Leszkoszvky Pál atya a szentmisét azzal a gondolattal vezette be, hogy bár a modern hírközlő eszközök segítségével bekapcsolódhatunk a Rómában zajló záró eseményekbe, mégis az a legnagyszerűbb, hogy a Rómában vagy bárhol bemutatott szentmiséhez leginkább a Krisztus keresztáldozatát megjelenítő ünnepléssel, a most kezdődő szentmisével tudunk csatlakozni. A szentbeszédet Tokodi László atya tartotta.
Köszönetet mondunk mindenkinek, aki munkájával és imáival segítette a Domonkos Jubileum programjainak szervezését és lebonyolítását. Külön köszönet azoknak, akik a legnagyobb részt vállalták a feladatokból: Havas Lászlónénak, Molnár Anitának, Bécsiné Kléri Ágotának és Lengyel Bélának. Ők megemlékezésül egy gyönyörű cserepes orchideát és egy egyedi készítésű domonkos rózsafüzért tartó tokot kaptak.
A jubileumi év bezárult, de az emlékezések még tovább folytatódnak. A
Az alábbiakban olvashatjuk Tokodi László atya szentbeszédét.
Kedves Testvérek!
Engedjétek meg nekem, hogy most ne az Evangéliumról beszéljek. De egyáltalán lehetséges ez? Hogy egy domonkos szerzetes, egy prédikátor testvér ne az Evangéliumról beszéljen? NEM! És pont a mai nappal kapcsolatos esemény miatt nem lehetséges!
800 évvel ezelőtt, 1217. január 21-én III. Honoriusz pápa Gratiarum omnium largitori kezdetű bullájával hivatalosan elismerte és megerősítette Domonkost és toulouse-i testvéreit abban, hogy teljesen a prédikációnak éljenek: azaz prédikátoroknak nevezte őket.
Ez a pápai bulla már csak azért is érdekes, mert megváltoztatták a szövegét. Szent Domonkos követelte, hogy az eredeti szövegben szereplő „praedicantibus” szót, ami prédikálókra (azokra, akik prédikálnak) vonatkozik, változtassák meg „praedicatoribus”-ra, mely prédikátorokról beszél. Az első a tevékenység (amit csinál) felől közelíti meg az embert, a második pedig egyszerűen kimondja a megnevezett személy lényegét, önazonosságát, hogy kicsoda is ő (nem pedig, hogy mit csinál). Mert amikor valaki domonkossá válik, akkor az egész lényege, személye, személyisége válik prédikálássá, és nem csak a beszéde. Ezért így kezdődik a bulla:
„Honoriusz püspöknek Isten szolgái szolgájának üdvözlete és apostoli áldása szeretett fiai számára Szent Romulus priorjának /Domonkos/ és testvéreinek, a toulouse-i terület prédikátorainak”.
Van azonban még egy érdekesség a bullában, mely így hangzik:
„De nem a küzdés maga, hanem csak a célba érkezés, a befejezés hozza meg a győzelmi koszorút, és a versenypályán futó összes erény közül egyedül a kitartó állhatatosság nyeri el a díjat /1 Kor 9,24/. Ezért kérjük sürgetően, buzdítjuk szereteteteket nyomatékosan és rendeljük el ezen apostoli írásunkkal bűneitek bocsánatára, hogy törekedjetek az Úrban erőt nyerve egyre jobban /Zak 10,12/ Isten igéjét hirdetni /ApCsel 8,4/; álljatok elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, és teljesítsétek dicséretesen az Evangélium hirdetőjének feladatát /2Tim 4,2.5/”!
Ebben a pápa a prédikátor testvéreknek elrendeli, hogy hirdessék az Evangéliumot, az Isten Igéjét, mert ezáltal bocsáttatnak meg a bűneik. Az Evangélium hirdetése úgy jelenik meg, mint bűnbánati cselekedet, mint a vezeklés egy formája. Nem tudom, kaptál-e már a gyónásban elégtételül az evangélium hirdetésével kapcsolatos dolgot, de a pápa itt ilyesmiről beszél. És sajnos a domonkosok is bűnös emberek, de pont ezért hirdetjük az Evangéliumot, mert ez által bocsáttatnak meg saját bűneink. Az Evangélium hirdetésének bűnbocsátó hatalma van!
Mivel azonban az lehetetlen, hogy egy prédikátor testvér ne beszéljen az evangéliumról, így hadd idézzek egy legendát Szent Domonkos életéből.
Amikor Domonkos első társait maga köré gyűjtötte, a toulouse-i székesegyházi iskola magiszterének, a híres Stavensbynek volt egy álma. Reggel, még a tanítás megkezdése előtt a szobájában váratlanul elnyomta az álom az írópultnál. A város egész vidékét látta, teljes éjszakai sötétségben. Hirtelen feltűnt hét csillag, melyek gyorsan mentek fölfelé az égen, majd egyre több csillag követte őket, s végül az egész táj kivilágosodott. Erre felriadt, összekapkodta a könyveit és sietett az órára, hogy el ne késsen. Mikor belépett a terembe, ott állt előtte Domonkos hat társával. Azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy ők egészen friss igehirdetők, de szeretnék elmélyíteni hitbeli tudásukat, ezért a mester engedje meg, hogy hallgassák őt. A mester úgy fogadta őket, mint az ég küldötteit.
A mai Evangéliumban pedig ezt halljuk:
„Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék amit Izajás próféta mondott: »Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre«. Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: «Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!»”(Mt 4,12-16).
