Őrsy László 1921. július 30-án született a Fejér megyei Pusztaegresen. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte a ciszterci gimnáziumban. Az ősi királyi székhely történelmén és atmoszféráján keresztül magyarságtudatot és hazaszeretet szívott magába. Érettségi után jogot tanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1943-ban belépett a Jézus Társaságába. A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána Szegeden kezdte meg filozófiai tanulmányait. Az erősödő kommunista befolyás miatt 1946-ban külföldre menekült, és Rómában szerzett filozófiai licenciátust 1948-ban. Ugyanitt elkezdte a teológiát, amit 1950–52 között Leuvenben fejezett be. Közben 1951-ben pappá szentelték. 1953-ban St. Asaphban végezte a terciát. A következő évben Londonban volt lelkipásztor. sitä a római Gergely Egyetemen kánonjogi doktorátust szerzett (1954–57). Mindezt civil jogi mesterfokozattal egészítette ki Oxfordban (Honour School of Jurisprudence, 1957–60).
1961–66 között a Gergely Egyetemen tanított kánonjogot, közben spirituális volt az Angol Kollégiumban. Közvetlen közelről követte a II. vatikáni zsinat eseményeit, mivel a tanácskozáson részt vett vevő Francis William Markall salisburyi érsek (Rhodesia) teológiai tanácsadója volt.
1967-ben a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen, 1968–73 között New Yorkban, a Fordham Egyetemen, majd 1974–93 között a washingtoni Georgetown Egyetemen kánonjogot tanított. Professor emeritusként ezután is tartott jogi kurzusokat az egyetemen, és gyakran hívták előadni más amerikai és európai fakultásokra is.
Őrsy László tanári, írói és lelkipásztori tevékenységének középpontjában a II. vatikáni zsinat tanításának megismertetése és elmélyítése állt – úgy teológiai, mint egyházjogi szempontból. Könyveiben és tanulmányaiban választ keresett a zsinat utáni egyház kihívásaira. Őrsy László több száz cikket és kilenc könyvet írt teológiai és kánonjogi témákban.
1990 után Őrsy atya – amíg tehette – szinte minden nyáron hosszabb töltött Magyarországon, előadásokat, szemináriumokat, teológiai műhelyeket és lelkigyakorlatokat tartott, Dobogókőn pihent. Nyugdíjba vonulásakor a teológia valamennyi tudományterületét felölelő, többségében angol nyelvű saját könyvtárát felajánlotta a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola számára.
Élete utolsó éveit egy New York közelében fekvő idősotthonban töltötte, ahol mindig nagy örömmel fogadta a magyar jezsuitákat. Utoljára Lukács János SJ és Sajgó Szabolcs SJ látogatta meg, ők emlékeznek rá.
Lukács János SJ visszaemlékezése:
Őrsy atya szeretett Dobogókőre járni. Sokat beszélgetett Mustó Péter atyával, sokat prédikált a lelkigyakorlatozóknak – egyszerűen, nagy meggyőződéssel, hatalmas teológiai műveltséggel. Rendszeresen látogatta Sólyom László volt köztársasági elnök, aki az egyik könyvét is lefordította.
Sokat foglalkoztatta a II. vatikáni zsinat öröksége. Újraolvasta az egyháztörténelmet, azt vizsgálta, milyen módokon újult meg az egyház, hogyan tudott felállni nehéz helyzetekből, és azt kereste, mit lehet ebből tanulni a mostani világban.
2023 nagyböjtjében látogattam meg utoljára a New York melletti idősotthonban. Bár már nehezen mozgott, nagyon vidám volt, jót beszélgettünk a régi dolgokról, az ottani magyar ismerőseiről, a jezsuiták helyzetéről. A könyvei hiányoztak neki, mert amikor beköltözött az otthonba, kisebb szobát, mint amiben korábban élt, és nem fért el minden könyvet.
Sajgó Szabolcs SJ visszaemlékezése:
Őrsy atya 97 éves koráig tanított kánonjogot, római jogot és jogfilozófia-történetet a washingtoni Georgetown Egyetemen. Miután felhagyott az oktatással, egyszer elkísértem a rendházból a fakultásra, ahol a portástól és a takarítóktól kezdve a diákokon és a tanársegédeken át a professzorokig mindenki hihetetlen örömmel és tisztelettel köszöntötte.
Őrsy atya rendszeresen részt vett a külföldre szakadt magyar jezsuiták nagytalálkozóján. Emlékszem, hogy nagy hatással tartott lelkigyakorlatokat nekünk, rendtársainak is.
A rendszerváltás után gyakran járt Dobogókőn, többször tartott előadást a Párbeszéd Házában is.
2024 januárjában látogattam meg legutóbb az idősotthonban, és akkor, 102 éves korában is friss volt szellemileg, nagyon jót beszélgettünk. Még egy rövid videoüzenetet is küldött a legidősebb ciszterci öregdiákként egy ciszterci konferenciára.
Forrás és fotó: jezsuita.hu