Interjú

„Úgy éreztük, most egy templom van a Duna közepén!” – szerzetesek visszaemlékezése az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusra

A magyarországi szerzetesek közül több mint húszan idézik fel gyerekkori emlékeiket – akad köztük, aki 5 éves korára emlékszik vissza, egyik nővér pedig már érettségire készült 1938 májusában. Többen a fővárostól távol éltek akkor és csak rádión keresztül hallgatták a kongresszus eseményeit, sokan pedig személyesen részt tudtak venni a budapesti ünnepen. Ugyanannak a történelmi eseménynek rengeteg színét, árnyalatát hozzák elénk.

Sorozatunk első részében Nemeshegyi Péter jezsuita atya mesél nekünk, aki 80 év távlatából is precíz pontossággal emlékszik az őt akkor megragadó eseményekre.

Pedro Aguado piarista rendfőnök 11-étől 30-áig kánoni vizitációt tartott a piarista rend magyar és romániai tartományában. A magyar tartományban kétévente megrendezett piarista pedagógiai napok alatt, október 25-én válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire.

Az oltár és az emberek szolgálatában 

Második beszélgetőtársam Lukács Gábor Imre premontrei szerzetespap volt, aki a Gödöllői Premontrei Apátság tagja.

A nevelés, mint eucharisztikus tett 

Első beszélgetőtársam Ulrik M. Monika SSND nővér volt, a Boldogasszony Iskolanővérek szerzetesrend tagja.

Szeptember 1-jével a pannonhalmi főapát Baán Izsákot nevezte ki a bakonybéli Szent Mauríciusz-monostor perjelének. Halmos Ábel tizenkét éven át vezette a közösséget, amelynek létszáma háromról nyolc főre nőtt, a monostor és a templom a liturgia és a közös élet méltó terévé vált. A bencés testvérekkel Varró Szilvia a közösségről beszélgetett.

Versegi Beáta-Mária, a Nyolc Boldogság Közösség szerzetese, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus oktatási referense tartott katekézist a zarándokoknak az Eucharisztiáról államalapításunk ünnepén, augusztus 20-án Budapesten, a Szent István-bazilika előtt bemutatott ünnepi szentmise előtt. A tanítást az alábbiakban olvashatják.

Végéhez közeledik a Boldogasszony Iskolanővérek jubileumi tanéve. Az alábbi rövidfilm is ez év folyamán született. 

Életem első fele a létező szocializmus idejére esett, amikor a vallás elsorvasztása, a templom falai közé történő visszaszorítása volt a cél. Fel sem merült, hogy keresztény hitemnek, ill. a hitnek általában közvetlen hatása lehet a közéletre.

Hétéves koromban voltam elsőáldozó és tizenegy évesen bérmálkoztam. Nagyon hamar részesültem a szentségek jótéteményeiben. Gyermekként egészen természetes volt, hogy templomba járjak, vagy hogy bemagoljam a latin nyelvű szövegeket a ministráláshoz. Kamaszként erős krízisbe került a hitem, ateista lettem. Hátat fordítottam Isten házának, egyre nőtt bennem a sötétség, meggyőződésemmé vált, hogy az életnek nincs értelme és hogy minden hiábavaló. Elméleti fizikusnak készültem, közel álltak hozzám a természettudományok, úgy gondoltam, hogy csak az anyag, a matéria van. Messze kerültem Istentől.

A pálosok által 1204-ben alapított Heves megyei Pálosvörösmart község egyik legszebb részén, a 2015-ben átadott és felszentelt Mária Parkban mutatott be hálaadó szentmisét július 21-én Bátor Botond pálos szerzetes, hargitafürdői plébános pappá szentelésének huszonötödik évfordulója alkalmából. Vele beszélgetett Bodnár Dániel.