A megszentelt életet ünnepelték Pasaréten

Budapest
Február 1-jén, a megszentelt élet napja előestéjén a két évtizede élő hagyományhoz híven összegyűltek a különböző rendekben szolgáló szerzetestestvérek és -nővérek, hogy együtt adjanak hálát hivatásukért. Az ünnepi alkalomnak idén is a pasaréti Páduai Szent Antal-templom adott helyet; a házigazda szerepében a pasaréti ferences testvérek szolgáltak.

 

Az ünnep vesperással kezdődött a plébániatemplomban, ahol az oltár előtt még ott állt a jászol, jelezvén, hogy február 2-ig él a lehetőség a teljes búcsú elnyerésére, melyben a ferences templomokban részesülhetnek a hívek a 800 éves grecciói jubileum alkalmából.

A megszentelt élet világnapját 1997-ben Szent II. János Pál pápa alapította és helyezte Urunk bemutatásának ünnepére, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára; az előesti szentmisének többedjére adott otthont a pasaréti Páduai Szent Antal-templom. Elsősorban Budapestről és környékéről érkeztek a testvérek és nővérek, de jelen voltak többen az ország távolabbi rendházaiból is.

A vesperás után a gyertyaszenteléssel folytatódott az ünnepi liturgia, majd a megszentelt életet élők mécseseket helyeztek el  az áldoztatórácsnál – ennek a gesztusnak a jelképiségét a szentmisét bemutató Berhidai Piusz OFM tartományfőnök úgy fogalmazta meg: "A gyertya az oltár lépcsőjén kifejezi önátadásunkat.”

A provinciálissal a papi hivatást is választó szerzetestestvérek koncelebráltak.

Berhidai Piusz OFM a homília kezdetén kiemelte János evangéliumából: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16) – ezt az igehelyet hitünk központi misztériumának nevezte, mely bevilágítja életünket. A mai ünnep értelme, forrása is ebben a titokban van, hogy Isten előbb szeret, és ezt a szeretetet Jézus Krisztusban megismertük. Van örök szeretet, és jó Hozzá tartozni – mondta a Ferences Rendtartomány provinciálisa.

Megosztott a jelenlévőkkel egy történetet, melyet aznap mesélt neki a ferences tartományfőnökség egy világi munkatársa, és amely megadta számára a nap kérdését: "Hány éves a lelkem?” A történetben szereplő 94 éves mallersdorfi ferences nővér minden időskori nehézsége ellenére 15 évesnek tartotta magát – mert akkor jegyezte el őt az Úr Jézus.

Hány éves a lelkünk? Vannak napok, amikor öregnek, fáradtnak érezzük magunkat, de az igazság az lehet, amit a nővér mondott: hogy amikor Isten megérint, akkor belépünk abba a kortalan világba, ami az örök élet, ami a hivatásunknak is a valódi ideje, amikor nem az évek számítanak – fűzte tovább a gondolatot Berhidai Piusz.

Azt szemléljük ma, ahogy bemutatják az Úrnak a gyermeket a templomban, az emberré lett szeretetet szemléljük. Így kerül először hivatalos, vallásos kapcsolatba az Atyával; az Úr szent tulajdonává válik. Abban a templomban, ahol később, tizenkét esztendősen kinyilvánítja: neki az Úr dolgával kell foglalkoznia, majd immár felnőttként kiűzi a kereskedőket, és kinyilatkoztatja: ez a ház az imádság háza. Ma ezt a hármas képet szemléljük, melyben felismerhetjük saját hivatásunkat is – Jézus Krisztusban mint tükörben szemléljük önmagunkat; a szerzetesi hivatás láthatóvá teszi a világban Jézus vonásait.

Ha nem is érzem épp ötévesnek magam – folytatta Piusz testvér –, akkor is jó szemlélni ezeket a szentírási jeleneteket, képeket; megerősíthet abban, hogy Istené vagyok – és ez felszabadító. Ezek a képek visszavezetnek hivatásom eredőjéhez: az ő dolgaiban vagyok otthon. Emellett gyakorolnunk kell azt is, hogy „kiűzzük a kereskedőket” a templomból, rádöbbenve arra, hogy „atyám háza az imádság háza”; Isten számára kiszakított, elkülönített helyre és időre van szükség.

A könyörgések kezdőszavai is a fény jelképiségét idézték fel: „Fény a fényből, Krisztusunk…” – hangzott a megszólítás.

Áldozás után a templom plébánosa, Magyar Gergely OFM ismét felhívta a figyelmet a búcsúnyerés február 2-ig tartó lehetőségére, majd a szentmise után a szerzetes vendégeket a szomszédos Pasaréti Közösségi Házban várta az agapé és a testvéri együttlét öröme.

Fotó: Lambert Attila

Forrás: Verestói Nárcisz/magyarkurir.hu
 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Stomfai Zsófia

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
Dobszay Benedek OFM - EM szakmai vezető
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Stomfai Zsófia – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41