Családjában ő a harmadik szerzetes-pap. A SOTE Mentálhigiéné Intézetében képezte tovább magát. Szeret evezni, szabadidejében kenuzik vagy kajakba ül.
„Vallásos családba születtem Budapesten. Szüleim mélyen hívő, közösségben élő emberek és minket is így neveltek. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába jártam, ott érettségiztem. Egy nővérem és két húgom már családos. A zugligeti Szent Család templom közösségében szívtam magamba 26 éven keresztül a gazdag, élő és színes keresztény közösségi életet. Ott jártam misére és hittanra, több évig cserkészkedtem és 20 évig énekeltem a templomi scholában. A premontrei renddel Zsámbékon ismerkedtem meg, ahol a zugligeti scholával kétszer is táboroztunk. Az ünnepélyes liturgia és a lelkipásztorkodás ragadott meg, vonzott az erősödő személyes kapcsolatok mellett.
Így utólag visszagondolva nehezen lettem pap. Nagyon lassan állt bennem össze a kép, a sok indítás, ajándék, amit az Isten türelmesen adott nekem. Aztán kb. 24 éves koromban végre összeállt a puzzle, majd lassan meg tudtam hozni a személyes döntésemet” - emlékszik elköteleződésére József atya.
Plébánosának, Kozma Imre atyának nagyon sokat köszönhet. Ő tanította és a hit gyakorlati megéléséhez is ő vezetette.
„Szüleim lelkiatyja, Lénárd Ödön ifjú koromban hiteles életével, átélt szavaival, a kismarosi lelkinapokon életre szóló muníciót adott. Bencés unokatestvérem és bérmaapám, Binzberger Ákos atya főleg az elköteleződésemben segített. Mindig türelmesem meghallgatott, jó támpontokat adott, segített a személyes utam megtalálásában és idősebb testvérként mellettem volt. A rendi hivatásomban pedig Balogh Piusz atya vonzó példája vezetett mély és szeretetteljes figyelmével.”
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára járt 2004 és 2009 között. Ez idő alatt a piarista kispapokkal lakott hétközben a Sapientia tetőterében, hétvégén pedig Gödöllőn élt a rendi közösségben.
„Fantasztikusan gazdag és színes éveket éltünk, bár nehézségek és próbák is adódtak. Sokat tanultunk, de esténként a sok közösségi élmény, a foci, a kulturális események és beszélgetések erőt adtak.
A most elhunyt Jelenits István atya - aki a biblikus tantárgyakat tanította - óriási hatást tett rám nagy tudásával, szerénységével és mély emberségével. Varga Kapisztrán atya pedig, aki a konzulensem és latin tanárom volt, sokat segített szerzetes-papi növekedésemben hiteles és derűs példájával.”
Egész családja mellette áll, támogatta és most is támogatja az úton. Édesapja elsőként fejezte ki örömét és büszkeségét.
„Anyukámban először inkább az aggódást éreztem, hogy jól átgondolt és átimádkozott legyen a döntésem. Az évek igazolták, hogy mind a kettő szükséges és fontos volt.”
2008-ban tett örökfogadalmat és 2009. október 3-án, Gödöllőn szentelte pappá Seregély István emeritus egri érsek atya a Szentháromság templomban. Családjában ő a harmadik szerzetes-pap a jezsuita nagybácsi – Kelényi Tibor, a bencés unokatestvér – Binzberger Ákos mellett, akik jó példaként álltak előtte.
„Szentelésem után gödöllői gimnáziumunkban hittant és liturgikát tanítottam. A kollégiumban terelgettem a fiatalokat és segítettem Piusz atyának az iskolai lelki élet - osztálymisék, lelkinapok, gyóntatás - szervezésében a diákok és a tanárok felé is. Abban az időben Ullmann Péter elöljárónktól és templomunk plébánosától sokat tanultam a lelkipásztori munkák és kapcsolatok terén.
Érsekvadkerten, a Kolping házban többször táboroztunk, lelkigyakorlatoztunk a gödöllői fiatalokkal, ahol fantasztikus élményeket éltünk át. A derűsek és nyitottak voltak, éjjelbe nyúlóan beszélgettünk és játszottunk ping-pongot, csocsót és társasjátékokat. Ők azóta felnőttek, de ma is csillogó szemmel emlegetik ezeket az alkalmakat rendtársaimmal együtt.”
2012 óta Zsámbékon él, ott segíti Holnapy Márton atya munkáját, mellette Mányon plébános.
„Mány hagyományos sváb falu, ahová sok fővárosi hívő, fiatal család költözött ki. Hála Istennek sok gyerek él a faluban. A templom és a plébánia is megújult, ami helyet ad az összejöveteleknek: A leglendületesebb női kör, a dicsőítő csoport és a heti háromszor jelenlévő szentségimádkozók, de van jó zenei csapat, Biblia-kör és férfikör is. A Regnum Marianum közösség erősen jelen van a környéken. Igyekszem minden évben buszos zarándoklatot szervezni, Adventben és Nagyböjtben lelkinapokat tartani, és próbálok odafigyelni az idős, beteg testvérekre és látogatni a családokat.”
József atyának két hajója van, egy háromszemélyes kenu és egy kajak. Ezekkel szokott a Dunán evezni.
„A kenu szemlélődősebb sport. A vízen lassabban haladunk, van idő körülnézni, lehet csorogni is, a figyelem, a nyitottság, a befogadóképesség érzékenyebb. A kajakban erőből evezünk.
Ezekben a túrákban jó lehet kapcsolódni egymáshoz, önmagunkhoz és a jó Istenhez is. Az ember test és lélek egysége, ha a testemmel erősebb tudok lenni, akkor a lelkem is jobb tud lenni, ha a lelkemben tudok megerősödni, csendet tartani, akkor az visszahat a testemre. Mind a kettőnek hatása van egymásra. Fontos a rendszeresség, mert az tölt fel igazán.
A Jóisten a gyönyörű világán keresztül tud megerősíteni. A szívemben hallom a mélységét a víz csobogásán, a madárdalon, a fák susogásán keresztül. A természet szépsége arra ösztönöz, hogy hálát adjak.”
Kérdésemre, hogy mit üzen a fiataloknak, az elköteleződésről, akár szerzetbe, akár családba, a szerzetes ezt válaszolta:
„Azt tapasztalom, hogy ha valamibe beleadom magam, legyőzöm a félelmemet, akkor lesz az igazán nagy ajándék számomra, akkor hoz csodás gyümölcsöt. Minél többet beleteszek, annál többet kapok. Éppen ezért bátorítom a fiatalokat, hogy ne féljenek dönteni és bízzanak az Istenben, hogy a legjobbat akarja nekik.”
Forrás: Keresztény Élet