Közös szentségimádással kezdődött a szerzetesek visszaemlékezése.
Nagy számban szólította meg a kezdeményezés a szerzetesnővérek közösségeit. Sok rendet képviselt az elöljáró, több közösség elhozta a növendékeket.
Együtt emlékeztek arra, hogy 1950 júniusában, 75 éve kezdődött az a folyamat, amely a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásához vezetett Magyarországon.
Ezért a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK) és a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK) elnöksége rendezvénye egyszerre volt közös emlékezés a múltra és hálaadás a szerzetesek jelenéért.
Zsódi Viktor SchP, a piarista rend magyar tartományának provinciálisa, az FSZK elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.
Megfogalmazta: Michael Wallace Banach apostoli nuncius jelenléte, mint a Szentatya képviselője, látható jele a magyar szerzetesrendek Péter utódával való egységének, és annak a köteléknek a megerősítése, amelyet 75 éve a hatalom erőszakkal próbált elszakítani, mondván, a szerzetesrendek nemzetközi kapcsolatai veszélyt jelentenek az államra. "Különös kegyelem, hogy ez a közös megemlékezés éppen Jézus Szentséges Szívének főünnepére esik. Ezen a napon a szétszóratásban élő szerzetesek évtizedekig imádkoztak a rendek működésének helyreállításáért" – tekintett vissza a piarista tartományfőnök.
„1950-ben egy sötét korszak kezdődött, de a sötétség nem tudta kioltani a fényt. A hatalom elvehette a rendházat, a habitust, a külső kereteket, de a szívekben élő elköteleződést, a fogadalmakban megpecsételt szeretetet nem. Ez a belső hűség volt az, ami a legnehezebb időkben is éltette a gyárakban, a bányákban, a kórházi kórtermekben vagy a mezőgazdasági munkák során is a szerzeteseket, akik gyümölcsöző missziót végeztek a társadalom peremén élve. Az üldözés, amelynek célja a megsemmisítés volt, akaratlanul is megmutatta a szerzetesi hivatás elpusztíthatatlan magvát” – mondta Zsódi Viktor SchP.
Hangsúlyozta: "ma nemcsak emlékezünk, hanem mindenekelőtt hálát adunk az elődeinkért: Hűségük és áldozatuk nélkül mi ma nem lehetnénk itt. Hálát adunk a jelenért: a szabadságért, az újraindulhatott közösségekért, az új hivatásokért. Ezzel a hálás és reménykedő szívvel bízzuk most a magyar szerzetesség múltját, jelenét és jövőjét Jézus Szentséges Szívére” – fogalmazott a piarista tartományfőnök.
Jézus Szentséges Szíve ünnepén a homília a szerzetesi hivatás, identitás lényegéről tanított, hogy az ünnep egy „szívtől szívig” élmény legyen.
Michael Wallace Banach érsek történeti visszatekintését egyrészt Mindszenty József bíboros visszaemlékezései, valamint a Time Magazine 1950. szeptemberi száma alapozta meg. A Time Magazine idézett a magyar püspökök egyik pásztorleveléből, melyet a rendek működésének felfüggesztését követően olvastak fel: „Mélyen megrendültünk, és nem maradt más hátra számunkra, mint a tiltakozás.”
Valóban nem maradt más hátra, mint a tiltakozás? – a nuncius a szerzetesek válaszával cáfolt rá a kijelentésre. A szerzetesnők valami mást, valami erősebbet találtak: Jézus Szentséges Szívének főünnepén imádkoztak az elnyomott szerzetesrendek szabadságának visszanyeréséért, és ahogy Gilberta nővér, a Szegények Ferences Nővérei kongregáció tagja fogalmazott: "Ruhát cseréltünk, de belül nem változtunk.”
Három kérdés feltételére biztatott Michael Wallace Banach: „Valóban hisszük, hogy az életünk, hivatásunk Isten irántunk való szeretetének műve?” Mindenkit meglátogat időről időre a kísértő – figyelmeztetett az érsek. – Megszólal bensőnkben az ellenséges hang, amely kétségbe vonja az Úr irántunk való szeretetének igazságát, jóságát. A gonosz hang meg akar zavarni bennünket, kétségekbe hajszol.
Ma „szívtől szívig" vagyunk együtt Jézussal, ami ahhoz segít hozzá, hogy megújítsuk hitünket abban, hogy életünk az Úr irántunk való szeretetének nagy műve. A Szent Szív a szeretetre tanít – ebből következik a második kérdés: „Valóban biztosak vagyunk abban, hogy Isten szeretetének művei jobbak, mint bármi más, amit a világ adhat nekünk? Ma válaszolnunk kell erre a kérdésre – hangsúlyozta a nuncius. – Mert csak az Úr iránti szenvedélyes szeretet tesz képessé arra, hogy testvéreinkkel meghitt barátságokban éljünk, olyan igazi, mély kapcsolatokat építsünk, amelyek emberségünket széppé és virágzóvá teszik.
