Ugrás a tartalomra
rólunk és tőlünk Hazai
2020. február 3. 10:00
Budapest

Dobszay Benedek ferences tartományfőnök a megszentelt életről

Kivonulnak a világból, de a világhoz van küldetésük. Nem szentebbek, mint mások, de a szent jelei akarnak lenni. Ők is változnak, de az alapokat hűségesen őrzik, s istenkapcsolatukból táplálkozva, közösségeik vonzó voltával akarnak hatni. A megszentelt élet napja (február 2.) alkalmából Dobszay Benedek ferences tartományfőnökkel, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnökével beszélgettünk.

– Mi hívta életre annak idején a szerzetesrendeket? A kor igényei hogyan mutatkoztak meg a születésükben, milyen akkori kihívásokra volt ez válasz?

– Manapság gyakran úgy tekintünk a szerzetesrendekre, mint valamilyen szolgálat vállalóira. A megszületésüknek azonban az istenkeresés, a mélyebb istenkapcsolatra való törekvés volt a gyökere. Ez motivált sokakat elvonulásra, a nyüzsgő világ elhagyására. Ám amit tettek – talán az egyiptomi remetéket leszámítva –, nem kimenekülést jelentett, és nem a negatív eleme volt a hangsúlyos, hanem a meghitt istenkapcsolatra, magányra, csendre való mély vágy, amelybe nem fért bele, hogy a korábbi módon maradjanak benne a világban.

Ne legyen félreértés: a világban is megélhetjük jól a hitünket. A szerzetesség esetében az a kérdés, hogy akar-e valaki többet és mást, mint amire a világban élve is lehetősége volna keresztényként.

Hogy a világban éppen akkor mi a helyzet, mindegy is: a hozzá való viszonyon van a hangsúly. Az elvonulásra való igény minden korban megjelenik.

– Sokan úgy gondolnak a szerzetesi hivatásra, hogy az jelenti leginkább az Istennek szentelt élet melletti elköteleződést. Milyen a szerzetesség viszonya a papsághoz, a házassághoz és más életállapotokhoz? Melyek a legfontosabb, csak rá jellemző jegyek, és hogyan jelenik meg ez a szerzetesi érzületben?

– A szerzetességet évszázadokon át tökéletesebb életformának tekintették az erős odaadottság, a fogadalmak miatt. Azóta sok minden változott, de a tisztaság, az engedelmesség és a szegénység hármas fogadalmának radikalitása ma is érvényes. A veszélyt abban látom, ha ezt kikezdik a mindennapok, például mert a szerzetest a szolgálatai túlzottan belekötik a világba, mert eltunyul, vagy mert az életének bármi más okból gyengül az Istennek szentelt volta.

– Jézus tanítványai házasemberek voltak, akik a feltámadása után visszatértek a családjukhoz. De az is igaz, hogy amikor működése kezdetén tanítványaiul hívta őket, mindent maguk mögött hagytak, és követték. Miből következik ennek a mozzanatnak a radikalitása?

– Sokféle módon meghívást kaphat az ember a mélyebb istenkapcsolatra. A lényeg az, hogy a gyökere rendben legyen, aminek az a feltétele, hogy ne lemondás, hanem igent mondás legyen, abból fakadjon az elköteleződés. Hogy azért váljon képessé sok mindenről lemondani, mert Isten annyira megragadta, hogy a többi nem fér már bele az életébe. Ha menekülési vagy „hőssé válási” szándék húzódik meg a szerzetessé válás mögött, abból később baj lesz.

– Van egy furcsa, kissé ijesztő különbségtétel a szerzetesség, a megszentelt élet választása (ami alatt korábban csak a szerzetesi és a papi hivatást értették) és minden egyéb világi létezésmód között. Hogyan tekint a szerzetes az Isten által szeretetből teremtett világra, amelytől valamiképpen mégiscsak elfordul, amikor Isten szolgálatának szenteli magát? A világot, és mindent, amit az kínál, kísértésnek, netán bűnös, hívságos, az Istenhez találást akadályozó tényezőnek tartja?

– Vegyes a kép: egyéni karizmától is függ, és szerzetesrendenként is különbözik, hogy milyen mértékű a világtól való elvonulás. Ha valaki azzal a motivációval közeledik a szerzetességhez, hogy „bűnös a világ, vonuljunk ki belőle”, az már eleve rosszul fogja fel a dolgot. A kiszakadás ahhoz kell, hogy helyet és időt teremtsünk a mélyebb istenkapcsolat számára. A világ sok javával élve ugyanis szétszórttá válhatunk. Ahhoz, hogy „összerendeződjünk”, ki kell vonulni. A világban élő rendek tagjainak gyakori nehézséget okoz ez. Ha egy szerzetes többet olvassa a Magyar Közlönyt, mint a Bibliát, biztos, hogy komoly a gond.

Az interjú további része itt olvasható: magyarkurir.hu

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Formanek Tamás szociális intézményi tanácsadó
Gáll Zsófia vándortábor szakmai vezető
Goreczky Tamás projekt koordinátor
Matolcsy János tanácsadó
Radnai Kinga munkatárs
Rudan Mária  gyermekvédelmi tanácsadó
Schumicky Mária NEK asszisztens
Virág Benedek vándortábor projektvezető

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Szilvásy László SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41