Ugrás a tartalomra
normál Hazai
2021. március 5. 8:30
Budapest

„Az én utam a szeretet”

Az Unum Társaság kezdeményezésére 2016 márciusában Erdő Péter bíboros, prímás engedélyével az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megkezdődött és azóta már le is zárult Mester Margit Mária (1906–1961) boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakasza. Az ügy posztulátora Balog Márta CB, a Nyolc Boldogság közösség tagja. 

– Csernai Balázs biblikus tanárral közösen Az én utam a szeretet, nincs időm másra címmel 2019-ben könyvet írt Mester Margit Máriáról, aki még a katolikus hívők körében sem igazán ismert. Mit kell tudnunk róla, ki volt ő?

– Mester Margit Mária az Unum Társaság (Unum Sanctissimae Trinitatis Társaság – Apostoli Élet Társasága) alapítója volt. 1906-ban született Tamásiban, négygyermekes családban. A harmincas években érlelődött meg benne az elhatározás, hogy létrehozza az Unum Társaságot. Előtte két közösségben is próbálkozott, de egyikben sem volt meg az, amire a szívében vágyott, vagyis az elmélkedés, a kontempláció, a misszió és az apostolkodás.

Az Unum Társaságot a harmincas évek végén alapította meg. Nem sokkal később kitört a második világháború. A gondviselés kegyelme, hogy az Unum lelkisége a ború idején is egyre terjedt, több településen is házai kezdtek működni, így amikor eljött végre a béke, a társaság már viszonylag stabil közösségekre támaszkodhatott. Ám a kommunista hatalomátvétel után, 1948–1949-ben elkezdődött a szerzetesrendek üldözése, majd 1950-ben bevonták a működési engedélyüket. Ennek az Unum Társaság is az áldozatává vált. Mivel Mester Margit Mária az illegalitásban is tovább vezette az általa alapított közösség életét, 1951-ben börtönbe került. Öt évre ítélték, le is töltötte a büntetését az utolsó percig. A szabadulása előtti hetekben annyira beteg és gyenge volt, hogy bármelyik pillanatban meghalhatott volna. Az orvosok és az őrök azt mondták, nem csinálnak belőle vértanút, ezért infúziót adtak neki. Amikor kilépett a börtönkapun, három-négy lépés után összeesett. Egy évre volt szükséges ahhoz, hogy megerősödjön, de az egészségi állapota soha nem állt helyre teljesen. 1961 júniusában, 54 évesen halt meg.

– Mi jellemzi a társaság küldetését, lelkiségét?

– Az Unum Társaság magyarországi alapítású, ma is létező közösség. Jelenleg egy házuk működik Kispesten, itt élnek nővérek. A közösség karizmája az, amit Mester Margit Mária adott át neki, mégpedig a keresztények és a családok egységért való imádság, az egység szolgálata. A Legszentebb Szentháromságról nevezett társaság megalapítása még a II. vatikáni zsinat előtti időre esett. A keresztények közötti egység akkoriban nem volt nagyon felkapott téma, sőt inkább ellenállás mutatkozott az ökumenikus mozgalommal szemben. Ez az a korszak, amikor

Mester Margit Mária egy belső lelki intuícióban azt a feladatot kapta, hogy a Szentháromságon belül meglévő egység apostola legyen, annak a szeretetnek a szolgálatába álljon, amelyet az adás és a befogadás dinamikája jellemez a Szentháromságon belül. Ez annyira lenyűgözte, hogy erre tette fel az egész életét, az egység apostola akart lenni. Ezért alapította a társaságot, azzal a céllal, hogy a Szentháromságon belül jelen lévő egységet a nővérek átadják az embereknek a hitoktatáson, az apostolkodáson keresztül. Sőt, ne csak átadják, hanem segítsenek a keresztényeknek felfedezni, hogy a Szentháromság mindenkiben benne lakik, és szolgálatukkal hozzájáruljanak ahhoz, hogy a Szentháromságból forrásozó egységet élje meg minden megkeresztelt ember.

– Mester Margit Mária létrehozta a Szeretet Forradalma nevű mozgalmat. Mi volt ennek a lényege?

– Írt is arról, hogy szeretné elindítani a világban a szeretet forradalmát. Azt akarta, hogy Magyarországon minden faluban és városban legyenek olyan emberek, akik elköteleződnek arra, hogy ahol élnek, ott mindent szeretetből tesznek, és szeretettel viszonyulnak egymáshoz. Számomra az a döbbenetes Mester Margit Mária lelkiségében, hogy realista lelkiség. Amikor a szeretetről beszél, nem arról szól, hogy imádkozzunk, engeszteljünk, miközben természetesen ez is nagyon fontos. Ő nagyon realista szent.

– Mit jelent ez?

– Azt, hogy vallotta: a szeretet a hétköznapokban mutatkozik meg. Ahogyan egy édesanya megfőzi az ebédet, azon áll vagy bukik a szeretet forradalma a világban. Mester Margit Mária pedagógiája végtelenül egyszerű. Engem ez nyűgözött le nála a leginkább, ez a realista szeretet.

– Arról van itt szó, amit Szent II. János Pál pápa, Szent Kalkuttai Teréz anya és mások is mondtak, mondanak, hogy mindnyájan a szentségre születtünk? Arra, hogy szentek legyünk, ki-ki a maga területén?

