A 2025/2026-os tanév piarista mottója: „Meggyökerezve benne”. Ez nem egy újabb teljesítendő feladat, nem egy újabb elvárás a listán, hanem sokkal inkább egy meghívás, mégpedig egy másfajta létezésre, másfajta stabilitásra. A mottó egy olyan lehetőséget villant fel, amely nem a mi teljesítményünktől, nem is a külső körülményektől függ; egy olyan alapra mutat rá, amely szilárd, valódi „identitást és belső erőt” ad, hogy a legerősebb viharokat is kibírjuk. Zsódi Viktor piarista tartományfőnök levele a fiatalokhoz Kalazanci Szent József ünnepén.
Kedves Diákok!
Kalazancius ünnepén egy egyszerű kérdést szeretnék feltenni nektek, ami mindannyiunk életének a része. Képzeld el a telefonodat. Mi az a két dolog, amire folyamatosan szüksége van, hogy működjön? Töltés és wifi. Ha lemerül, használhatatlan. Ha nincs net, a legtöbb funkciója értelmetlen. Folyamatosan keressük a konnektort, a jelszót, a kapcsolatot. Ennek párhuzamaként most kérdezzük meg magunktól: mi a helyzet velünk? Te hova csatlakozol, hogy feltöltődj? Mi a te személyes wifid? Mi az az alap, amihez kapcsolódva azt érzed, hogy „oké, most stabil vagyok, most önmagam lehetek”?
Ahogy a telefon is csak akkor működik jól, ha van töltése és kapcsolata, úgy a mi életünk is csak akkor stabil, ha van alap, ami megtart – főleg nehézségek idején.
Be kell vallanunk, hogy az életünk tele van viharokkal, nem feltétlenül fizikaiak, hanem olyanok, amelyeket nap mint nap átélünk. Ilyen például a megfelelési kényszer vihara: elég jónak lenni a suliban, a barátok között, a sportban, az online térben. Aztán sokszor megjelenik a jövőtől való szorongás vihara: mi leszek, ha nagy leszek? Felvesznek-e egyetemre? Sikerülni fog-e az érettségi? Végül pedig ott van önmagunk keresése is: ki vagyok én valójában a filterek, a szerepek és az elvárások mögött? Ezekben a viharokban pedig ösztönösen kapaszkodókat, gyökereket keresünk. Megpróbálunk meggyökerezni a népszerűségben, a lájkok számában, a jó jegyekben, egy menő ruhában vagy egy adott csoporthoz tartozásban. Ezek a gyökerek azonban felszínesek. Amint megváltozik a széljárás – egy rossz jegy, egy vita a barátokkal, egy bántó komment –, máris érezzük, hogy inog alattunk a talaj.
Ebben a helyzetben hangzik el az új, 2025/2026-os tanév piarista mottója: „Meggyökerezve benne”. Ez nem egy újabb teljesítendő feladat, nem egy újabb elvárás a listán, hanem sokkal inkább egy meghívás, mégpedig egy másfajta létezésre, másfajta stabilitásra. A mottó egy olyan lehetőséget villant fel, amely nem a mi teljesítményünktől, nem is a külső körülményektől függ; egy olyan alapra mutat rá, amely szilárd, valódi „identitást és belső erőt” ad, hogy a legerősebb viharokat is kibírjuk. De ki ez az Alap, ki ez a „Benne”? Milyen talaj az, amelybe ilyen mélyen és biztosan gyökerezhetünk? És főleg: miért lenne ez más, mint bármi más, amibe eddig kapaszkodtunk?
Amikor a mottó azt mondja, „Benne”, akkor a kolosszeiekhez írt levél alapján egyértelműen Jézus Krisztusra gondolunk (vö. Kol 2,7). Pál apostol ebben a levelében egy lenyűgözően gazdag képet ad Jézusról. Amikor a kolosszei közösségben megjelent egy tévtanítás, amely le akarta fokozni Krisztust, Pál nem egy egyszerű válasszal, hanem egy őskeresztény himnusszal válaszolt, amely valószínűleg már akkor is közismert volt a legtöbb keresztény gyülekezetben. Ez a himnusz a kulcs ahhoz, hogy megértsük, milyen talajba hív minket a mottó.
Először is, a himnusz azt mondja, Krisztus „a láthatatlan Isten képmása”. Ez nem azt jelenti, hogy ő egy fénykép Istenről. A görög szó sokkal többet jelent: Krisztus Isten valóságának a tökéletes, hatékony megnyilvánulása. Ha tudni akarod, milyen az a mindenséget helyentartó Isten, nézz Jézusra. Ő Istennek a HD felbontású, 4K-s, élő közvetítése a világunkba.
Másodszor, ő „minden teremtmény elsőszülötte”. Ez nem azt jelenti, hogy ő az első a teremtmények sorában:ez egy méltóságot, rangot jelölő cím. Ő a trónörökös, a mindenség jogos Ura, aki nem része a teremtésnek, hanem felette áll.
