunk a helyzethez – és azóta is azon dolgozunk –, hogy a lehető legkisebb lehetőségét sem adjuk meg annak, hogy a fertőzés bejusson az intézménybe. 
A lakóink a mai napig nagyon szomorúan élik meg a látogatási tilalmat, mert – hála Istennek – a rokonok, ismerősök egyébként rendszeresen látogatják őket. Bár az első időszakban még jól viselték, hogy nem tudnak folyamatos kapcsolatot tartani a hozzátartozókkal, a húsvéti napokban, illetve húsvét első hetében már egyértelműen láttuk az idősek elkeseredését.

Hogyan tudnak ezen segíteni?

A rádióból és a televízióból lakóink sok negatív információról értesülnek. Ezeket nehéz feldolgozniuk, így a kolléganőimnek és nekem is nagy feladatunk van abban, hogy próbáljuk  megnyugtatni őket, és megértetni velük, hogy ezeket az intézkedéseket az ő védelmükben írják ki.
Hála Istennek adódott lehetőség arra, hogy a telefonálás mellett Skype-on is tudnak beszélni a hozzátartozókkal: kaptunk egy laptopot és a lakók használják is. Először persze nagyon furcsa volt nekik ez a fajta kapcsolattartás, hiszen ez nem az ő világuk. De nagyon örültek annak, hogy láthatták a családtagokat, boldogan meséltek az új élményekről.

Egy másik lehetőség volt, hogy – mivel az épületnek van erkélye – a hozzátartozók bejöhettek az udvarra és messziről integethettek egymásnak, válthattak pár szót. Néhány lakóban ugyanis – betegségükből adódóan, vagy a sok rossz hír hallatán – felmerült a gondolat, hogy valami baj van a családjukkal, amit nem akarnak nekik megmondani, ezért nem látogatják őket. Ennek feloldására nagyon jó volt, hogy így, az erkélyen keresztül tudtak egy kicsit „találkozni”. Ez a rokonoknak is nagyon fontos volt, ők is minden lehetőségnek örülnek, nekik is köszönetet kell mondjak, mert az első pillanattól együttműködnek velünk.

Mi tud erőt adni a munkában?

Az itt dolgozók mind szakképzett ápolók, így mindenkinek megvolt az az alaptudása, amire lehetett támaszkodni. Éreztük annak a súlyát, hogy most össze kell fogni, és úgy álltunk hozzá a helyzethez, hogy bármi lesz, megoldjuk ezt a problémát, és együtt fogjuk megoldani.
Mindenki a saját tudásának megfelelően segíti a lakókat, illetve a szakmai munkát is, hiszen ezeket az új eljárásokat mi is tanuljuk. Most nem rutinszerűen kell dolgozni, hanem mindent alaposan meg kell beszélni. A takarítóknak is komoly feladatuk van abban, hogy megtanulják az új fertőtlenítési eljárásokat. Ők ugyanolyan munkatársként vannak közöttünk, mint az ápolók. Itt, az otthonban nekünk is ki kellett alakítani egy öt férőhelyes izolációs szobát. Ez is nagy kihívás volt. Intézményünkben már lezajlott a katonasági fertőtlenítés és túl vagyunk a hatósági ellenőrzéseken is: ezek során mindent rendben találtak. 

Nemcsak a járványhelyzet miatt, de mindennapi életünkből adódóan is (család, gyerekek, unokák) is vannak feszültségek – bennem is és a többi dolgozóban is. Szerettem volna, hogy a kolléganőim is elmondhassák ezeket a nehézségeket olyan szakembernek aki támogatni tudja őket. Felkerestem egy atyát a ferences rendházban lakó testvérek közül, akinek mentálhigiénés végzettsége van, hogy tartson segítő beszélgetéseket nekünk. Ő és rendtársai azonnal az ügy mellé álltak, és azóta folyamatosan zajlanak ezek a félórás, órás beszélgetések a nővérekkel, ápolókkal, dolgozókkal. Nagyon sokat jelent, hogy egy ilyen kötetlen beszélgetés formájában ki lehet engedni ezeket a feszültségeket. Nagyon hálás vagyok az itteni testvéreknek, hogy érezték ennek a problémának a súlyát.

Milyen segítségeket kapott még az otthon?

