A Madeira-szigetek Portugáliához tartoznak: a két nagyobb és számos kisebb szigetből, illetve szirtből álló szigetcsoport az Atlanti-óceán közepén helyezkedik el. Köztük a legnagyobb a vulkáni eredetű Madeira sziget, amelyet szubtrópusi éghajlatának köszönhetően az örök tavasz szigetének is neveznek. A lélegzetelállító hegyeiről, illetve növényvilágáról is ismert szigeten a klarisszák rendje a portugál gyarmatosítók megjelenésével honosodott meg a 15. században, amikor az a Portugál Királyság fennhatósága alá került. Madeira fővárosában, Funchalban a 16. század elején alapították a klarisszák első kolostorát, amely gyorsan a vallási élet egyik központjává vált. A Santa Clara-kolostor Madeira egyik legrégebbi és legjelentősebb vallási épülete, amit 1496-ban alapított João Gonçalves da Câmara, Funchal második kapitánya, aki egyébként Madeira felfedezőjének unokája volt. Az intézményt eredetileg a helyi nemesi családok leányainak szánták, de a klarisszák lakták, akik hitüket és szolgálatukat békében végezték a vadregényes táj és az óceán ölelésében.
A Funchaltól és a kolostortól nem messze található, ma már Apácák völgyeként (Curral das Freiras) ismert terület a 16. században ritkán lakott, kieső település volt Madeira szigetének belső részén, melynek földjei a funchali Santa Clara klarissza kolostor birtokában voltak. A falu hosszan nyújtózik ma is a völgyben a föléje emelkedő hatalmas, meredek, sziklás csúcsok védelmében, aminek oldalaira helyenként a házak is felkapaszkodnak. A település eredeti neve ismeretlen, de a ‘curral’ szó portugálul karámot vagy zárt völgyet jelent, ami a terület természetes elzártságára és földrajzi jellegére utal, és ami valószínűleg már a klarissza apácák megjelenése előtt is használatban volt. A földeket a klarisszák adományként kapták a helyi nemességtől vagy gazdag patrónusoktól – ahogy az a középkorban gyakran előfordult –, az itt élő és dolgozó földművesek pedig valószínűleg a kolostornak vagy más helyi földbirtokosoknak fizettek adót, illetve szolgáltatták be terményeiket. Ez a hegyvidéki környezethez alkalmazkodó növényekből, például gabonafélékből, szőlőből és gyümölcsből állt, amelyek az önellátó gazdálkodás részei voltak. A terület hatalmas legelőiről is ismert volt, amelyeket szarvasmarhák és kisebb csordák (juhok és kecskék) legeltetésére használtak.
Különleges fekvése miatt kiváló rejtekhelynek is számított, ugyanis a több mint 1500 méter magasan fekvő, hegyekkel körülvett völgy csak egy sűrűn benőtt, erdős úton volt megközelíthető. A Funchalt ért 1566-os támadás idején – mely tragikus esemény volt Madeira történetében – az Apácák völgye sokaknak szolgált menedékül.
Az esetet gyakran kalóztámadásként emlegetik annak ellenére, hogy azt nagyrészt hugenották – a 16. századi Franciaországban kialakult protestáns közösség tagjai – hajtották végre. Bár a támadók vallási meggyőződésük szerint hugenották voltak, a ‘kalóz’ elnevezés azért alakult ki, mert a támadás célja elsősorban nem vallási, hanem anyagi jellegű fosztogatás volt. A katonai erők egyesültek a kalózokkal: a francia hajóflotta élén Bertrand de Montluc állt, aki kalózként is ismert volt. Az október 3-án kezdődő ostrom során a legénység tagjai Praia Formosán szálltak partra, majd két irányból haladva rohamozták meg a várost. Bár a Szent Lőrinc-erőd és a városi kapuknál a helyi védők erős ellenállást tanúsítottak, végül alulmaradtak a jól szervezett és tapasztalt francia erőkkel szemben.
Funchalt 16 napon át fosztogatták. Kirabolták templomokat és a kolostorokat számos vallási szimbólumot meggyalázva, továbbá jelentős mennyiségű bor és cukor veszett kárba. A gazdag polgárok javai, beleértve a templomok kincseit is, mind a kalózhajókra kerültek, amelyeket később a Kanári-szigeteken értékesítettek. A püspök a kolostor kincseit a legenda szerint egy nemes ember sírjába rejtette el, aki sajnos szintén a támadók áldozata lett, a többi, körülbelül 300 lakossal együtt. Sokan bujkálásra kényszerítve élték túl az eseményt. A támadás hírére az apácák a hegyek közé menekültek, akiket az ott élő emberek bújtattak és védtek. Bár később visszatértek eredeti kolostorukba, Funchalba, a völgy neve örökre összekapcsolódott velük: a völgy ezután kapta a ma ismert Curral das Freiras nevet, emléket állítva az eseményeknek. A főtéren álló templom annak a kápolnának a helyén épült, melyet az apácák emeltek hálából, amiért sikerült átvészelniük a kalózok kegyetlen támadását. A templom ezért is kapta a Nossa Senhora do Livramento (a Szabadulás Szűzanyája) nevet.
Az apácák jelenléte hosszú távon formálta a völgy kulturális és vallási arculatát, történetük ma is fontos része Madeira szellemi örökségének. Curral das Freiras völgyének manapság körülbelül 2000 lakosa van, és népszerű turisztikai célpont, amelyet lenyűgöző természeti szépsége és történelmi jelentősége tesz különlegessé. A lakók nagyrészt a helyi mezőgazdasági tradíciókat folytatják, különösen a gesztenyetermesztést, ami a régió egyik jellegzetes terménye és turisztikai attrakciója is. Az évente megrendezett Festa da Castanha (Gesztenyefesztivál) az egyik legnépszerűbb esemény Madeirán. November elején tartják, és a völgy lakói ilyenkor a gesztenyét különféle ételekben, süteményekben, sőt italokban is bemutatják: például gesztenyés kenyeret, sült gesztenyét, gesztenyepürét vagy gesztenyelevest, továbbá gesztenyealapú italokat lehet kóstolni, például likőröket és söröket. Az eseményt kézműves termékek és helyi zenei programok is színesítik – s közben a látogatók gyönyörködhetnek a festői tájban.
Forrás: Ferences Média, 2024