Itt jön a legdöbbenetesebb rész: „Benne teremtetett minden a mennyben és a földön… minden általa és érte teremtetett” (Kol 1,16). Ez a mondat felrobbantja a hitről és a világról alkotott szűkös elképzeléseinket. A modern ember hajlamos a hitet a magánszférába utalni: a templomban hiszel, de a fizikaórán, a laborban a tudomány törvényei uralkodnak. Pál ezzel szemben azt állítja, hogy a hit tárgya, Krisztus és a tudomány tárgya, a világ között nem ellentét, hanem ok-okozati viszony van. Krisztus nem egy szereplő a világban; ő a világ „operációs rendszere”, a „forráskódja”. A fizika törvényei, a galaxisok spiráljai, a sejtekben lévő DNS-kód, a szíved dobbanása – mind az ő logikája, az ő teremtő Igéje szerint működik. Ő az, aki „mindenekelőtt van, és minden benne áll fenn” (Kol 1,17). Ő az a gravitációs erő, ami megakadályozza, hogy a valóság szétessen.
Ha ilyen Jézus Krisztus, akkor belé gyökerezni nem szentimentális vallásos érzést jelent. Azt jelenti, hogy a valóság legmélyebb, legszilárdabb alapjához csatlakozunk. Nem egy alternatív valóságba menekülünk, hanem rátalálunk arra az alapra, amelyen az egész létezés nyugszik.
A gyökér azonban nem csak a viharban fontos. A gyökér az, ami táplál, ami életet ad, ami összeköt a forrással és egy nagyobb rendszer részévé tesz. Gyökér nélkül nincs élet.
Ha a gyökereink a megfelelő talajban vannak, akkor az nem egy passzív, statikus állapotot jelent. Ahol szilárd gyökér van, ott növekedés és gyümölcstermés is van. Pál apostol pontosan leírja, hogy néz ki egy ilyen növekvő élet.
Mindenekelőtt a növekedés alapja a hála. „Bővelkedjetek a hálaadásban!” (Kol 2,7). Amikor rájössz, hogy a stabilitásod, az értéked, a biztonságod nem a te érdemed, hanem a mindenség Urának ajándéka, akkor felszabadulsz a görcsös bizonyítási kényszer alól. A hálás embernek nem kell folyamatosan harcolnia az elismerésért, mert tudja, hogy a legfontosabbat már megkapta.
Másodszor, a növekedés konkrét tettekben nyilvánul meg. „Öltsétek magatokra az új embert” (Kol 3,10). Ez az „új ember” nem egy misztikus, hanem nagyon is gyakorlatias állapot. Érdemes megfigyelni, hogy a Pál által felsorolt erények mind kapcsolati erények: „irgalmas szív, jóság, alázatosság, szelídség, türelem” (Kol 3,12). Miért? Krisztusban gyökerező élet nem egy magányos fa élete. A mottó nem azt mondja, hogy légy egy magányos, erős tölgy a mező közepén. A kép sokkal inkább erdőt idéz fel, ahol a fák gyökerei a föld alatt összefonódnak, és a legnagyobb viharban is tartják egymást. Pál válasza közösségi természetű: Krisztus a Test feje, mi pedig egymás tagjai vagyunk.
Mit jelent ez a te életedben? Irgalmasnak lenni azzal a padtárssal, aki az idegeidre megy. Türelmesnek lenni a szüleiddel, amikor nem értenek meg. Megbocsátani annak, aki pletykált rólad vagy megbántott. Alázatosnak lenni, amikor te vagy a legjobb valamiben, és nem lenézni a többieket. És mindenekelőtt a szeretet, ami „a tökéletesség köteléke” (Kol 3,14), ami mindezt összefogja. A növekedésed legbiztosabb jele az, ahogyan a körülötted lévő emberekkel bánsz.
Szent Pál apostol egy lélegzetelállító ígérettel zárja a gondolatmenetét: „a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben” (Kol 3,3). Belegondolhatunk, mennyire mást jelent ez a mai világ „kirakat-életében; ott, ahol mindent meg kell mutatni, posztolni kell, ahol az életed egy folyamatosan szerkesztett és a nyilvánosság elé tárt előadás. Ebben a kultúrában Pál üzenete forradalmi és azt üzeni: a legvalódibb éned, a legmélyebb identitásod, az, aki te igazán vagy, nincs kitéve a világ ítéletének, nincs a kirakatban, hanem biztonságosan el van rejtve. Nem kell folyamatosan bizonyítanod, teljesítened, hogy értékes legyél. Az értéked már most is garantált, el van rejtve a mindenség Uránál.
Ez a felismerés adja a legnagyobb szabadságot. Szabadságot a kudarctól, mert a legfontosabbat már nem veszítheted el. Szabadságot a kritikától, mert a valódi értékedet nem mások véleménye határozza meg. Szabadságot a szorongástól, mert a jövőd a lehető legjobb kezekben van. Paradox módon éppen az életed rejtettsége által leszel képes arra, hogy a világban láthatóan és bátran cselekedj. Mivel nem a saját túlélésedért kell küzdened, felszabadulhatsz arra, hogy kockázatot vállalj, hogy szeress és szolgálj.
A mottónk – „Meggyökerezve benne” – végső soron tehát egy felszólítás. A te dolgod, hogy maradj Krisztusban, és Ő majd megtart téged. Mert az életed már most is a világ Királyának a kezében van elrejtve, a legbiztonságosabb helyen a világon. Hozza meg ez a tanév számunkra annak a tapasztalatát, hogy egyre mélyebben kapcsolódjunk Krisztushoz és egyre szabadabban éljünk Benne!
Budapest, 2025. augusztus 25.
Zsódi Viktor Sch.P.
tartományfőnök
Forrás és fotó: piarista.hu