Van köztünk egy nővér, aki nagyon jól tud varrni, így a védőeszközök beszerzésével párhuzamosan elkezdtük kísérletezni a maszkvarrással. Interneten utánanéztünk a technikának, és először régi ágyneműkből prótunk maszkot készíteni. Majd az egyik lakónk lánya és a portaszolgálaton dolgozó egyik hölgy is felajánlották, hogy segítenek a maszkvarrásban. Ma már egyre speciálisabb, profi maszkok készülnek. De a munka során nemcsak az arcunkat, hanem a hajunkat is védeni kell. Kitaláltuk, hogy ehhez színes fejkendőket varrunk, és ennek hatalmas sikere volt.

Észrevettük saját magunkon és a lakókon is, hogy milyen vidámságot hozott az, hogy színes kendőkkel a fejünkön végezzük a munkát. Meg is állapítottuk, hogy azóta többet mosolygunk. Egyébbként ebben az időszakban is fontosnak tartom, hogy a vidámság köztünk legyen. A lakóink sokszor hallgatnak zenét, még a tornák ideje alatt is, a felolvasások alkalmával pedig figyelünk arra, hogy vidám történeteket válasszunk.

Az otthon napi rutinját is megváltoztatta a járványhelyzet?

Mindenképpen. Kötelező előírás, hogy nem lehetnek sokan a közös foglalkozáson, és a misén is csak nagy távolságra ülhetnek egymástól. Eddig rendszeresen jártak hozzánk közösségi szolgálatos diákok az itteni ferences gimnáziumból és más iskolákból is, akik felolvasnak, sétálnak és beszélgetnek lakókkal. Ez az idősek mindennapi életének fontos része, és hiányolják ezt.
Egyébként pedig kicsit csendesebben, nem pörgősen, hanem lassabban dolgozunk. Igyekszünk többet a lakók között lenni. A rutinfeladatok elvégzése közben is beszélgetünk velük. Ez talán a helyzet jó oldala: a kolléganőim is gyakrabban tudnak beszélgetni a lakókkal.

Hogyan tekintenek az elkövetkező hetekre?

Nagyon jó lenne, ha a kolléganőim ki tudnák pihenni magukat. Azt érezzük, hogy nagyon nagy szükségünk van humán erőforrásra, így jelenleg is keresünk szakképzett dolgozókat, hogy a munkatársaim elmehessenek szabadságra. De a legfontosabb, hogy ne kerüljünk be azon intézmények sorába, ahol jelen van a vírus. Azon dolgozunk, hogy ez ne történjen meg. Hogy meddig fog tartani ez az időszak, milyen szakmai kihívások elé nézünk még? Ezt nem láthatjuk előre, de az elmúlt hónapban jó alapokat sajátítottunk el, és továbbra is készek vagyunk mindent megtenni a lakóink és saját magunk védelmében. Nagy biztonságot nyújt, hogy a fenntartónk minden segítséget megad ehhez a nehéz feladathoz. Folyamatos a kapcsolattartás és megerősítés a részükről.

A Ferences Szociális Otthon dolgozói fáradságos munkájukkal ezekben a napokban is a fertőzés szempontjából legveszélyeztetettebb korosztályt szolgálják. Hordozzuk őket imáinkban!  

Fölséges Isten, életünk Ura, tekints le beteg testvéreinkre, és mindazokra, akik a járvány okozta bajoktól szenvednek. Erősítsd mindnyájunk hitét a szenvedések elviselésében, adj bölcsességet és erőt mindazoknak, akik a betegeket szolgálják, a szenvedőknek pedig add, hogy egészségüket mihamarabb visszanyerjék, és hálatelt szívvel dicsérjenek téged! Ámen.

Információk az adományozásról az alábbi oldalon: https://www.ferencesalapitvany.hu/projekt/adomanygyujtes-a-ferences-szocialis-intezmenyek-tamogatasara/3

 

Forrás és fotó: Ferences Rendtartomány

Képek:

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Bencze Regina SSND munkatárs
Formanek Tamás szociális intézményi tanácsadó
Gáll Zsófia vándortábor szakmai vezető
Goreczky Tamás projekt koordinátor
Matolcsy János tanácsadó
Radnai Kinga munkatárs
Rudan Mária  gyermekvédelmi tanácsadó
Virág Benedek vándortábor projektvezető

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Szilvásy László SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41