A harmadik kérdés a szerzetesi identitás megerősítését célozta: „Biztosak vagyunk-e abban, hogy szolgálatunk titka az Úr szeretetének nagy műveiben rejlik?” Michael Wallace Banach érsek arra figyelmeztetett, hogy a szerzetes szolgálatának titka nem a programokban, projektekben, struktúrákban, kreatív képességekben keresendő – ez pusztán a felszín, ami valójában steril és jövő nélküli, mert nincs benne szeretet, nincs benne a hit Isten szeretetének erejében. A szerzetesnek szolgálatát a hiteles szeretetre kell alapoznia, amely „az Úr szíve szerinti pásztorokká” teszi őket. "A Jó Pásztor identitását kell élniük, aki „feltételek nélkül adja az életét anélkül, hogy bármit is megtartana magának, és elmegy, hogy megkeresse az elveszetteket, és minden juhot a vállára vesz, és nincs más vágy a szívében, mint hogy megmentse és Jézushoz vigye őket”.
A nuncius zárásként a lelki élet gyakorlati forrásaira mutatott rá, hogyan lehetünk „szívtől szívig” az Úrral, hogyan növekedhetünk az ő Szívével való szeretetközösségben.
„Ha mindennap hűségesek vagyunk önmagunkhoz, a hallgatott és átelmélkedett Igéhez, az ünnepelt és imádott Eucharisztiához, a Szűzanyához mint útitársunkhoz, akkor valóban ünnepelni fogjuk az Úr irántunk való szeretetének nagy tetteit, és egyre inkább hinni fogunk benne” – buzdított Michael Wallace Banach érsek.
„Ruhát cseréltünk, de belül nem változtunk” – az üldöztetést megélt nővér szavai ma is felmutatják, hogy a külső kényszer nem tudja elnyomni a belső hitet. A szerzetesek 75 évvel ezelőtti példája – amikor imával válaszoltak a megsemmisítésre – ma is tanít: a szeretet nem gyengeség, hanem erő; és ez az erő a megújulás záloga.
Zsódi Viktor SchP, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának (FSZK) elnöke kérdésünkre elmondta: az FSZK minél több területen igyekszik építeni az együttműködést a rendek között. A piarista tartományfőnök kiemelte a hivatásgondozás és a növendéknevelés területét, ahol egyre intenzívebb munkakapcsolatuk.
Az elöljáró fontosnak tartja, hogy azokban a szolgálatokban, ahol a szerzetesi közösségek jelen vannak, akár a szociális téren, akár az oktatás területen, ott keresik a közös kihívások közepette a közös válaszokat. „Azt látjuk, hogy sok esetben a szolgálatunk olyan nehézségeket mutat meg a mai társadalomban, amelyekre ha közösen keresünk válaszokat, akkor sokkal hitelesebbek tudunk lenni."
A szerzetesek és az elöljárók együttműködését olyan programokkal próbáljuk segíteni, ahol meg tudjuk egymást hallgatni, és ahol van arra mód, hogy közösen szemléjük azt a valóságot, amibe az Isten küld bennünket. Ez gyakorta baráti beszélgetésekben valósul meg, máskor közösen szervezett konferenciákon, ahol tudunk együtt dolgozni. A mai kihívásokra, mai válaszokat akar adni a szerzetesség” – fogalmazott.
Németh Emma SSS, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának (MRK) elnöke kiemelte: "ma minden összefogásnak nagyon fontos üzenete is van. Nem véletlenül beszélt Ferenc pápa és Leó pápa is a hídépítésről. Amikor a társadalomban egyre inkább az árokásás, az az egymásnak feszülés és a különböző buborékok mesterséges kialakítása folyik, fontos ez a példa, amiről a Szentírás így fogalmaz: „Nézzétek, hogy szeretik egymást.”
A szerzetesi együttműködés egyik legfontosabb területeként Németh Emma az emberi méltóság kérdését nevezte meg. „Nem csupán a kiskorúak bántalmazására kell itt gondolni, hanem egy olyan korban, amikor az ember leértékelődik, akkor az antropológiai és teológiai vinatkozásokat össze kell kapcsolni” – utalt arra a programra, amely a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI) égisze alatt, szerzetesek és világiak közreműködésével született meg.
Fontos terület továbbá, hogyan válaszoljanak a rendek az idősödés kihívására és a hivatások hiányára. „A kis és kihaló rendekre jobban oda kell figyelni – emelte ki a szociális testvérek magyarországi elöljárója – Részt vett a mai szentmisén például egy olyan rend, melynek Magyarországon mindössze két tagja van. Az egyik nővér kerekesszékben tolta a másikat. A tolószékes nővér egyike azoknak, akik elszenvedték a rendek szétoszlatását, és aki az illegalitás kényszerében is őrizte hivatását, és sokat tett az Egyház szolgálatában” – mutatott rá a valóságra.
Az MSZKI feladatának tekinti, hogy felmutassa a hivatás értékét. Erre például filmek is készültek, az egyiket éppen idén mutatták be. „Az Úristen ma is hív a szolgálatára, és ma is vannak, akik meghallják, hiszen az Úristen nem szűnik meg szeretni és hívni” – hangsúlyozta Németh Emma SSS.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Forrás: magyarkurir.hu
