Három új kültag, nagyszerű szolgálati bemutatkozások, és áldáskérés apostoli küldetésünkre – ünnep a szociális testvéreknél.
2019. szeptember 21. A szociális testvérek anyaházi kápolnája már reggel megtelik, ezúttal nem csak testvérekkel, hanem az elkötelezetten hozzánk tartozó civilekkel, kültagjainkkkal is – ezt a szerzetesközösséghez való civil kapcsolódási módot máshol harmadrendnek hívják – valamint a kültagok családtagjaival.
Nyitott nap, amikor minden szeptember 24-én – a közeli szombaton – a szociális testvérek egy régebbi Mária-titulust, Fogolykiváltó Boldogasszonyt, latinosan Maria Mercedest ünneplik.
Kápolnánkban ott függ az a Mercedes-kép, ami előtt alakult a Társaság 1923. májusában. Fogolykiváltó Boldogasszony a küldetésünk Pátrónája: a szociális testvéri karizma kifejezhető a „szabadítás” mai formáinak szolgálataival, a hitetlenség, a tudatlanság, a betegségek, a konfliktusok, a krízisek hálójából való szabadításnak.
Ezért ez az őszi Mária-ünnep a közösség kezdetei óta egyrészt az ún. „munkaév” kezdete, másrészt kültagjaink, akik a Karizmához való hűség ígéretével kapcsolódnak hozzánk, ilyenkor teszik le ígéretüket, így ez a kültagünnep is.
Szerzetesközösség vagyunk, ezért a napunkat a zsolozsma ünnepélyes éneklése keretezte: reggel a Laudes, este a Vesperás. A Laudes után az elöljáró Katalin testvér mondott rövid buzdítást: miután liturgikusan Szent Máté apostol ünnepe volt, kiemelte az Efezusi levélből Pál apostol gondolatát, miként lehet egyrészt szabadulni a világ rabságától, másrészt „Krisztus foglyává” lenni, ami mindannyiunk célja és vágya.
Ezek után felmerült a kérdés: mit jelent családtagként az, hogy a hozzánk tartozó az a szociális testvérek kültagja?
Három tanúságtételt hallottunk:
Gyula felesége, Gréti 1991-ben tett először ígértet – Gyula arról beszélt, őneki magának mennyi gazdagodást jelentett az, hogy Gréti hazahozta a hallottakat, és ő is megismerkedhetett egy olyan világgal, ami nagy kincs lett az életében. Őutána Szabolcs következett, akinek mindössze egy éve kültag a felesége, ő erről a tapasztalatról számolt be, majd egy „leánygyermek” következett, vagyis maga dr. Pataki Ágnes, a Társaság jelenlegi általános elöljárója, akinek az édesanyja, Panni kültag már sok éve. Ágnes testvér ennek tapasztalatairól mesélt.
Ezek után három új kültag egyéni bemutatkozása következett, amit keretbe foglalt a kültagok hűségről szóló gondolatainak felolvasása. Ötödik gyermekét váró fiatal anyuka, aki mellékesen kültag-meny: szociális munkás, aki sok nehéz terepen kipróbálta már magát, amúgy szociális testvéri módon, mégis keresi a Szentlélekben való „még többet”: és az ő édesanyja, aki négy gyermeke felnevelésében találta meg hivatását, és most itt, köztünk szeretne valami szép újnak is utat engedni az életében.
Vallomásaik mélyek, őszinték, személyesek voltak, igazi testvérként érkeznek közénk. Egy-egy bemutatkozás után Katalin testvér, mint elöljáró átadta a kérvényére való engedélyt, és szóban is köszöntötte az új kültagot. Mindezek után egy jóízű szünet következett. Amikor visszatértünk a Kápolnába, az összes kültag már ott állt a szentélyben, szemben a testvérközösséggel. És következett először a „Kültaginduló”, gitárral – mert olyan is van újabb időkben! – majd az Élő Kültagfelismerő, ami a megismerést hivatott elmélyíteni a fogadalmas testvérek számára.
Mindenkiről elhangzott egy hosszú mondat, „Ki az a kültag" -kezdettel, amelyben röviden a szolgálata, életének jellemzői voltak felvillantva. Elég jól ismerjük a kültagokat, és most még jobban megismertük!
A szentmisében, melyet dr. Puskás Attila atya, a PPKE dogmatika tanszékvezetője mutatott be, megáldattak az új kültagmedálok – amik a Szentlelket ábrázolják, csak másként, mint a testvérjelvének – és a homília után az újak ünnepélyesen letették, a régiek megújították ígéretüket. Nagyon örültünk nekik!
Az ebédszünet után pedig a szociális testvéri déli ima után régebbi kültagtestvéreink mutatták be röviden munkájukat/szolgálatukat, melyet a Társaság szellemében végeznek:
Hogyan is lehet Slachta Margit mentalitása szerint igazgatni a Zeneakadémiakönyv-kotta-és hangtárát?
Háziorvosként komplex módon szolgálni a gyógyulást, falusi terepen?
Nagyon szegény vidéken, hatalmas Karitászt vezetni, óvodát alapítani, közmunkásokkal és romákkal foglalkozni?
Gyengén és aliglátó gyerekeket rajzolni és festeni tanítani?
Alapítványt létrehozni, melyben sérült és ép gyerekek és családjaik egyként otthonra lelnek?
Újra bebizonyosodott: a Szentlélek épít a természetes emberi alapokra, és aztán felröpteti őket…
/egy résztvevő megjegyzése Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén/
Forrás és fotó: Szociális Testvérek Társasága
