Ugrás a tartalomra
beszámoló Rendi
2020. november 8. 11:00
Csobánka

Elköteleződni jó!

2020. november 8-án ünnepelte Gabriel Veronika SA nővér szerzetesi fogadalmának 25 éves jubileumát a csobánkai Szent Anna templomban. A szentmisét Hiba György jezsuita atya és Lejtényi Emánuel atya celebrálták. Ezen alkalomból Ilyés Erika SA nővér interjút készített az ünnepelttel.

Minden ember életében fontos pillanat, amikor felismeri élethivatását. Nálad hogyan történt ez?

Hívő, a hitét gyakorló katolikus édesanya és nem hívő, magát agnosztikusnak valló édesapa gyermekeként katolikus módon nevelkedtem. Mindig hittem Istenben és különböző élethelyzetekben megtapasztaltam az ő közelségét, védelmét az őrangyalom által, illetve azt, hogy meghallgatja az imámat a békéért, ha mások között konfliktus támadt. Amikor a gimnázium végén pályaválasztásra került a sor, arra gondoltam, hogy díszlettervezőnek megyek, mert szerettem a rajzolást, festést és a színházat.

De az érettségi után egyszer a bécsi belvárosban sétáltam, ahol éppen egy utcai evangelizáció zajlott. Megálltam, mert tetszett a zene, amit énekeltek. Egy hölgy, akiről később kiderült, hogy szerzetes, adott nekem egy mosolygós arcot ábrázoló matricát, amire a következő szavak voltak ráírva: „Örülj, Isten szeret téged.” Ezek a szavak megérintették a szívemet. Ezért szerettem volna 100 ilyen matricát megvenni, hogy másoknak is adhassak belőle, de nem volt annyi a hölgynél. Így megadtam a címemet és megrendeltem a matricákat. A matricákkal együtt érkezett egy meghívó is, egy nyári evangelizációs táborra, amire elmentem. Ott találkoztam először olyan fiatalokkal, akik teljes szívükből hittek Benne és együtt imádkoztak. Így mélyen megtapasztaltam Isten szeretetét és azt, hogy Jézus valóban él. Válaszként egy magányos, személyes imában odaadtam Neki az életemet, és kértem, hogy mutassa meg a hivatásomat, mert azt szeretném tenni az életemmel, ami az Ő akarata számomra. Addig meg sem fordult ez a kérdés a fejemben.

A tábor után elkezdtem minden nap imádkozni a rózsafűzért és olvasni a szentírást, később minden nap részt vettem a szentmisén. Hitszemináriumokon és zarándoklatokon is részt vettem. Hetente jártam egy fiatal felnőttek számára szervezett hittanra ahhoz a társasághoz, akikkel a táborban voltam. Szűz Mária medjugorjei üzeneteiből, amelyekkel a táborban más részvevők által találkoztam, tanultam a szentírással imádkozni és szerdán és pénteken böjtölni. Közben imádkoztam a hivatásomért. A következő év májusában gondoltam először arra, hogy a szerzetesi élet a hivatásom. Ezt  megosztottam egy pappal és egy nővérrel, akik azt tanácsolták, várjak még egy kicsit, hogy lássuk, vajon csak fellángolás-e ez, vagy valódi hivatás.

Egy pár év múlva felvettem a kapcsolatot a Segítő Nővérekkel és a Jézus Kis Testvéreivel, akiknek a tájékoztatója, amelyet egy információs központban kaptam, vonzott engem. A Segítő Nővéreknél a tisztulás útjának a gondolata érintett meg, amely már a földi életben elkezdődik. Felvettem a kapcsolatot a nővérekkel, egyikük lett a lelki kísérőm. Nyáron részt vettem életem első nyolc napos egyénileg kísért szentignáci lelkigyakorlatán, majd közel egy év múlva beléptem a rendbe.

Miért éppen a szentignáci lelkiségben élő Segítő Nővérek közösségét választottad?

Fiatal felnőttként belebonyolódtam a sok böjtölésbe és rózsafűzér imádságba. Eltolódott a hangsúly a felebaráti szeretetről egyfajta teljesítmény hajszára. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a dolgok nem fontosak és jók, de én akkor túlzásba vittem, és ezért nem tudtam az életemet kézbe venni. A szentignáci lelkiség, amelyet  a segítő nővérek által megismerhettem, segített nekem a lelki életet a hétköznapi élet feladataival összekapcsolni és egyensúlyba hozni.

Megosztanád velünk a kedvenc mondatodat az alapítónőtől, illetve szent Ignáctól?

Az alapítónőtől nagyon megérintett a következő mondat:: „Legnagyobb vágyunk legyen ahhoz hozzájárulni, hogy Üdvözítőnket megismerjék és szeressék.” Ezzel teljesen azonosulni tudok.