– Igen. De Margit Mária lelkiségének az az egyedisége, hogy rávilágított: Isten akarata az, hogy szeressük egymást. A mennyországban nem lesz más, csak szeretet. Nem kell keresnünk, kitalálnunk Isten akaratát, hanem a szeretet apostolainak kell lennünk, és akkor Isten akaratában vagyunk. Az a szeretet, amivel a másik felé fordulok és meghallgatom. Az a szeretet, ahogyan főzök, ahogyan szolgálok, és az a minőség, ahogyan hordozom a világot. Az is nagyon érdekes Margit Mária lelkiségében, hogy karácsonyra egy földrajzi atlaszt kért ajándékba a nővérektől, illetve nagyon szerette a különböző országokról szóló történelmi könyveket, leírásokat. Volt egy kis földgömbje, amit mindig a nyakláncán hordott, egészen addig, amíg a letartóztatásakor el nem vették tőle. Mindennap választott egy országot, amiért imádkozott. Nem elvont módon, hanem elolvasta annak az országnak a történelmét, és konkrét kéréseket megfogalmazva imádkozott érte.

A harmincas években, amikor az első afrikai püspököt felszentelték az Egyházban, azonnal írt neki. „Egy kis magyar nővér Magyarországról” – így írta alá a levelet. Amikor arról olvasott az újságban, hogy Mongóliában egy kihalóban lévő törzsből nem tudnak a gyerekek iskolába járni, imádkozni kezdett azokért a gyerekekért. Számára a szeretet nem elvont fogalmat jelentett, hanem mindig kapcsolatba hozta konkrét személyekkel. 

– Mester Margit Mária számára nagyon szoros volt a kapcsolat a kereszt és a boldogság között. A mai világban viszont rettegnek a kereszttől az emberek, boldogok szeretnének lenni, szenvedés nélkül. Nagyon sokan nem akarják tudomásul venni, hogy a szenvedés hozzátartozik az élethez.

– Margit Mária lelkisége nagyon egyedi, és nem a szenvedést kereső lelkiség. Megjelent egy könyv, amely a börtönben írt leveleit tartalmazza (Út a Golgotára – Börtönlevelek, Unum, 2006 – a szerk.). Ennek bevezetőjében visszaemlékszik a letartóztatására. Nagyon szép látni benne azt az egyszerű őszinteséget, amellyel arról beszél: egész életében mindent elkövetett azért, hogy elkerülje a keresztet. Margit Mária sokat foglalkozott azzal, hogy Jézus Krisztus feltámadt, van remény, jóság. Arra koncentrálta a figyelmét, hogy mit jelent a kereszténységben az örömhír. Fiatalon, tizenhárom évesen elvesztette az édesapját, amit nagy tragédiaként élt meg, mert nagyon szerette őt. A kutatásaink is alátámasztották, hogy az édesapja rendkívül jó ember volt. Az édesapa halála után a család elszegényedett, rokonokhoz kellett költözniük, később pedig Budapestre. Margit Máriának már korán el kellett kezdenie dolgozni, hogy a testvérei neveltetésébe besegítsen az édesanyjának. A visszaemlékezésében leírja, hogy nagyon sok tragédia érte az életében, de ha őszintén visszatekint a múltjára, akkor azt látja: mindent elkövetett azért, hogy elkerülje a keresztet. Ám az igazi boldogság, a remény akkor lesz valóban jelen az életünkben, ha eltalálunk a keresztig. És ha valóban egyesülni akarunk Jézus Krisztussal, akkor a keresztet nem szemlélni kell, hanem vállalni. Margit Mária számára ugyanakkor ez nem valamiféle mazochista magatartást jelent, nem hasonlíthatnánk őt azokhoz az apácákhoz, akik szeretnek szenvedni, és mindenben ezt keresik. Számára a kereszt a Krisztussal való legmélyebb egyesülés forrása.

– Mit üzen a ma emberének Mester Margit Mária?

– Azt, amit a boldoggáavatási perben is a mottójául választottunk. Amikor a börtönből kiszabadult betegen, legyengülve, azt mondta: Az én utam a szeretet, nincs időm másra.” Ez a gondolat az egész életét és lelkiségét összefoglalja. Elveszünk a részletekben, annyi mindent tartunk lényegesnek. Pedig a legfontosabb kérdés, hogy szánunk-e időt a szeretetre. 

– Hol tart a boldoggáavatási eljárás?

– Az egyházmegyei szintű vizsgálat 2016-ban kezdődött, és 2020 júliusában befejeződött. A Covid-járvány miatt nem tudtam kiutazni Rómába, ezért tavaly karácsonykor a nunciatúrán átadtam a nyolc nagy doboznyi, összesen tizenkétezer oldalnyi peranyagot, amit február utolsó hetében diplomáciai postával kivittek Rómába. Ott átvizsgálják a teljes anyagot, és ha bizonyítottnak látják, hogy Mester Margit Mária hősies fokon gyakorolta a három teologális erényt – hit, remény, szeretet –, akkor utána már csak a csodára kell várnunk ahhoz, hogy boldoggá lehessen avatni.

Bodnár Dániel

Forrás és fotó: www.magyarkurir.hu

Képek:

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Radnai Kinga - asszisztens
Goreczky Tamás - projekt koordinátor
Formanek Tamás - szociális intézményi tanácsadó
Rudan Mária - EM projektvezető
Biró Szilveszter - EM koordinátor
Virág Benedek - zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia -  zarándoktábor szakmai vezető
Schumicky Mária - NEK kapcsolattartó
Tóth Rezeda - NEK asszisztens
Matolcsy János - tanácsadó

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: P. Hortobágyi T. Cirill OSB főapát

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41