A 2025-ös szentévben a szerzetes iskolafenntartók kezdeményezésére országos zarándoklatot szerveznek az egyházi iskolák diákjai számára mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyre.
„Biztosak vagyunk benne, hogy ide zarándokló fiataljainknak a teremtett világ szépségére rácsodálkozva, a hit útjának lelkileg is nekivágva, közösségükkel együtt járva olyan lelki élményben lesz részük, amely áldásaival egész keresztény életükre kihat majd.
Talán az is gazdagíthatja a zarándoklat belsőleg átélt lelki hatását, ha előre készülünk rá. Ehhez kíván vezérfonalat adni ez a kis zarándok-kalauz: előkészületre, lelki ráhangolódásra buzdítva a majdani fiatal zarándokokat” – olvasható Zsódi Viktor piarista tartományfőnök köszöntőjében.
A 21 fejezetből álló kis füzet elsősorban azt a folyamatot igyekszik segíteni, amelynek során a fiatal felkészül a zarándokútjára, talán három héten át, talán csak pár nappal az út előtt. Azt a folyamatot, amelynek során egy kissé mélyebben is megértjük, mi is hát a zarándoklat, miben más, mint egy kirándulás, vagy turistaút vagy lelkigyakorlat. Azt a folyamatot, amely feltárja előttünk, mennyire mélyértelmű a zarándoklat mint jelkép és mint valóság. Mert a zarándokút ősi jelkép is. Magának az emberi életnek a jelképe, hiszen ezerszer is megírták költőink Arany Jánostól József Attiláig vagy Pilinszkyig, hogy a ember születésétől haláláig egy egészen különös és semmi máshoz nem hasonlítható, egyszeri és egyedi utazáson vesz részt. S utazáson vesz részt lelki értelemben is, mert így vagy úgy, de közelebb jut a transzcendenshez, a Végtelenhez, a Lélekhez és mindahhoz, ami arasznyi földi létünk után vár bennünket.
Ennek a megértési folyamatnak és felkészülésnek az apró, naponta akár csak néhány perces fázisait segíti a 21 fejezet, amelyeket persze egybe vonva, akár egy csendes estén vagy egyetlen hittanórán, cserkészgyűlésen, osztályfőnöki foglalkozáson is át lehet tekinteni, ha úgy alkalmasabb. Mit is jelentenek az alapfogalmak: kegyhely, zarándoklat? Mitől nehéz és mitől könnyű az ilyesmi? Miért jó, ha magamban mélyülök el az út során, miért megerősítő, ha társakkal megyek? Miért jó, ha kilépünk egy időre a mindennapok körforgásából? Miért jó, ha szent örömben rovom az utat, s miért, ha bűneimre gondolva Isten bocsánatát s bűnbánat meg a megtérési vágy felébredését kérem az Úrtól.
A 21 felkészülési fejezeten túl imádságok, képek és térképek, főpapok iránymutatásai és a haza meg külföldi kegyhelyek rövid bemutatása is helyet kap a kis füzetben. Jól használható, ha egyedül vagy közösségben, önállóan vagy tanári irányítással átolvassák a gyerekek, vagy akár csak bele-bele néznek. De az is jó, ha a felvetett kérdéseken csakugyan elgondolkodnak, legmélyebben pedig akkor végzik el e felkínál és személyes készség szerint kurzussá tehető folyamatot, ha meg is válaszolják, akár írásban is, a feltett kérdéseket.
Minden fejezetben idézetet is kínál a kiadvány a természettudomány legnagyobbjaitól: olyan idézeteket, amelyek megmutatják, ők hogyan tekintettek Istenre, számukra mit jelentett a hit. Miért épp természettudósoktól? Azért, mert a zarándoklat során kinn, a természetben, erdőn-mezőn haladunk, a nap sugarait, az eső cseppjeit, a szelet, az áldott meleget élvezve, akár este a csillagokra is felpillantva. Mit üzen nekünk a természet? Mit mond el Istenről, s a mindünkre váró örök emberi útról? Erről faggatjuk nagy tudósainkat.
De míg faggatózunk, mezei virágokat szagolunk, száraz avaron vagy éppen patakhordta kavicson lépdel a lábunk, a fő szerep talán nem is a gondolatoké, hanem a lélek elcsendesedésé. Mert ebben a csendben tud létrejönni az a találkozás, amiről Ady Endre is ír:
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”
Valaczka András/PRMT Pasztorális-Pedagógiai Titkárság
Forrás és fotó: piarista.hu