Kedvenc mondatom Szent Ignáctól: „Kevesen tudják, mily nagy dolgokat művelne velük az Isten, ha magukat teljesen átengednék vezetésének…” Mély vágyam az, hogy teljesen átengedjem magamat az Úr vezetésének.

Ezen kívül a 30-napos lelkigyakorlaton, amelyet 2018-ban a terciátus (a szentignáci szerzetesi képzés harmadik és utolsó szakasza) alatt végezhettem, az Ő közbenjárására sokszor hallottam Jézus bíztatását: „Szabad vagy!”

Számodra mit jelent segítő nővérnek lenni vagy segítő nővérként élni? Mi az, ami a segítőnővéri karizmában számodra különleges jelentőségű?

A karizmánkban az fogott meg legjobban, hogy szeretnénk a Gondviselésben bízva és ráhagyatkozva, a felebaráti szeretetet élni a föld és a túlvilág legelhagyatottabbjaiért. Számomra azok, akikkel dolgozom, a legelhagyatottabbakhoz tartoznak: nemcsak a fogyatékossággal élő emberek, hanem főleg a szüleik, testvéreik és egyéb hozzátartozóik is.

Megosztanál egy személyes élményt a 25 éves szerzetesi életedből?  Vagy inkább úgy tenném fel a kérdést: Mi lenne, amit ebből a 25 évből  kiemelnél?

Nagyon közel éreztem magam az alapítónőnkhöz, amikor a 2000-es évek elején elkezdtem Csobánkán felkutatni és meglátogatni az itt élő értelmi akadályozott felnőtteket. Ezután kezdtem a fogyatékossággal élő felnőttek bentlakásos otthonába is járni. Hittant tartottam ezeknek a felnőtteknek, kezdtem őket misére kísérni, táncoltam velük egyszerű és egyszerűsített körtáncokat, néha fel is léptünk a faluban, egyszer Máriaremetén is a Karizmák Ünnepe alkalmából. Kézműves foglalkozásokat is tartottam számukra. Fiatalok segítségével évente hittantáborokat is szerveztünk nekik 2007 és 2020 között.. Ezek mind szép és mély élmények és emlékek.

Úgy tudom, voltál egy rövid ideig misszióban is. Hol voltál és mi volt ott a küldetésed?

2001. január végétől március végéig voltam Indiában. Az akkori szerzetesi elöljáróm  tekintettel volt arra a kérésemre, hogy szeretnék fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozni; ezért olyan helyre küldött, ahol erre lehetőségem volt. Fogyatékossággal élő gyerekekkel játszottam, etettem, tanítottam őket. Azon a helyen, ahol voltam, több vallás békés együttélését  tapasztaltam: hinduk, muszlimok és keresztények.

Elköteleződésed, vagyis szerzetesi fogadalmad  a mindenszentek és halottak napjának ünnepéhez kötődik, amely egyben rendünk főünnepe is. Mit jelent neked imádkozni és dolgozni a tisztulás útján lévőkért?

Időt szánni arra az emberre, aki szenved. Meghallgatni. Vele lenni, ott maradni vele a szenvedésében, kitartani vele, ugyanakkor nem megállni a szenvedésnél, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy a szenvedés átmenet egy új életre, reményt közvetíteni. Imádban hordozni az illetőt. A szentek közösségének hitében kérhetem elhunyt testvéreinket is, hogy imádkozzanak velem együtt az illetőért, ezt meg is szoktam tenni, de még többször kellene, úgy érzem. Kiemelten imádkozom azokért az elhunytakért, akikről hallottam, hogy nem teljes szeretetben és kibékülve hunytak el.  

Mit üzensz azoknak, akik az életre szóló elköteleződés (legyen az szerzetesi, anyai/apai vagy papi) döntése előtt állnak?

Először is azt gondolom, hogy elköteleződni jó. Keretet, tartást ad az életnek. Azt üzenem, hogy imádkozzanak a hivatásukért és keressenek egy tapasztalt lelki vezetőt, aki a keresésben kísérni tudja őket. Bízzanak abban, hogy az az életforma, amit az Úr nekik szán, amire mély és tartós vágyat éreznek, az jó, és hogy érdemes lesz erre az útra lépni és kitartani benne.

 

Forrás és fotó: Segítő Nővérek

Képek:

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Formanek Tamás szociális intézményi tanácsadó
Gáll Zsófia zarándoktábor szakmai vezető
Goreczky Tamás projekt koordinátor
Matolcsy János tanácsadó
Radnai Kinga munkatárs
Rudan Mária  gyermekvédelmi tanácsadó
Schumicky Mária NEK asszisztens
Virág Benedek zarándoktábor projektvezető

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Balogh Péter Piusz O.Praem

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41