Az ausztriai alapítású, Ancilla Christi Regis (Krisztus Király Szolgálói) meghívására az Eger melletti Ostorosra látogattunk: az Úti Boldogasszony Társasága magyar képviselője, egy csoport a Vinculum Caritatis közösség női ágából, és hárman az Egyházközségi Nővérektől. Reméljük, hogy jövőre a többi, világban élő közösség tagjai is együtt tudnak lenni velünk.
Az ausztriai alapítású, Ancilla Christi Regis (Krisztus Király Szolgálói) meghívására az Eger melletti Ostorosra látogattunk: az Úti Boldogasszony Társasága magyar képviselője, egy csoport a Vinculum Caritatis közösség női ágából, és hárman az Egyházközségi Nővérektől. Reméljük, hogy jövőre a többi, világban élő közösség tagjai is együtt tudnak lenni velünk.
A vendéglátók kötetlen együttlétre, kertipartira invitáltak minket. A találkozó szentmisével kezdődött, lelkivezetőjük, az egri egyházmegyés Ferenc Károly atya szabadtéri szentmisét mutatott be, melyen megemlékeztünk az ACR magyar kollégiumának alapítójáról, Anton Gots kamillánus atyáról.
A bográcsban főtt finom ebéd és sütizés után mindenki bemutatkozhatott, hiszen a találkozó célja az ismerkedés volt. Egymás hivatástörténetének meghallgatása közben újra átélhettük, milyen gazdag az Úr kegyelme, és milyen sokszínű az egyházunk. A legkülönbözőbb élethelyzetekben is megtalál minket, és ha nyitottak vagyunk, meghallhatjuk hívását, ami életünk sorsfordítója lehet.
Közös tapasztalatunk, hogy ma nehezebben hajlik a társadalom az elköteleződésre, ezért is küzdünk mindannyian az új hivatások hiányával. Mi nem bántuk meg, hogy igent mondtunk. Különböző területeken, de mindnyájan az Úr és egyházunk szolgálatára elkötelezve élünk. Szolgálataink sokban hasonlóak, mégis különbözünk egymástól.
Egy dolog azonban közös volt: évek teltek el a meghívásunk óta. Különböző módokon, más és más közösségben köteleződtünk el Jézus mellett; sokszínű feladatainkban hármas fogadalommal, a világban élve szolgáljuk a körülöttünk élőket. Hosszú évek után, visszaemlékezve a kezdetekre, hivatásunk történetére, az első szeretetre, Jézus ígéreteire, a kapott kegyelmekre, életünk eddigi gyümölcseire: mindannyian azt tudjuk elmondani, amit egyikünk így foglalt össze: "Teljes életet élünk, egyikünk sem érzi azt, hogy félrevezették."
Írta: Gaál Mária (Egyházközségi Nővérek Társasága)
Fotó: Török Julianna, Gaál Mária
