Az ünnepi alkalmon mutatták be a 2023 novemberében megrendezett rend- és iskolatörténeti konferencia előadásainak anyagát tartalmazó tanulmánykötetet.
„Múltunk kötelez a méltó folytatásra” – Bárdy Péter alpolgármester, premontrei öregdiák azzal a Teleki Páltól vett idézettel kezdte rövid előadását, amellyel a rendet a diktatúra évtizedei után újraszervező Fényi Ottó útjára indította a premontrei öregdiákok hírlevelét 1991 pünkösdjén.
Gödöllő nem lenne az a nagyszerű város, amivé vált, ha a premontreiek nem telepedtek volna le itt száz évvel ezelőtt. A tavalyi konferencia előadásai többek között azt is bemutatták, hogy a premontrei közösség az elmúlt száz évben milyen hatással volt a település életére – mondta az önkormányzati képviselő.
Fényi Ottó perjel rendszerváltáskor hozott bölcs döntése volt, hogy a régi épület helyett új helyen induljon újra a rend és az iskola, ami biztosította, hogy a két pótolhatatlan érték, a premontrei gimnázium, valamint az agrártudományi egyetem megmaradhasson Gödöllőn.
Az államosítás előtti premontrei gimnázium szellemisége, színvonala, országos megbecsültsége a 20. század második felében – ha nem is feltétlenül tudatosan – mérce lett a gödöllői oktatás számára. Az egykori rendtagok, pap tanárok műveltsége, embersége, a település egyházi és civil életében betöltött szerepe lenyomatot hagyott a városban.
Így válhatott Gödöllő az elmúlt fél évszázadban országosan is kiemelkedő iskolavárossá. A premontreiek letelepedése, majd rendszerváltozás utáni visszajövetele ezért kétszeresen is öröm és ajándék volt a város számára.
Bárdy Péter identitását is mélyen meghatározza premontrei öregdiák volta. A rendhez való családi kötődése 1940-re tekint vissza, nagyapja ugyanis akkor iratkozott be a premontrei gimnáziumba. Fényi Ottó osztályában érettségizett, éppen azon a szomorú napon, amikor államosították az iskolát. Az 1948-as tabló kicsinyített mása hetvenkét éven át volt kint nagyapja szobájának falán… Bárdy Péter számára is evidencia volt, hogy iskolájának a premontrei gimnáziumot választja, ahol az édesapja egy évvel később igazgató lett.
Kiemelte, hogy az 1923 és 1948 közötti huszonöt év mindig zsinórmérték marad a jövő számára Gödöllőn. A premontrei rend, a gimnázium az állandóságot szimbolizálja; tudást, hitet, emberséget és magyarságtudatot adott immár több ezer ott végzettnek.
A Gödöllői Városi Múzeum muzeológusa, Czeglédi Noémi ismertette a Premontreiek 100 éve Gödöllőn című – Kara Annával közösen szerkesztett –, tizenhét rend- és iskolatörténeti tanulmányt tartalmazó reprezentatív kötetet, amely a tavaly november 28–29-én lezajlott tudományos konferencia válogatott anyagát foglalja magában.
A számos képpel és dokumentummal illusztrált könyv felépítése követi a szimpózium menetét: az első rész a szervezet- és intézménytörténettel foglalkozik, a második az építészettörténettel, a harmadik, legnagyobb blokk pedig „befelé fókuszál”, a rendhez kötődő kiemelkedő személyiségekről, egyéni életutakról, tanárokról, diákokról, művészekről szól.
Balogh Péter Piusz OPraem gödöllői apát felidézte a premontrei rend 900 évének, valamint a gödöllői centenárium „készületi időszakának” eseményeit, kiemelve azokat a fontos találkozásokat, nagy pillanatokat, amelyek által a múltjukra és jelenükre reflektálhattak. A századik évfordulóra készülve, 2022 óta példás módon tudott együttműködni a rend, az iskola, a város és a Gödöllői Királyi Kastély.
A premontrei apát megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon a centenáriumi kiállítás kurátorainak, a kötet szerzőinek, szerkesztőinek és a város mindazon képviselőinek, akik elősegítették, támogatták e másfél éven át tartó gazdag programsorozatot. A jubileum ünneplése ugyan most lezárult, de az ez idő alatt szerzett eredményeket, értékeket viszi tovább a rend, immár a 2025-ös szentévre is készülve – mondta Balogh Péter Piusz OPraem.
A Szakmány Csaba által vezetett ünnepi programon a Premontrei Zeneiskola művésztanárai is közreműködtek. Előadásukban az ellentmondásos 20. század akkori „kortárs zenei terméséből” Debussy, Rachmaninov és Kodály Zoltán egy-egy műve hangzott el.
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Pallós Tamás/magyarkurir