Ismerkedés az egyházzene kezdeteivel

Győr
Schola Monodica címmel, Kelemen Áron bencés szerzetes, a 2021-ben megjelent Graduale Urbis énekeskönyv szerkesztője vezetésével indul augusztusban Győrött egy hatnapos órómai egyházzenei kurzus. Az órómai liturgia lehetőségeiről, az egyházzene hanyatló minőségéről beszélgetett vele Czifrik Balázs.

 

Elsőre meglepett, hogy egyházzenei nyári kurzust hirdet a Collegium Musicum Jaurinense vezetője. Ez nem egy tipikus nyári időtöltésnek tűnik. Miért gondolják fontosnak ezt a témát?

Mindenki láthatja, hogy a huszonegyedik századi zene kicsit elfáradt, már régóta nemigen születnek olyan kortárs zenei alkotások, amelyek szélesebb rétegeket meg tudnának szólítani. Az egyházi zenében pedig az elmúlt évtizedekben vagy inkább fél évszázadban nagyon meredek színvonalesést látunk. Ez azért is aggasztó, mert a kultusz hordozza a kultúrát.

Ha elveszítjük a kultuszt, akkor ezzel együtt lassan a kultúrát is el fogjuk veszíteni. A mi vállalásunk egyik célja, hogy ez lehetőleg ne történjen meg. Úgy gondoljuk, ebben a kérdésben nem szabad az igényszintet lefokozni.

Az órómai graduálé, azaz a gregorián előtti liturgikus zene lehet a megújulás, az igényesség egyik forrása?

A római egyház nem az 1960-as években kezdte elveszíteni saját liturgiáját vagy kultuszt adó identitását, hanem jóval hamarabb. Egész pontosan akkor, amikor elkezdték kiváltani a gregorián liturgikus tételeket más dallamokkal. A folyamat tehát már korábban elindult, csak korábban nem háromakkordos gitáros énekekkel tették mindezt, hanem mondjuk Schubert valamelyik darabjával. A kortárs behelyettesítésekkel együtt azonban a színvonal is erősen zuhant.

Ha a gregorián kultúrához nyúlunk vissza, akkor a legtöbben arra gondolnak, hogy kinyitjuk a Graduale Romanumot, megnézzük, mit kell ma énekelni és elénekeljük. Csakhogy erre ma nagyon kevesen képesek, mert nem rendelkeznek azzal a zenei kulturáltsággal, ami ezt egyáltalán lehetővé teszi. Éppen ezért óriási újdonság, hogy a Graduale Urbis által a gregoriánnál régebbi, mégis könnyebben elsajátítható, ugyanakkor magas zenei színvonalú liturgia áll a rendelkezésünkre, amely ugyanúgy segíti az elmélyülést.

Graduale Urbis tételeiből már adtak koncertet, jelent meg lemez is. Mi a tapasztalat, hogyan fogadta közönség?

A befogadói oldalon az volt a tapasztalatom, hogy az órómai énekek világa a szó legnemesebb értelmében vett meditatív állapotba juttatta a hallgatóságot. Az előadói oldalon viszont másfajta, a mai értelemben vett hagyományos zenei reprodukciótól eltérő a módszer. Az órómai zenei világban nem leolvassuk a hangjegyeket és hangokat teszünk egymás mellé, hanem a zeneiség struktúrákból épül fel, és ez egész másfajta előadói hozzáállást igényel.

Kinek érdemes ezen a kurzuson részt vennie?

Furcsán hangzik, de úgy gondolom, bárkinek. A mesterkurzusokon a klasszikus felosztás szerint van aktív és passzív résztvevő, ezt követjük mi is. Tehát azt a megoldást is lehet választani, hogy valaki egyszerűen hallgatja ezt a kurzust és figyelemmel kíséri. Az aktív résztvevőknek nyilván szükségük van némi zenei háttérismeretre, valamilyen fokú énekesi tapasztalatra, és bizonyos alapismeretek is nagyon hasznosak lehetnek, például ne kelljen elmagyarázni, mi az a mise.

Milyen élménnyel, tudással zárja az aktív és a passzív résztvevő ezt a kurzust?

A program összeállításakor az volt a legfőbb szempontunk, hogy ne fogjunk túl sokat, mert akkor könnyen kiesik a kezünkből. Az egyik célkitűzés, hogy a résztvevő egy általános rálátást kapjon erre a liturgikus irodalomra. Egyrészről szeretnénk sok műfajba betekinteni, másrészről néhány műfajban elmélyülni.

Az aktív résztvevő megkapja az alapokat ahhoz, hogy egy liturgikus szövegre például igényes dallamot tudjon alkalmazni. A passzív hallgatónak a kurzus – mivel értelmezzük is az elhangzó szövegeket – lelkiség szempontjából is nagyon sokat adhat, illetve úgy gondolom, az is egyfajta elmélyülés, ha csak figyeljük, hogyan épül fel egy liturgikus ének, hogyan történt mindez a kottás kiadványok előtti korszakokban.

 

Forrás és fotó: orszagut.com

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Horváth Sarolta

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Nagy-Bozsoky Anna – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41