A szeretet katonáinak temetője

Pannonhalma
Az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendek több, mint ötszáz tagja nyugszik a pannonhalmi köztemetőben. A Pannonhalmi Főapátság és a Nemzeti Örökség Intézete 2023. február 24-én, a Pannonhalmi Szociális Otthonba száműzött és ott elhunyt szerzetesek sírhelyét jelölő márványtáblát és parcellakövet avatott a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából.

 

A Pannonhalma város köztemetőjének egy különleges szegletéről első látásra azt hihetnénk, hogy katonai temető, mert ahhoz hasonlatosan sorjáznak itt a sírok, az egyszerű kőkeresztek. Valóban „katonák” nyugszanak itt. Isten katonái, a szeretet fegyvereit halálukig hordozó szerzetesrendek katonái, akik az 1950. évi feloszlatásukat követően megalázva, megkínozva, betegségektől gyötörten a főapátság épületében kialakított állami szociális otthonban leltek menedékre, majd ebben a temetőben végső nyughelyre. E sírok a tanúi annak, hogy a Pannonhalmán elhunyt szerzetesek számára még a hetvenes, nyolcvanas években sem adatott meg, hogy rendjük sírboltjában vagy rendházuk temetőjében leljenek végső nyugalomra. Több, mint ötszázan nyugszanak itt, a „helyhiány” okán gyakorta akár kettős sírban, egymásra temetve. Jezsuiták a legtöbben, de nagy számban találhatók itt az akkori kommunista hatalom által végleges megszüntetésre ítélt szerzetesrendek halottai is: szaléziak, domonkosok, premontreiek, pálosok, ciszterciek, verbiták.

Hortobágyi T. Cirill főapát (egykori bencés diák) az ünnepségen emlékeztetett rá, hogy az itt nyugvó szerzetesek egy olyan kor, egy olyan társadalmi berendezkedés tanúi, amely embereket vallásos hitük és meggyőződésük miatt nemkívánatosnak minősített. Beszédében kiemelte: „A szerzetesrendek mindig is igen sokrétű tevékenységet folytattak a társadalom hasznára. Se szeri se száma a nővérek, a szerzetes testvérek és atyák, a direkt lelkipásztori munkán túllépő, a társadalom javára vállalt szolgálatának. Épp a szerzetesség sokrétű, nem pusztán a vallás vagy a művelődés szférájára kiterjedő feladatvállalásának köszönhető, hogy az evangélium kovásza átjárta a társadalmat, és az evangélium értékrendje a társadalom minden szintjén gyökeret vert. És nem véletlen, hogy vallás eltörlését a szerzetesség kiiktatásával kezdték. A vallást akarták megszüntetni, az Istenbe vetett hitet kitörölni, az egyházat megszüntetni.”

Az ünnepséget szervező Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Móczár Gábor (egykori piarista diák) ünnepi beszédében a jelképek fontosságára hívta fel a figyelmet: „Szükség van olyan jelzőfényekre, amelyek irányt mutatnak, amelyek kijelölik, merre kell – vagy épp ellenkezőleg, merre nem kell mennünk. Ilyen jelzőoszlop a mai naptól ennél a temetőnél elhelyezett parcellakő és márványtábla, mindazokra emlékezve és emlékeztetve, akiket ide száműztek az 1950-ben bevezetett rendelkezések. A több mint tízezer szerzetest érintő intézkedésre emlékeztető, előttünk álló mementók segítenek mély barázdákkal az emlékezetünkbe vésni, milyen is volt a kommunizmus igazi arca. Kegyetlen, istentelen és hitetlen. De álszent és álságos is, hiszen azt azért nem merték megtenni, hogy az összes szerzetesrend működését teljes mértékben betiltsák. Ennek köszönhetően maradt meg négy szerzetesrend: a bencések, a piaristák, a ferencesek és a szegény iskolanővérek, akik igen korlátozott lehetőségekkel, két-két iskolával és rendházzal folytathatták működésüket. Istennek hála, mert így a mi generációinkból is lehettek olyan szerencsések, akik az 1950 és 1990 közötti időszakban katolikus középiskolai nevelést kaphattak.”

A parcellakő és emléktábla köré leleplezése után számtalan koszorút, az emlékezés és a hála virágait helyezték el az emlékezők az élénk, szinte tavaszi napsütésben. Az ünnepségen, amelyen Kiss Zsolt a Szent Márton-bazilika karnagyának vezetésével a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Cantores Martini Schola-ja teljesített zenei szolgálatot, számos szerzetesrend képviselője mellett megjelentek a kormányzat, az egyházi, a társadalmi és a kulturális szervezetek képviselői, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, Szerzetesi Iskolák Diákjai Társasága, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének tagjai is.  Győr-Moson-Sopron Vármegyét kormányhivatalának igazgatója, dr. Kálmán János képviselte, aki beszédében párhuzamot vont a kommunista múlt és a jelenünk aggasztó eseményeivel: Ma, amikor emlékeznünk kellene, ma, amikor a körülöttünk lévő világ, amelynek mi is a részei vagyunk, forr és remeg, a háború nem a Közel-Kelet vagy a fejletlennek mondott világ valósága, hanem a mi realitásunk is, figyelnünk is kell. Figyelnünk, hogy emlékezhessünk. Az embertelenség, a kegyetlenség, a bűn és az erkölcstelenség nem csak a múlt náci és a kommunista rendszereinek az ismérve, hanem minden alapvető emberi jogot tiszteletben nem tartó rendszeré. Az előttünk álló személyes kihívások, a nemzetünk és az emberiség előtt álló sorskihívások elfogadásához azonban erős lélekre van szükség.” Kiemelte, hogy a kommunista időszak borzalmas öröksége éppen a lelkek szétrombolása volt. Tanulnunk kell tehát az előttünk járók jó és rossz példáiból, hogy erőt meríthessünk a jövőre és tovább kell adnunk az utánunk jövőknek a saját élményeinket, emlékeinket, tapasztalatainkat, hogy ők is tudjanak ebből erőt meríteni.

A jó példák pedig azok a szerzetesek, akik a nyomorúságos körülmények között is példamutatásukkal maradtak hívő emberek. Még egy lehetetlen, száműzött helyzetben is a szellemüket fejleszteni, a tudásukat gyarapítani, a lelküket nemesíteni akarták, hogy ha lehetőség nyílik rá és még marad erejük, készek legyenek folytatni, készek legyenek Isten és az emberek szolgálatára. Sajátos vigasz és egyfajta erkölcsi elégtétel volt a még életben maradottak számára, amikor 1996. szeptember 6-án II. János Pál pápa elsőként a Pannonhalmi Főapátság Szent Adalbert otthonát látogatta meg, ahol találkozott az idős, beteg szerzetesekkel. A rendházaikból elüldözött, sokat szenvedett páterek és nővérek ágyánál megjelent és áldást osztott. A Szentatya ekkor leszögezte: felbecsülhetetlen az emberi szenvedés értéke és az öregkor lelki gazdagsága. A szenvedés, a megigazulás és az Istenbe vetett végtelen hit bizonyítéka az a kicsi, pannonhalmi földdarab, amin most már egy parcellakő és emléktábla is áll sokat szenvedett szerzetestestvéreink emlékezetére.

 

Forrás és fotó: pannonhalmifoapatsag.hu

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Horváth Sarolta

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Nagy-Bozsoky Anna – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41