Ugrás a tartalomra
beszámoló Hazai
2017. november 18. 11:00
Budapest

A Szentföldre tettek virtuális utazást a Sapientia-nap résztvevői

„A Szentföld” címmel rendezték meg november 18-án Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola őszi tanulmányi napját.

Dobszay Benedek ferences tartományfőnök a konferencia megnyitóbeszédében öt évvel ezelőtti látogatását idézte fel, amikor egy kórussal járt a Szentföldön. Természetesen imádságosan bejárták a szent helyeket, s szombat hajnalban, amikor a keresztutat járták Jeruzsálemben, az ötödik stációnál (Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet) az utcáról behallatszott, hogy becsmérlő kifejezésekkel illetik a keresztényeket. Keresztény világi vezetőjük mondta akkor: „Számunkra ti, zarándokok vagytok a Cirenei Simonok, akik segítetek kitartani.” Dobszay Benedek hangsúlyozta, hogy ahhoz, hogy a Szentföldet megértsük, bele kell helyezkedni abba a kulturális kavalkádba, ami azt jellemzi. A ferencesek nyolcszáz éve fogadják a zarándokokat, őrzik a szent helyeket, vannak jelen a Szentföldön a béke követeiként. A ferences rend magyar tartományfőnöke szerint az európai kereszténységről gondolkodni csak úgy lehet, ha a szentföldi kereszténységről is gondolkodunk.

Az első előadó Narcyz Klimas, a ferencesek szentföldi jelenlétének nyolcszázadik évfordulója alkalmából rendezett programok főszervezője volt. Az október 16–18. közötti központi ünnepségekre Ferenc pápa is levelet küldött, amelyben megerősítette a rendet abban, hogy őrizzék a szent helyeket, és más szentföldi előjogaikat is tovább szavatolja, ahogy ezt többször megtették elődei is nehéz időkben, így például XV. Benedek pápa 1918 októberében. Ma a ferencesek kétszázhetvenen vannak jelen a Szentföldön több mint negyven országból. Leonardo Sandri, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, Ferenca pápa hivatalos küldötte a jeruzsálemi szertartáson arról beszélt, hogy soha ne múljon el számukra a pünkösd időszaka, ne térjenek vissza Bábel nyelvi zűrzavarának időszakára.

Száz éve, az első világháború elmúltával a Sykes-Picot-egyezmény határozta meg a terület sorsát, ami arra nyúlik vissza, hogy a 20. század elején befolyásukat különösen is akarták jelezni a különböző európai hatalmak a Szentföldön – ez a különböző épületek formájában ma is szemmel látható. Az első világháború előtt Jeruzsálem óvárosának négy negyede (muszlim, keresztény, zsidó, örmény) közül csak az örményben volt a nevének megfelelő túlnyomó többség. A világháború idején az antanthoz tartozó nemzetek ferences papjainak el kellett hagyniuk a Szentföldet, a török hadsereg pedig sok ferences helyet elfoglalt: kifosztották őket, a felszerelést, a bútort elvitték, központi San Salvatore-kápolnájukat pedig aláaknázták. Az 1918-ban szolgálatát megkezdő új kusztos, Ferdinando Diotallevi erélyességével, tenni akarásával viszont a megfelelő embernek bizonyult a megfelelő időben, az ő idején épült meg például a Getsemáni- és a Táborhegyi bazilika. Pedig még azzal is meg kellett küzdenie, hogy a szentföldi status quóba sem az angolok, sem a franciák nem akartak beleszólni, Clemanceau híres mondata szerint nem akart a Szent Sír-bazilika sekrestyése lenni. Mivel azonban a terület angol mandátum alá tartozott, ez a ferenceseknek a gyakorlatban sokszor rosszabb helyzetet teremtett, mint előtte a muszlim uralom idején volt.

A Jézus sírja fölé emelt bazilikát a 12. század végén Szaladin szultán is el akarta pusztítani, ahogy korábban Hadrianus császár vagy Hakim kalifa, de aztán úgy döntött: egy kapu kivételével az összest lezáratja, és bizonyos pénzösszeg kifizetése ellenében engedélyezi a keresztény zarándoklatokat – mondta a szintén a Szentföldi Kusztódiából érkezett Stéphane Milkovits. A ferencesek 1306 óta élnek a bazilikában, jó ideig gyakorlatilag fogolyként bezárva tehették ezt. Az 1300-as években alakult ki az a körmenet, amelyet a ferencesek azóta is mindennap végeznek a bazilikában. Számtalan zarándoklat programja maradt ránk, többek között Mariano de Sienáé is, aki 1431. május 30-án járt a Szent Sír-bazilikában: e szerint késő délután engedték be őket a bazilikába, amelyet vezetve megtekintettek, éjjel részt vettek a ferencesek matutinum imádságán, a papok maguk szentmisét mutattak be, volt gyónásra lehetőség, majd virrasztás következett hajnalig, akkor részt vettek a helyi ferences elöljáró által bemutatott szentmisén, majd a muszlim őrök mint a disznókat kihajtották őket a templomból. Ünnepi alkalmakkor (Úrnapján, Szent Kereszt ünnepén, nagyböjt vasárnapjain) a mai napig megmaradt a kapu ünnepélyes kinyitása és ez a szertartásmenet, csak már senki nem hajtja ki a templomból a zarándokokat.