Jézus, a világ világossága, pont a legsötétebb helyekre ment el. Szent Domonkos is mint csillag világított az Evangélium fényével a bűn sötétsége által uralt helyeken. És mindnyájan erre a világításra kaptunk meghívást az Evangélium hirdetése által! Adja Isten, hogy képtelenek legyünk nem hirdetni az Evangéliumot, hogy másokkal együtt eljussunk az örök világosság országába!
ÖSSZEFOGLALÓ A JUBILEUMI ÉVRŐL
A jubileumot záró szentmise végén hangzott el 2017. január 21-én a debreceni Szent László domonkos templomban:
Kedves Testvérek!
Engedjék meg, hogy hálaadó szentmisénk végén röviden felidézzem, milyen módon tudtunk emlékezni és ünnepelni az elmúlt évben a Gondviselés segítségével.
Keressétek először Isten országát és igazságát, és minden más megadatik nektek a Gondviselés segítségével – olvassuk Jézus szavait (vö.: Mt 6,33).
Hogyan is kerestük Isten országát és miben tudtunk gyarapodni az elmúlt évben? Lelkiéletünk gazdagodását több esemény is szolgálta.
A Szentatya teljes búcsú elnyerését hirdette meg a jubileumi évre. Bízzunk benne, hogy közösségünk tagjai és a rendezvényeinkre érkezők, élve ezzel a lehetőséggel, a bűnbánat szentségében megújulva járják a krisztusi utat. Egyben köszönjük az atyáknak a szentgyónások elvégzésének folyamatos lehetőségét.
Nagy lelki élményt nyújtott a 2015. november 7-én, a jubileumot megnyitó szentmise, melyet Bosák Nándor a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye apostoli kormányzója celebrált, majd 2016. június 26-án templombúcsúnk szentmiséje, melyen Palánki Ferenc püspök atya volt a főcelebráns.
Többször gyűltünk össze lelkinapra is. Máté atya kétszer jött hozzánk előadást tartani, de itt járt Mészáros Domonkos atya és Bejczi Tibor atya is egy-egy lelkinap előadójaként. Köszönjük Tokodi László atyának azt a 16 szentbeszédet, melyet domonkos szentek vagy boldogok emléknapján hallhattunk. – A keresztútíró pályázatunkon résztvevőknek bizonyára nagy lelki előkészületet jelentett megírni a pályaművet, de gondolataikkal, imájukkal gazdagodhat majd mindenki a hamarosan megjelenő kötetben található imák segítségével.
A zarándok jó úton jár, mert bekapcsolódik, befelé figyel, teljessé lesz, célra talál – szokták mondani. Zarándokaink megkapták minden bizonnyal ezeket a kegyelmeket, akár Lengyelországban jártak, akár az ifjúsági zarándoklaton vettek részt Krakkóban, vagy a domonkos zarándoklaton Makkosmárián, majd pedig Székelyhídon.
Hálát kell adnunk, hogy testvérközösséget is találtunk a székelyhídi plébániai közösségben, akikkel kétszer is találkoztunk októberben, először 8-án templomunkban, majd 29-én Székelyhídon: hídépítés volt ez a rózsafüzér gyöngyszemeivel. Az is áldás volt, hogy Szent Domonkos ünnepén a nagyszőlősi Magyar Gergely ferences atya prédikált templomunkban.
Sok ismerettel gyarapodhattunk a renddel, szellemiségével kapcsolatban a DAB-székházban május 20-án tartott domonkos-konferencián, majd szeptember 22-én a Svetits Intézettel közösen rendezett irodalmi délutánon. Érdekes ismereteket hallhattunk november 30-án Molnár Ferenc nyelvész professzornak a Szent Margit-legendáról tartott előadásában. Augusztus 8-án megismerhettük Ötvös László biblikus, református lelkipásztor gondolatait a rend és a kunok kapcsolatáról, és a kedves diákokat, akik november 14-én egy diákkonferencián „elmondták hát mindenkinek”, mit tudnak a rendről. Ismereteink gazdagodhattak a Méliusz Könyvtárban június-júliusban látható kiállításon, vagy akár a templombúcsúnk alkalmából előadott irodalmi összeállítás kapcsán.
És voltak nagy felfedezések, mint például Jacek atya mint a Debrecen Dixieland Jazz Band sztárvendége. Vagy akár Budán a Dominikánus udvar romjainak láttán fakadt csodálkozásunk, és ahol Laci atya találkozott Julianus baráttal, rendtársával 800 év után. Szívesen emlékezünk az április 23-án megrendezett ökumenikus futball-kupára, ahol többek között Dezse Péter testvér vívott labdacsatát Palánki Ferenc püspök úrral.
Sok rendezvényünk után volt agapé, amikor nagyon örültük a közös együttlétnek, s hálát adunk azért is, hogy volt mit tennünk az asztalra. Azért is hálával tartozunk, hogy nem kellett bezárkóznunk, eseményeink híre sok emberhez eljutott írott formában vagy a modern hírközlési eszközök segítségével.
A jubileumi év most hivatalosan bezárul, de lesz folytatása, lesznek rendezvények még ebben a szellemiségben. Nagyon bízunk abban, hogy voltak, akik most indultak el a hit útján, vagy ezután indulnak el a mi közösségünk közvetítésével.
A rend jubileumi imája gondolatával zárom: „… Amikor erre a jubileumra emlékezünk, arra kérünk, Irgalmas Istenünk, hogy leheld újra belénk a feltámadt Krisztus Lelkét, hogy hűségesen és örvendezve hirdessük a béke evangéliumát!”
Forrás és fotó: domonkosok.hu