Egy meghatározott mód szerint a zarándokok szabályos körmenetben (sacrum circulum) a ferencesek vezetésével végigjárják a tizenöt szent helyet a bazilikában. Milkovits atya hangsúlyozta, hogy a Szent Sír-bazilikában – és másutt is a Szentföldön – elkülönül a szent hely, a tisztelet helye, ahol egy-egy esemény történt, illetve a kultusz helye, ahol erről szertartás keretében megemlékeznek. A bazilikában jelen levő számtalan felekezet mindig is megengedte a többieknek, hogy a szent helyeket ők is látogassák, de a szertartásokat mindenki csak a saját oltáránál végezheti. Az előadó arra is rámutatott, hogy a szent helyek nem mindegyike történelmi hely, vannak csak liturgikus helyek is, mint például Jézus börtöne a Szent Sír-bazilikában, amelyek a liturgia zárt jellege miatt alakultak ki, a keresztút stációihoz hasonlíthatók ilyen szempontból. A hagyományos körmenet csúcspontja a Szent Sír körbejárása háromszor. Ez a mozgás mutatja, hogy mi csak bolygók vagyunk Krisztus, a Nap körül, és akik ugyanazon nap körül keringenek, azok egymás testvérei, így a Szent Sír-bazilika az ökumenizmus helye. Stéphane Milkovits arról is beszélt, hogy a szent helyek imádságos körbejárása a muszlimokra (Mekka) és a zsidókra (Jerikó) is jellemző.

Szabó Xavér, a Sapientia adjunktusa Jeruzsálem központi szerepéről beszélt a zsidó hagyományban. Érdekes módon a Biblia első öt könyve, a Tóra, amelyet minden valószínűség szerint a jeruzsálemi templom könyvtárában véglegesítettek, nem tartalmaz konkrét utalást a városra. Ennek az lehet az oka, hogy a többször lerombolt helytől függetlenné akarták tenni a szent város fogalmát. Jeruzsálem először „a város volt, amelyet Isten kiválasztott”, majd később ezen túlmenően az omphalos-hagyomány szerint az egész földkerekség központjának, köldökének tekintették. Ezekiel próféta könyvében éppúgy megjelenik ez a gondolat, mint az Énekek énekében, amelyben Szulamit szépsége a Szentföld szépségének metaforája. Jeruzsálem azonban nemcsak földi valóság a zsidó elgondolás szerint, hanem már a mennyben is létezett. Ez a mennyei Jeruzsálem, az új Jeruzsálem szerepel a Jelenések könyvében is. Érdekesség, hogy ebben a mennyei Jeruzsálemben nincs külön templom, ami azt jelzi, hogy a mennyből alászállt várost Isten jelenléte betölti, azaz az egész város válik templommá, szent hellyé.

Kőszeghy Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensének záróelőadása arra adott választ, hogy miért épülhetett a nem éppen oázisszerű Jeruzsálem meredek dombok közé, folyóktól, tengertől, sőt nyersanyagtól is viszonylag távol. Az ok elsődlegesen az volt, hogy a három oldalról történő körülhatároltság igazán védhetővé tette. Jeruzsálem már a Krisztus előtti 11. századtól biztosan létezett mint városállam. Jeruzsálem azért épült rossz földre, hogy a környék kevés művelhető földjéből egy kicsi se vesszen el ezáltal. A várost a tőle északra fekvő Refaim-völgyből látták el élelmiszerrel (juh- és kecskesajttal, olajjal, borral), és még északabbra voltak mészégető területek. Ez a specializálódott agglomeráció mindennél egyértelműbben rámutat Jeruzsálem létezésére. Kőszeghy Miklós arról is beszélt, hogy gazdaságtörténeti forrásként is lehet, sőt kell használni a Bibliát. A Szentírást, amely miatt egy különben marginális terület, Palesztina lett a régészetileg legkutatottabb hely. Ha ugyanis nem itt keletkezik a Biblia, Ninive, a nagyváros sokkal izgalmasabb kutatási anyagot szolgáltatna.

A Szentföldről érkezett előadók gondolatait Várnai Jakab, a Sapientia főiskola rektora tolmácsolta olaszról magyarra. 

Fotó: Kovács Domonkos

Forrás: Agonás Szonja/Magyar Kurír

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Bencze Regina SSND munkatárs
Formanek Tamás szociális intézményi tanácsadó
Gáll Zsófia vándortábor szakmai vezető
Goreczky Tamás projekt koordinátor
Matolcsy János tanácsadó
Radnai Kinga munkatárs
Rudan Mária  gyermekvédelmi tanácsadó
Virág Benedek vándortábor projektvezető

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Szilvásy László SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41